A partiumi Szilágyságban, Zilahon született, harmadik gyerekként érkezett a családba az öt testvér közül. A hite miatt üldözött, szintén református lelkész édesapját egyik faluból a másikba helyezték, míg végül Nagyvárad mellett, Tenkén telepedett le a család.  Eszter ekkor ötéves volt. Az ott töltött majd 30 évét egy vasútállomás váróterméhez hasonlítja, amibe ki-be járkálnak az emberek: „kis községben éltünk, mégis állandó szervezésben, jövés-menésben, lendületben”.

Válaszúton

A Biblia világába nőtt bele, és gyerekkorától kezdve biztonsággal tájékozódik benne: „az ókeresztény Izrael térképét úgy ismertem, mint a környékét, ahol éltem”. A családi legendárium szerint édesapja papi sapkáját már kicsi gyerekként is szívesen magára próbálgatta. Sejtette, ha felnő, lelkész lesz. Mivel rajong a logikus gondolkodásmódért, matematika-informatika szakos gimnáziumi osztályba iratkozott be. Kilencedikes korában, amikor a Kolozsvári Protestáns Teológiára járt, idegennek érezte azt a világot, így eszébe ötlött, mégis inkább a matektanári pályát választja. Ám az aznapi áhítat igei üzenete – miszerint „az Úr papjainak fognak nevezni” – visszabillentette az eredetileg kijelölt útra. „Ha azt érzem, nem tudom elég jól szolgálni Istent, ez a történet emlékeztet arra, ha egyszer Ő úgy döntött, hogy szolgáljam, megvan az oka, miért nem állít félre.” A 2000-es évek elején diplomázott a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben.

Szárnypróbálgatás

Vonzotta Afrika földrajza, és gyerekkori álma valósult meg, amikor egy misszióban eltölthetett néhány hetet a Viktória-tó egyik szigetén, ahol egy iskola megépítésében vett részt. Nem sokkal később Izraelbe utazott önkéntesnek: majd egy évet dolgozott egy olyan szervezetnél, ami a zsidók, keresztények és arabok közötti kapcsolat megteremtésén, együttélésük könnyítésén fáradozott.

Közben szolgált Tenkén, majd iskolalelkésznek hívták a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskolába. „Erdélyben akartam helytállni, nem költöztem volna Magyarországra, de megértettem, Isten erre vezet.”

Tavaly augusztusban érkezett Józsefvárosba, beosztott lelkészként szolgál a Salétrom utcai református templomban. Bibliaórát tart kicsiknek és nagyoknak egyaránt, fiatalokat készít elő konfirmációra, továbbá hittanórát tart a Fazekasban és a JEGYMI-ben is. Már megszokta a nagyvárosi, túlzsúfolt életet, ugyanakkor nyitott arra, hogy visszatérjen Erdélybe – de nem zárkózik el attól sem, ha Isten másfelé akarja tovább vinni.

Kapcsolatban

Az istenhit mellet másik legmeghatározóbb élménye, hogy nagy családban nőtt fel. „A kapcsolataim határoznak meg, bárhol is vagyok a világban. Együtt lenni a szeretteimmel – ez jelenti az otthont, nem egy ház vagy lakás.” Középső gyerekként megtanulta, hogyan képezzen hidat a végletek között, hogy a két oldal kapcsolatot tudjon teremteni egymással, egyik testvér a másikkal, vagy az ember az Istennel.

Tolmács

A kedvenc bibliai elbeszélése a tékozló fiú története. Szerinte ebben tükröződik a legtisztábban Isten és az ő szeretete. Isten nem akarja, hogy rettegjünk tőle, sőt, annyira és úgy szeret, hogy még a visszautasítást is belekalkulálta a szeretet szabadságába – magyarázza. E nélkül beprogramozott teremtményekként dicsőítenénk őt az Édenkertben még ma is – véli. „A hit nem fűrészpor, amit le kell nyelni, vagy nem jut az ember a mennyországba. A hit elsősorban Isten-ember kapcsolatot jelent. A megbocsátáshoz, szeretethez, türelemhez, békességhez viszont külső forrásra van szükség, saját elemmel nem lehet egy életen át világítani.”

Mindaz, amit Isten ebben a világban cselekszik, a Szentlélek munkája által válik érthetővé számunkra – mondja. „Ha kapsz ajándékba egy csokifondü gépet, csak akkor tudsz vele kezdeni valamit, ha tudod, hol kell bekapcsolni és tudod, hogyan működik.” Szerinte úgy kell elképzelni a világ történelmét, hogy az Atya írt egy levelet, a Fiú elhozta, és a Szentlélek elolvassa és elmagyarázza. Az üzenet pedig az: Isten szeret.

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotók: Huszár Boglárka és Bodoni Adrienn