- A trianoni évfordulóra újra megosztottad egy korábbi számod, a Magyarok, magyarok-at, ami az úgynevezett nagy nemzeti kérdéseket feszegeti. Arra nem gondoltál, hogy kormányzati intézményeknél pályázz, ha már Trianon-témában is kiírtak egyet?

- Sose pályáztam semmire, tehát állami forrásra sem. Különben is, ma már nem a zenéből élek, az inkább szórakozás. Volt az az ominózus eset hét éve, amikor egy demonstráción az Orbán-szobor fejét elrúgtam, bírósági ügy is lett belőle, de felmentettek. Onnantól rögtön lemondták a meghívásaimat, mert a szervezők megijedtek.

- Az említett dalban a magyarok megosztottságáról szólsz, miközben magad is megosztó embernek számítasz…

- Nehéz nem megosztónak lenni egy olyan világban, ami maga is megosztó. Jó pár éve Buddha útján járok, de mivel eleve nem bírom az izmusokat, így a buddhizmus hívének se mondanám magam. De abban van egy olyan alapvetés, hogy a világnak vannak vetületei: hát ilyen a megosztás is – mások is megosztók. Akadnak komfortos emberek, így a lakosság egy jó részének maga a miniszterelnök is komfortos figura. A tömeg másik része meg nem bírja. Ahogy a Karácsonyt se, vagy bárki mást. A karcos dalaim se tetszhetnek mindenkinek, az emberek egy szűrőn át hallgatják meg azt, amit én mondok, a többséghez viszont el se jut. Addig, hogy felszámoljuk a prekoncepcióinkat, az előítéleteinket, sokan el se jutnak, ám ez nem jelenti azt, hogy ők ne lehetnének értékesek. A harcosok útját választottam, hasonlítok Bruce Willishez, és nem úszom az árral. Ellenzéki vagyok, de elismerem a kormányzat erényeit is.

- Milyen erényekre gondolsz?

- Érvényes rendszerkritikát mostanában én nem látok. Azt látom, hogy akadnak politikusi, illetve hadvezéri erények. Főként a miniszterelnök részéről. Maximálisan jól lát a pályán, felfogta, miről szól a politika: nem ideológiáról, hanem a hatalomgyakorlásról, a pozíciókról és a forráselosztásról. Ki van képezve machiavellizmusból, zen buddhizmusból… Az utóbbi alatt azt értem, hogy az ellenzék azzal kritizálja, ez a kormány mindig az itt és mostból indul ki, csak a pillanat uralása érdekli őket.

- Orbán azért azt is mondta, hogy 2030-ig tervez.

- A trianoni beszéde nagyon bugyuta volt, hogy aszongya: itt voltunk, meg itt is vagyunk stb. De azt is mondta, hogy mi nem az itt és mostot nézzük, hanem felülemelkedünk ezen, és rálátunk. Mint egy isteni rálátás, olyan magasságokba teszi magát. Az ellenzék, vagy hát az emberek hibája, hogy a múltban fetrengenek és a jövőn merengenek. Pedig az uralja az életet, aki a jelent uralja. És ezt nagyon tudja Orbán, még az ellenzéket is irányítani tudja. A gazdaság rendben van, soha ilyen jól nem élt a magyarság a rendszerváltás óta.

- De hát mégis vagy hárommilliónyian élnek mélyszegénységben, félmilliónál többen távoztak az országból…

- Én most nem rájuk gondolok, mert persze rengetegen élnek leszakadva, nyomorban. A cigányok meg a mélyszegények csak addig érdekesek mindenkinek, amíg a választás van. Én most a pénzügyben dolgozom, egy hitelintézetet működtetünk, látom a munkáltatói igazolásokat a fizetésekről, és a szemetesek is félmillió nettót keresnek. 

- Hogy jött az, hogy a zene után vagy mellett belevágj ebbe a szakmába?

- Ehhez végzettség kell, marketingtapasztalat és nem tőke. Az egész 2010-től indul, akkor írtam a Bazdmeg című számot, meg jött a szobor-ügy, ami az ellenzéknél is kiverte a biztosítékot. Pedig a rap mindig rendszerkritikus és az elit ellen irányul. Bíróságokra jártam, leszóltak a Petőfi Rádióba is, hogy ne játsszák a dalaimat. De mártírt itt senkiből sem akarnak már csinálni, Magyarországon rendőri erőszak sincs, meg lázadás se ellene, mint Amerikában. A kormányfő is tudja, a bukásához vezethetne a rendőri erőszak, mint Gyurcsánynál. Visszatérve rám: sehová sem hívtak tehát, és valamit ki kellett találni. Rájöttem, hogy van nevem, ismertségem, amit kamatoztatni lehet. Póthajkereskedést indítottunk, és amikor eladtam az első kiló hajat a kopasz fejemmel, rájöttem, mást is el tudok adni. A barátnőm pénzügyes, ő mondta, hogy akkor menjek, tanuljak. Tudok szarból várat építeni, korábban is minden mást a nulláról építettem fel, mint például a Fekete vonatot. Kiépültek a kapcsolatok a bankokkal, korrekten dolgozunk, nincs simlisség, és ez nem uzsorázás, mint esetleg azt sokan gondolják. A média világa vagy hogy YouTube-ozok, hát az a kutya vacsorája.

- 2017-ben viszont mégis politikusi pályára léptél volna, képviselőjelöltként indultál a Magdolnanegyedben.

- Jóban voltam a helyi MSZP-sekkel, meghívtak szabadegyetemre, ott merült fel ez az ötlet. De akkor szavazta meg az MSZP is, hogy az olajügyeket 80 évre titkosítsák. Kérdeztem, mégis, mit akartok? Hát hogy azt véletlenül szavazták meg… Mégis, ezek fiatal, lelkes baloldaliak voltak, helyi emberek, semmi közük a felső adminisztrációhoz, emiatt vállaltam. Plusz, ha bejutok, nem a fizetésért megyek, azt egy alapítványon át fiatal tehetségeknek adtam volna. A választás végül egész másról szólt: mondjak le ennek meg annak a javára… Hú, basszák meg az egészet, gondoltam.

- A rapperek szeretik mondogatni, hogy az utca nevelte fel őket. Ez mennyire mítosz az esetedben?

- Én egy nagyon szerető közegben nőttem fel, a Szigony utcai lakótelepen. A szüleim neveltek fel persze, de a környezet is, és belém égett életem végéig a kerület. Tehát nem csonka családban, nem abuzív családban nőttem fel, ezért nem lettem pszichopata, csak szociopata – hülyéskedek… Nem mentem el a bűnözés irányába, bár az éjszakai életben sok mindent megtapasztaltam. A zeném révén ennek a világnak lettem része, és láttam mindent.

- Élvezted?

- Fiatalként, tehát a maga idejében, persze, hogy élveztem. De az alvilág, a bűnözés, a drog, az alkohol, bizonyos viselkedési minták, mindez csak egy tünet, mint a pattanás, amit kinyomsz.

- Ma egyesek úgy fogalmaznak, hogy maffiaállamban élünk. A 90-es években, amikor kialakult a gengszterrap is, mennyire szívott fel az a világ?

- Ebben nőttem fel. Hatévesen a kocsisorra jártam, strici akartam lenni. De amikor rappelni kezdtem, nem mentem el másokkal felnit lopni, és azt mondtam a fiúknak, nem megyek, én rappelni fogok. Aranyos a Magyar Bálint, amikor a maffia-államról beszél, de hát a szervezett bűnözés aranykorszaka pont a liberálisszocialista kormányzás idejére esett. Abban a formában, ahogyan a magyar maffia működött a 90-es években, itt nincs szervezett bűnözés. Deák téri késelés ide vagy oda, most rend van. Akkor emberrablások, robbantások, tömeges bandaháborúk zajlottak. Most ilyesmi nincs, bár az megint egy másik kérdés, Orbán hogyan számolta fel a maffiát. Ahelyett ma kartellezés folyik, illetve monopolépítés, és azzal foglalkoznak, hogy a piacon igazi versenytárs ne lehessen. Akadnak persze még drogdílerek, meg erős emberek, de az állampolgár ma felemeli a telefonját, mert terrorizálják, pénzt akarnak tőle kiszedni, a zsarolókat rögtön a hajuknál fogva viszik el. Ma olyan sincs, hogy a kocsmába bemennének, odavágják a poharat a falhoz és védelmi pénzt kérnének.

- Belenőttél a szubkultúrába, de hogyan léptél mégis ki?

- Mindig volt bennem egy olyan erkölcsi alapállás, hogy a gyengébbet sose szerettem bántani, elvenni tőle bármit is. A mentalitásomnak viszont az is része, hogy sose engedtem elvenni azt, ami az enyém. De bűnözőnek sose voltam alkalmas, az ilyen végletekig nem tudok elmenni. Zenélni és megfogalmazni akartam ezt az élethelyzetet abban az urbánus közegben, amit a 80-as és 90-es évekbeli VIII. kerület képviselt. De ez nem jelenti azt, hogy nem volt bennem vagányság és csibészség, ne lettem volna el azzal a közeggel. Rizikós helyzetekbe belekeveredtem, ami hülyeség volt, ráadásul futó zenészként, sztárként, arany- és gyémántlemezekkel a hátam mögött, de akkor ez benne volt a levegőben. Mindig a saját utamat jártam, nem akartam másokat követni. Most az a tervem, hogy lediplomázok buddhizmusból. A lányomat is arra tanítom, hogy ne legyen követő, hanem járja a saját útját, és a hibáiból tanuljon.

Szöveg: Szerbhorváth György; Fotók: Huszár Boglárka