A járvány után először a kávézók ébredeztek a Bródy Sándor utcában is, és ha minden igaz, újabb kettő fog nyílni, illetve az egyik állítólag olasz szendvicsezőnek készül (az egykor szépreményű Bródy söröző helyén), tehát nem pizzázó lesz, ám ha már olasz, bizonyára a kávéra is ráhajtanak. 

A kisboltok is rájöttek, hogy nem mindenki indítaná egy háromdecis amerikai löttyel a napját, hanem jó a kis pres.- szó is. Ráadásul baráti áron, a vietnámi üzletben 120-tól 190 forintig terjednek az árak. A minőséget viszont meg kell fizetni, a szomszédban, a világ legkisebb kávézójában – ahová be sem lehet ülni, mert a Gutenberg nevű hely kb. két négyzetméteres – mindezt három-négyszeres áron tehetjük meg.

Fel is vetődik a kérdés, hogy vajon a drog, a prostitúció és a fegyverkereskedés után nem a kávé az, amit a legnagyobb haszonréssel lehet eladni a koffeinfüggőknek? Mert ott tartunk, hogy egy minőségi kávéköltemény árából kijön otthon a félhavi reggeli adag, bár azt mindenki érzékeli, hogy a szarvasi kávéfőzőből vagy a kotyogósból mégsem ugyanaz préselődik ki, mint egy profi kávégépből.

Ha pedig egy croissant-t is bevállalunk – egy átlagos sajtos-sonkás töltött kiflit –, a napi menzaebéd árát is elvertük. A napindítás azonban mindent megérhet, és ha nem az utcán toljuk a műfajt, hanem beülünk a szintén Bródy Sándor utcai Apricotba, olyan rosszul mégsem járhatunk, a kisebb és otthonos helyekről nem is beszélve.

Aki akarja, túl is tolhatja a témát, mert itt olyan kávé is kapható, amely energiasokkot ad. Erős idegzetűeknek pedig ajánlható olyasmi, mint a bulletproof coffee nevezetű valami, ami vajjal és MCT olajjal dúsított. Ha jól értem, utóbbi zsíroldó hatású, tehát rögtön ellentételezi a kávéban lévő vajat.

Ide jutottunk, de ez már ízlés kérdése, mint az alkoholmentes söré is. Ami sör, de mégsem az. 

Szöveg: Szerbhorváth György; Fotó: Huszár Boglárka