Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

AHOL 16 EMBER VÉGZI 23 MUNKÁJÁT

Családsegítő a frontvonalban

2020. május 25. hétfő

A várost járva, főleg a BKK állomásain egyre több plakáton láthatjuk egy-egy villamosvezető, buszsofőr, orvos, hulladékkezelő vagy szociális segítő képét a „Budapest hősei” felirat alatt. A Fővárosi Önkormányzat így kívánja kifejezni mindannyiunk köszönetét azok iránt, akik a járvány alatt is a frontvonalban dolgoznak. Az egyik plakátról ismerős arc – a maszk miatt inkább szempár – tekint ránk: a józsefvárosi családsegítő szolgálat munkatársa, Szűrszabóné Tóth Tímea.

„A kerületben jártam iskolába és egy pár hónapos kitérőtől eltekintve, immár 23 éve a Józsefvárosi Önkormányzatnál, szociális területen dolgozom” – kezdi a bemutatkozást Szűrszabóné Tóth Tímea, akit mindenki csak Timiként ismer. A munka mellett szociálpedagógus diplomát szerzett, és az első két évtizedben a szociális irodán dolgozott. Három éve a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSzSzGyK) munkatársa, jelenleg intézményvezető-helyettese és a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat szakmai vezetője. „Szerettem azt a hivatali munkát is, de a kérelmek és határozatok jogszabályi keretei közül örömmel jöttem át a Szolgálathoz. Az itteni munka szépsége, hogy többféle módon segíthetünk a hozzánk fordulók ügyes-bajos dolgaiban.”

A JSzSzGyK részlegei a járványidőszakban is dolgoznak, még többet is, mint „békeidőben”. A Szolgálatot sokan keresik kérésekkel, és a 16 munkatárs folyton talpon van, hogy segíteni tudjon. Timi a vezetői feladatai mellett maga is beáll a sorba, és ügyfelekkel foglalkozik az irodán vagy terepen. „23 családsegítőnek kellene itt lennie, de sokan elhagyták a pályát, mert másutt kisebb teherrel a vállukon könnyebben keresnek pénzt. A fejenként ideális 25 hosszabb távú és 10 rövid távú ügy helyett közel a dupláját intézzük. Csak egy-egy napra lehetséges otthoni munkára menni, amikor a zöldszámon érkező megkeresésekkel foglalkozunk” – mondja.

A zöldszám itt is hasznosnak bizonyult, gondolom, miközben próbálom megérteni a JSzSzGyK működését, aminek nem csak a neve reménytelenül hosszú, de a szervezete is túl nagynak tűnik: család- és gyermekjóléti szolgálat valamint központ, házi segítségnyújtás, szociális étkeztetés, időskorúak, fogyatékos személyek, szenvedélybetegek nappali ellátási helyei, gyermekek, családok, időskorúak átmeneti otthonai, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, Lakhatási, Életviteli, Lelki-segítségnyújtási, Egzisztencia-teremtési Közösségi (LÉLEK) program, köznevelési és közoktatási intézmények étkeztetése, népkonyha, mosoda. Timi arra világít rá, hogy erős és hasznos szinergia van a részlegek között, amik mind a szociális ellátást szolgálják: „Nagyon jól együtt tudunk működni. A szakmai egységek vezetői hetente, a pandémia alatt kéthetente, részletesen egyeztetnek. Tudunk egymás működéséről, így gyorsan reagálunk és segítünk egymásnak. Az ügyfelek problémái pedig egyszerre érintenek több részleget is, például az étkeztetést, a házi segítségnyújtást, esetleg lakhatási gondok orvoslását.”

Sok esetben civil szervezeteket is bekapcsolnak a munkába. „Sokak mellett nagyon jó az együttműködésünk a pszichiátriai betegekkel foglalkozó Szigony és Moravcsik Alapítványokkal, vagy a Heti Betevővel, akik a hétvégi étkeztetéssel kiegészítik a hét közbeni népkonyhai ellátásunkat. Van olyan családunk, ahol 11 gyerek van, nekik szombat-vasárnap is kell enniük, ha ők nem lennének, nehézkes lenne segítenünk.”

A családsegítésben a legnagyobb kihívás a gyermekek érdekeinek képviselete. „A gyerekvédelem nagy mértékben kiteszi a munkánkat. Rettenetesen küzdünk azért, hogy akik nem önszántukból, hanem a jelzőrendszeren keresztül érkeznek, megértsék: a családsegítő nem azért van, hogy elvegyék a gyereket. Mi nem hatóság vagyunk, hanem segítő szolgálat. Addig jó, amíg ott vagyunk velük, mert azért dolgozunk, hogy jobb körülmények közé kerüljenek és egyben tartsuk a családot. Vannak sikerélményeink, de sok küzdelmes pillanatot is átélünk” – mondja Timi.

Timinek két lánya van, 14 és 18 évesek. A nagylányt szintén a segítő pálya, az idősgondozás vonzza, diákmunkára is a JSzSzGyK Ezüstfenyő Gondozóházba szegődött el múlt nyáron. 

Szöveg: Bányay Géza; Fotó: Nagy Dániel

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben