Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

ÖZVEGY KIPCSAK GYÖRGY ROVATA

Bérturisták

2020. augusztus 15. szombat

A haverommal átrándultunk a Blaha túloldalára, a hétbe sörözni. No nem kedvtelésből, hanem mert a tulaj óránként fizet egy korsót, csak hogy a teraszon üljünk és tömeget szimuláljunk.

Ha angol turisták bukkannak fel, a haverom kezdi rá – mintha egymással beszélgetnénk –, hogy „Disz íz ö veri gúd pléjsz! Itsz csíp, veri csíp! Ö féjmúz hangérien bír!” Amire én, mint egy három napja itt dorbézoló alsó-liverpooli legénybúcsúzó, ordenáré módon káromkodva dicsérem tovább a sört. A német verzióért én felelek, mert állítólag vannak sváb rokonaim, meg az összes szláv nyelvért: „Kuszturica, csevapcsicsa, dobro pívó!”

Nem könnyű bérben inni, ráadásul haza sem viszünk semmit, de hát válság van. Először nem is értettük, mi ebben a truváj, de Béla, a tulaj elmondta, hogy mi valójában szendvicsemberek vagyunk, élő reklámhordozók. Az ötletet meg onnan szerezte, hogy Pikó tüntetőket hozatott a 8. kerületbe, hogy ellene tüntessenek.

Nagyon ügyes – magyarázta Béla –, dupla csavar! Azt se tudták, hová jönnek, ki fizet, meg egyáltalán, minek? De ilyen a kocsma is: mindegy miért, csak itt legyenek és valaki fizessen…

De hát nem is a Pikó hozatta ide őket faluról, hanem… – vágtam volna közbe.

Ugyan, Gyurikám, nem mindegy az? A Pikó is jobban tenné, ha egész falvakat buszoztatna fel a nyolcba, látványosan flangálnának, és a vendéglősök, vagy mint én, kicsit leültetnénk őket, látszódjék valami forgalom. Régi trükk ez!

A haverommal el is gondolkodtunk, hogy tovább kellene fejlesztenünk az ötletet. Ám a Balatonnak nem kell cégér, mert a főnök kiadta az útirányt. A horvátoknak meg minek is?

Biciklizhetnénk az önkormányzatnak az új sávokon – vetette fel a haver –, hagy lássa a nép, ez is van.

Ahhoz én már öreg vagyok, hogy tekerjek. Vállaljunk inkább bértüntetést, mondjonle-zni mi is tudunk – töprengtem el én.

De nem tűnnénk túlképzetteknek?

Én igen – mondtam –, de hát beiratkozhatnánk a színművészetire. Hogy megtanuljuk a hülyét játszani.

És gondolod, a Vidnyánszky felvenne bennünket?

Ez kérdés? Mert ha a hülyét kell eljátszani, az ő. És ő sem ingyér teszi. 

Szöveg: Szerbhorváth György; Fotó: Huszár Boglárka

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben