Magyarkúti varázslat

A Börzsöny lábánál, kanyargós erdei úton, kissé dombnak fel, hűsítő árnyas fák öleléséből bukkan elő a hatalmas turistaház: a Józsefvárosi Gyermektábor Magyarkúton. A teraszon sorjázó megpakolt bőröndök jelezik a közelgő hazaindulást. Az udvaron kurjongató gyerekek állnak, egymás mögé rendeződve izgatottan. Sorversenyre készülnek, a tanító nénik indító szavára várnak. A csapatokban kicsik-nagyok vegyesen. Megkezdődik a megmérettetés, ám a koncentrált összjáték közepette nem felejtkeznek meg egymás biztatásáról sem. A rögtönzött pálya széléről szurkol Marcsi néni, az igazgató is. Az ő reszortja a pontozás. Akad menet közben némi csetepaté. Nincs megegyezés, így a tanítók, Emmi néni és Gizi néni javaslatára újra játszák a kört. A verseny végén gyors fejszámolás, és már meg is vannak a győztesek. Végső soron mindenki nyer, senki nem marad érem nélkül. Ám alig telik bele pár perc, számháború forgatagában, ragyogó arcok, csillogó szemek, önfeledt kacajok, sikongatások közepette találjuk magunkat. 

Gyorsan telik az idő (érzékelhetően egy másik időzónába csöppentünk), és a konyhás nénik máris ebédre invitálnak. Az evőeszközök csörgését hamar megtöri a gyerekhangok egyre erősödő moraja. A játék folytatódik.

Életre szóló élmények

A három hónapos elzártság után nagyon fontos, hogy a gyerekek végre egymás társaságában lehetnek, együtt játszhatnak – mondja Filep Mária, a Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola igazgatója, aki két kollégájával együtt már összeszokott csapatként táboroztat. Jól ismerik a helyszínt, a terep adta lehetőségeket, és kifogyhatatlanok a diákokat szórakoztató programokból.

A kis Kata úgy véli, a felnőttek nagyon kedvesek velük, és azt is értékeli, hogy sok hely van a játékra. Timi elmeséli, hogy az első napon csapatokba szerveződtek, és aszerint foglalták el a szobákat. Mindenkinek fel kellett húznia az ágyneműjét, ki kellett pakolnia a holmiját, miközben a nagyobbak segítettek a kisebbeknek, azután pedig a tanárok elmondták a tábori szabályokat: tilos a verekedés, vigyázni kell a szoba tisztaságára, be kell ágyazni és tiszta ruhába kell öltözni reggelente. Kata közbeszól, hogy a dohányozás is tilos, mire Gergő kaján vigyorral vágja  rá: de cigirágózni szabad. Marci szerint azért jó a táborban, mert végre találkozhatott a pajtásaival, a tanáraival, és felszabadultnak érzi magát. Lilinek volt egy kis vitája az édesanyjával elutazás előtt, örült, hogy külön lehettek egymástól néhány napig, de már vágyik haza. Áronnak nagyon jól esik, hogy lett egy csomó barátja és befogadták a nagyok. Boti szaladva érkezik, hogy beszámoljon róla, ő egész héten csak futott és futott, bár nem kergette senki, és már izzítja is a nyúlcipőt, hogy újra nekiiramodjon.

„Ha végre itt a nyár, és meleg az idő …”

Az iskolások eredetileg Káptalanfüredre utaztak volna a szünidőben. Ez a terv ugyan meghiúsult, de a nevelők nem akarták, hogy fürdőzés nélkül maradjanak, ezért két napot a váci strandon töltöttek. A gyerekek szerint ez a program vitte a pálmát. 

Az udvari játékok közt egyértelműen a számháború volt a favorit, de vadásztak papírból készült rókára, volt cukorkeresés, hulahopp-karikázás, bújócska, tollasozás, focibajnokság, ügyességi vetélkedő. Még a tapasztalati alapú ismeretszerzés is belefért a programba. „Megtanultuk például, hogy melyik a Duna jobb és bal partja” – mesélte büszkén Timi. A furfangos nevelők játékokkal gyakoroltatták a szorzótáblát, és fejtörő, valamint betűrejtvény feladványokkal is előrukkoltak. A szülőktől távol a csemeték önállóságból is leckét vehettek, ami jót tesz az önbizalmuknak is.

Leszel a barátom?

A tábor az önfeledt kikapcsolódás mellett az iskolai közösségépítés bástyája is – emeli ki az igazgató. A feladatok megoldásánál és versengés közben alsósok és felsősök vegyesen kerültek egy csapatba.

„Bár néha voltak harcok, alapvetően jól kijöttünk, segítettük egymást” – mondja Brigi, akivel Timi is egyetért: „Most nem úgy van, hogy egyedül vagy és haragudhatsz a másikra, hanem csapatokban vagyunk és küzdeni kell. Mi például az Áronnal voltunk egy csapatban, aki a legkisebb, és nem haragudtunk rá, amiért kicsit lassabb volt, mint mi.” 

Az itt táborozó diáksereg különböző évfolyamok osztályaiból verbuválódott. Nekik a háromszintes iskolaépület falain belül, tanítási időben sokkal kevesebb esélyük van arra, hogy találkozzanak és barátkozzanak. Az igazgató szerint egy ilyen nyaralás lehetőséget nyújt az ismerkedésre, s később az iskolában is könnyebben teremtenek majd kapcsolatot. Lili és Nóri például a táborban lettek barátnők. „Egy napon van a névnapunk, ugyanaz a kedvenc ételünk és italunk, és van, hogy egyszerre mondunk ki szavakat, sőt ikertetoválásunk is van” – meséli Lili. Korábban nem hitte volna, hogy Nórival jóban lesznek, hisz nem járnak egy osztályba. A kérdésre, hogy szerinte kitart-e a barátságuk a jövőben is, határozott „Naná!” a válasz.

A szabadabb légkör jót tesz

Mások a szabályok a táborban, mint a suliban: kevesebb és kevésbé szigorú előírások vannak, ennek is köszönhető, hogy jobban betartják a gyerekek a házirendet. „Akiknek az iskolában nem épp példás a magatartásuk, velük itt sosem szokott probléma lenni” – nyugtázza az igazgatónő. 

A táborozás a pihenésről szól, a közös játékról az iskolánál szabadabb légkörben, sokkal lazább időbeosztással. A felügyelők nem ragaszkodnak merev napirendhez, ha belefeledkeznek a játékba, hagyják a gyerekeket tovább játszani, hiába volt más a terv. A kiskamaszoknak jut idejük elmélyült beszélgetésekre, olyan témák megtárgyalására, amik igazán foglalkoztatják őket, így megtalálják a közös kapcsolódási pontokat, amikre az órák közti szünet 15 percei nem adnak lehetőséget. A befelé forduló gyerekek is feloldódnak – osztja meg megfigyelését az igazgató. 

„Nekem is fontos, hogy jobban megismerjem a gyerekeket. Egy ilyen helyzetben sokkal közelebb kerülünk egymáshoz. Kell, hogy ne csak az a szigorú igazgató néni legyek az irodából, hanem az is, aki tud együtt játszani és nevetni velük” – vallja meg Marcsi néni. A srácok természetesen egyetértenek abban, hogy a táborban sokkal jobb, mint az iskolában. „A tanító nénik sokkal játékosabbak, és nem szabnak ki büntetőfeladatokat sem” – mondja Brigi. A lányok elárulják azt is, hogy esténként, villanyoltás után az ágyba bújva, kellemesen elfáradva még maradt energiájuk arra, hogy az elmúlt nap történéseit megvitassák, élményeiket – jót, rosszat egyaránt – átbeszéljék.

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Videó: Takács Mária; Fotók: Ványi Ákos és Takács Mária

- - -

Felújítás, új bútorok

Az elmúlt években a magyarkúti épületegyüttesben korszerűsítették a teljes fűtési rendszert, a turistaosztályon felújították a vizes blokkokat (wc- és fürdőhelyiségek) is. Kicserélték a teljes bútorzatot: a fakeretes ágyak helyett, új, vidám színű fémszerkezetű ágyak kerültek a szobákba, új fiókos szekrényekkel és tárolókkal együtt. Új ágyneműk és (a gyerekek szerint sokkal kényelmesebb) matracok is érkeztek. Az új bútorok hasznossági, esztétikai és higiéniai szempontból is sokkal inkább megfelelnek a kor követelményeinek. Vásároltak új játékokat is. Az ingatlant felügyelő gondnok házaspár a környéket is folyamatosan karbantartja, hogy minél szebb és kellemesebb környezet fogadja az odalátogató gyerekeket – számolt be a változásokról Horti Zsófia, a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt. üdülési divizió-vezetője.

- - -

Négyévszakos tábor

A magyarkúti nyári tábor és az ősszel induló erdei iskola (szállás és étkezés) ingyenes a Józsefvárosban élő, illetve a kerületi iskolákba és óvodákba járó gyerekeknek. Jelentkezni az oktatási intézmények pedagógusainál lehet. Jó hír, hogy a tábor mostantól minden évszakban nyitva áll a táborozók, a kirándulni vágyó gyerekek és pedagógusaik előtt.