Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

NAGY TUDÓS VOLT, DE ÜGYETLEN ÜZLETEMBER

Irinyi János elfeledett gyufagyára

2020. június 06. szombat

A Mikszáth Kálmán tér 1-es ház sarkánál, a járókelők feje felett emléktábla és szobor jelzi, hogy itt valaha Irinyi János gyufagyára működött. A lebontott gyár helyén épült és szépen felújított Sophianum ház azonban a saját jogán vált híressé: itt élt Mikszáth, majd itt működött a piarista gimnázium, most pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetem otthona.

Minden városnak vannak hírességei. A legtöbben ott születtek vagy éltek, fontos nekik az a hely, s maguk is büszkék városukra. Másokra, mint Irinyi Jánosra, inkább a város lehet büszke azért, hogy ott is tevékenykedtek. Irinyi a robbanásmentes, biztonsági gyufáról lett híres, de ebből nem sokat profitált, és beszélni sem szeretett róla. Hosszas unszolásra a Vasárnapi Újság 1863 márciusi számában végül mégis megírta a találmány történetét.

„Őszintén megvallva, restellem, hogy ez unalmas tárgyra nézve engem magamat hívsz fel a nyilatkozatra … nem tudom, miért nem maradhattam volna én békében” – kezdett a történetbe Irinyi. „Midőn a bécsi Polytechnikum vegytanára Meissner élt, akkor én az ő, ő az én kedvencem volt [Irinyi ekkor 19 éves]. Többi között az ólom másod élegyéről tartott felolvasást (Superoxyd). Dörzsölgette a barna ólomélegyet a kénvirággal üvegmorzsában, ígérvén a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyúlni — de ez nem történvén, nekem hamar az jutott az eszembe, hogy ha kén helyett vilanyt (foszfort) vett volna és már régen égne. Ebből áll a találmány! Azután egyik társamnak … mondám, hozzon nekem ólomport, választóvizet s egy húszast adtam neki phosporra, melyet talán inkább adnak neki a Fekete kutyánál, mert – mondám – Zündhölzlit akarok csinálni (ennek fordítása lett a gyufa szó). Egy kis vegytani számítás után nem kellett semmi szokásos kísérlet. … Este azután az Alser külvárosi Bacci-kávéházból, hová magyar lapokat járattunk, haza jővén, megpróbáltam. Vacsoránál (mely rendesen a holdvilágnál, ebédem a napnál volt) megmutattam most Debrecenben lakó V.I.-nek. Másnap az előadás előtt megmutattam Meissner tanárnak is, s még mellette levő vagy négy fiatalnak, készítése módját is elbeszéltem elejétől végig. Egy F. nevű fiatalember azt a tanácsot adta, vegyek magamnak rá privilégiumot.”

Irinyi azonban a tanács ellenére nem szabadalmaztatta találmányát, hanem eladta Romer gyógyszerésznek, akinek a lányába szerelmes volt. „Én azt mondám, adjon három garast, mert nekem ennyibe került a phosphor (a többit említett társam, Filler ingyen adta).” Romer végül 60 forintot adott neki a találmányért, és rögtön gyufagyárat alapított, ám a lánya nem lett Irinyié, aki emiatt igen csalódott volt.

Visszatérve Pestre, 1839-ben maga is gyárat létesített Első Pesti Gyújtófák Gyára elnevezéssel, aminek a Józsefvárosban talált végleges helyet az akkori Herbst vagy Ősz utca (ma Szentkirályi) és a József utca sarkán. Napi félmillió szál gyufát készített ott 50–60 munkással, ami olcsó és kiváló minőségű volt. Ám hiába lett gyáros, nem vált vérbeli üzletemberré és alulmaradt az osztrák konkurenciával szemben, ezért 1848-ban anyagi nehézségek és a városi tanács okvetetlenkedése miatt bezárt. Csak két szál maradt ránk Irinyi eredeti gyufájából, amiből egyet Pesten, egyet Veszprémben őriznek.

Szöveg: Bányay Géza; Fotók: Huszár Boglárka és Wikimedia

A forradalmár kémikus

Nemes irinyi Irinyi János a Bihar megyei Albis községben (Partium) született 1817-ben. Debrecenben jogot, majd a bécsi műszaki egyetemen vegyészetet tanult. 19 éves volt, amikor feltalálta a biztonsági gyufát, és 21, amikor könyve jelent meg a kémia elméletéről Berlinben. Az 1848-as forradalomban lelkesen vett részt, neki tulajdonítják a 12 pont eredeti szövegét is. A szabadságharcban a lőporgyártás és ágyúöntés felelőse volt őrnagyi rangban. A szabadságharc bukása után bujdosott, majd a pesti Újépületben raboskodott. Szabadulása után már csak a tudományos munka foglalkoztatta. A modern kémia magyar úttörője volt, és sokat tett a magyar kémiai szaknyelv megteremtéséért is. 1895. december 17-én halt meg Vértesen (Létavértes).

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben