Idén a Budapest Fővárosi Önkormányzat 400 budapesti gyerek számára tette lehetővé, hogy ingyen nyaralhasson Tatán, ahol az Esély Budapest Alapítvány közel húsz éve szervez gyerektáborokat. Köztük volt több mint 60 józsefvárosi gyerek is, akinek tábori programjairól Szili-Darók Ildikó alpolgármester és Lenkey Petrosz, a Józsefvárosi Görög Önkormányzat elnöke gondoskodott. Lenkey Petroszt kérdeztük.

- Honnan érkeztek a gyerekek? 

- A táborban több magyarországi nemzetiség képviseltette magát. Voltak ukrán, román, görög és roma származású, valamint nem nemzetiségi magyar gyerekek is, köztük nehéz szociális körülmények között élők, pszichiátriai kórképpel küzdők, de súlyos látássérült is. Így nem csak a nemzetek közötti elfogadást, toleranciát gyakoroltuk, hanem érzékenyítettük a résztvevőket a fogyatékossággal élők elfogadására is. A munkát 12 önkéntes középiskolás fiatal segítette, akiknek nagy köszönettel tartozunk.

- Nem okozott nehézséget ez a sokféleség?

- A mezőn sem zavaró, ha sokféle színes virág nyílik. Az első napon még mindenki az anyanyelvén beszélt, nemzetiség szerint elkülönülve ültek le, és némi riadalom is látszott az arcokon. A második nap közepétől kezdve azonban már nem származási alapon szerveződtek a csoportok. A programok összeállítása során arra törekedtünk, hogy megismertessük egymással a gyerekeket. Eleinte furcsa volt, hogy sokan törik a magyar nyelvet, de ez inkább kedves és vicces helyzeteket teremett. A tábor ideje alatt mindenki megtanult a másik nyelvéből szavakat, kifejezéseket. A tábor végére pedig azt vettük észre, hogy még a magyar gyerekek és pedagógusok is észrevehető akcentussal kezdtek kiejteni egyes hangzókat. A tábor közepére gyakorlatilag nem volt megkülönböztethető, ki melyik nemzetiség tagja, mert barátságok születtek és egy közösség lettünk.

- Mivel töltötték az időt a gyerekek a táborban?

- Számomra az volt a vezérfonal, hogy megismerjük egymás kultúráját, szokásait. Ezért olyan programokat javasoltam, ahol a gyerekeknek alkalmuk nyílik ebben is megmutatkozni. A megvalósításhoz Ildikó segítségét kértem, aki most alpolgármester, de az olvasótábori mozgalom ismert vezetője is, és 35 éve szervez olvasótáborokat. A tábori programok egy keretjátékba illeszkedtek. Az első napon papírból építettek fantáziahajót a gyerekek, ezen utaztunk el a különböző világok szigeteire, ahol játékos formában problémákat oldottunk meg közösen, drámapedagógia módszerekkel. Az összes program alapja a játék és a vidámság volt. Az utolsó estén pedig együtt táncoltuk minden nép táncát, és fergeteges élmény volt azt látni, hogy mindenki boldog a másik világában is.

A legmeghatóbb pillanat azt volt, amikor a látássérült ukrán kislányt egy roma és egy román fiú kísérte fel a színpadra, hogy görög zenére táncoljon.

A tábort meglátogatták a nemzetiségek országos vezetői és képviselői is, és örültek annak, hogy Józsefvárosban elindult valami egyedülálló a nemzetiségi életben. Hartyányi Jaroslava, az Európai Ukrán Nemzetiség vezetője elmondta, 1993 óta szeretné, hogy létrejöjjön egy ilyen interetnikus tábor. Fontos lépésnek tartotta ezt a hetet, mely változást hoz a nemzetiségek életében és az egész társadaloméban.

- Lesz folytatása az együtt töltött hétnek?

- A tábor végére teljesen egyértelművé vált mindannyiunk számára, hogy a közös munkát folytatni kell. Lesznek tábortalálkozóink, és elindítunk egy ifjúsági klubot is. Azt szeretnénk, ha ez a kezdeményezés kiterjedne azokra a nemzetiségekre is, akik nem tudtak részt venni ebben a táborban, és jövőre már ők is ott lesznek. 

Szöveg: Lengyel Tibor