Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

Helyhatározó

Talpon maradt talponállók

2020. július 24. péntek

Józsefvárosi talponállókat látogattunk meg a Rákóczi téri csarnokban.

A Rákóczi-csarnok üdének nem mondható, de nosztalgikus része az a sarok, ahol az Eszem-Iszom Kuckó és az Eldorádó nevű talponálló kajálda áll. Utóbbi neve túlzásnak tűnik, ha ez a paradicsom, annyira nem kívánkoznék oda, hisz az eldorádó szótári jelentése az, hogy minden jóban bőséges hely… Igaz, ebből a bőséges minősítés helyes: egyszer akkora adag bácskai rizseshúst kaptam, hogy a maradékot még két napig ettem. Bácskai származású lévén ugyan mindig feltűnik, hogy éppen Bácskában nem ismerik ezt az ételt, de hát tudjuk, hogy az ilyen nevek az azt kitaláló szakács vezetéknevére utalnak. (Más kérdés, hogy a vendéglőkben sosem tudjuk, mit jelent az az előtag, hogy például ungvári, kassai vagy székelyudvarhelyi – talán a Trianon-szindrómára játszanak rá a névadók.)

Ha már jelzők és nevek – az Eszem-Iszom házias jellegű ételeket kínál, de fogalmam sincs, mitől házias a rántott hús, a mákos tészta vagy a sült kolbász. Az érzelmeinkre építenek? Hisz tényleg, a Jókai-bablevesük (szintén óriási adag) apám-anyám főztjét idézi, és nem kell halászháló, hogy ráakadjunk egy kolbász-, csülök- vagy aprócska sonkadarabra. A gombapaprikás tésztával már hagy maga után kivánnivalót, a gomba rágása nem egy élmény, de az ízvilág jó. Ezekben az étkeztetőkben a mennyiség többnyire a minimum elfogadható minőséggel társul, miközben az árak nem a balatoni sütödéket idézik.

Elvileg az efféle piaci helyek azért vannak, hogy árus és vásárló, a környéken dolgozók sietősen bekapjanak valamit. Vagy mégsem? A nyugodtan eszegetők társalkodóhelye ez, és ha mostanság nem is, még turisták is benéztek ide (bár korántsem olyan sokan, mint a Fővám téri Nagycsarnokba). Piacon enni ugyanis külön műfaj, illik a forgatagot bámulni és elmélkedni a semmiről.

Hogy rohanó világunkban ezek a legalább három évtizede ugyanolyan dizájnnal bíró helyek, ugyanazzal a „házias” magyar gasztro-kínálattal meddig tartanak még ki, nem tudom, de valami változás azért nem ártana, mert 35 fokban mégsem vonzóak a többnyire nehéz kaják. Meglátjuk. 

Szöveg: Szerbhorváth György; Fotó: Huszár Boglárka

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben