Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

„HA BOKSZOLÓ NEM IS LESZ MINDEN CSAPATTAGBÓL, DE EMBER IGEN”

Felveszik a kesztyűt - ökölvívás Misi bácsival

2020. július 11. szombat

Sipos Mihályt 2005 februárjában meglőtték, felgyógyulása után megtért, majd megnyitotta a Szelídek Tanodáját, hogy hátrányos gyerekeket tanítson bokszolni. Szerinte nem az az érdekes, hogy ki vezeti az országot, hanem az, hogy hány gyereknek lesz lehetősége jobb életre.

Világbajnok születik

„Ha nagy leszek, világbajnok bokszoló leszek!”  kora óta ezzel az elhatározással fekszik és kel Sanyika –  büszkén édesapja. Sanyi nagybátyja, Andris is bokszol, méghozzá nagyon is jól, első versenyén a  járó díjat hozta el, ő Sanyi példaképe. Édesapja azt mondja, a fiában megvan a kellő ambíció és tehetség a sporthoz, segíteni szeretné ezt kibontakoztatni. Ottjártunkkor a már hat és fél éves Sanyit élete első edzésére hozta le a Kesztyűgyárba Sipos Mihályhoz, akit a józsefvárosiak csak Misi bácsiként emlegetnek.

Bár Sanyit otthon szeretetteljes légkör veszi körül, Misi  edzésein többnyire olyan  vesznek részt, akik hátrányos helyzetűek, és nem épp idilli családi háttérrel rendelkeznek. De ahogy a 62 éves edző mondja, mindenkit tárt karokkal, nyitott ajtókkal és úgyszintén nyitott szívvel várnak. „Nem az számít, előtte mit csinált, csak az, ezután mit fog tenni: él a lehetőséggel, vagy visszaél.”

Páli fordulat és a misszió

Misi bácsi mélyszegénységben született, csonka családban nőtt fel a kerületben, az utca törvénye nevelte. Egyenes út vezetett innen a bűnözés és a drogok felé. 2005 elején öccsével együtt meglőtték egy pénzügyi vita miatt. Bár túlélték a támadást, bosszút esküdött. A kezébe került Biblia Jób könyvénél nyílt ki: „Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.”

A sorok szíven ütötték. Akkor alkut kötött Istennel: véget vet gengszter életmódjának, és útmutatásért imádkozott, hogy ne csússzon vissza „az alvilág posványába”. Felötlött benne a gondolat, hogy azokon a kölykökön kellene segítenie, akik olyan körülmények közül jönnek, ahonnét ő is indult. „Rájöttem: akiktől elvettem, azt visszaadni úgysem tudom, de tartozom azzal, hogy megmutatom, a rossz, gyilkos természetű Misit is tudja az Isten arra használni, hogy gyerekeket mentsen meg” – emlékszik vissza.

„Sporttal a drog ellen”

Még az őt ért gyilkossági kísérlet évében elindította a Szelídek Tanodáját, hogy bokszolni tanítsa a srácokat. A kezdeményezését a kormányzat is támogatta, abból megvette a felszereléseket, edzőtermet pedig eleinte a Lakatos Menyhért Általános Iskolában biztosítottak számukra. Amikor nem volt helyük, a tereken is gyakoroltak. Most heti 3 edzés van a Kesztyűgyárban, de lejárnak öklözni a Madárfészekbe, és a Kőbánya FC is befogadta őket – itt igazolják le azokat, akik versenyeznének. Az edzésre lejáró csapatban tizennégyen vannak. Sikert sikerre halmoznak, rengeteg érmet szereztek az elmúlt években – mondja az edző. 

Negyedórás bemelegítéssel kezdődik a foglalkozás, majd szituációs gyakorlatok, végül erősítés következik. A meccseket visszanézik, megbeszélik, és újra veszik. „Itt mindenkinek megvan a helye és a párja is. Az egyik legfontosabb, hogy aki gyengébb képességű, azt egy jobb nem fogja bántani; oktatják és elfogadják egymást.”

Utánpótlás

Misi bácsi lányával, Hajnival közösen vezeti az edzéseket. Ha eljön majd az ideje, ő veszi át és viszi tovább a brigádot. Hajni 4 éve bokszol, ifiként válogatott kerettag volt, most ért a felnőtt korcsoportba. Célja, hogy kijusson az olimpiára, amire úgy véli, van is esélye: versenyről eddig csak éremmel jött el. Azt mondja, ez édesapja érdeme. Szerinte a sport megtanít arra, hogy tiszteld a másikat, fair játékos legyél és a ringben is úgy viselkedj, ahogy kell.

Mindenkiből bokszoló lesz?

Ha bokszoló nem is lesz minden csapattagból, de ember igen – mondja Misi bácsi. „Itt megtanulják tisztelni, elfogadni egymást, megtanulnak keményen dolgozni. Életcélt, munkamorált kapnak és olyan szemléletet, ami által ki tudnak törni.”

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotók: Huszár Boglárka; Videó: Nagy Dániel

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben