Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

EDDIG CSAK VESZTESEK VANNAK

Tavaszmező utcai csatatér

2020. augusztus 21. péntek

Július elején raktár-kiállításon mutatta be Horváth Aladár a cigány festőművészet kincseit, amik a Roma Parlament Tavaszmező utcából történt kilakoltatása óta egy pincében porosodnak. Cikkek sora elevenítette fel a Tavaszmező utca 6. történetét, de arról nem sok szó esett, hogy ebben a kormányzati indíttatású eseménysorozatban milyen mélyen vált érintetté Józsefváros 2019-ben megválasztott civil önkormányzata.

Sokakkal beszéltem, leghosszabban Horváth Aladárral, a Roma Parlament Egyesület vezetőjével, s láthatóvá vált, hogy a személyén és szervezetén túl az egész roma társadalom, sőt maga az ország is áldozattá vált ebben az ügyben. A vesztesek köre mára szépen gyarapodott, s még a kormány kiválasztottja is bizonytalanságban ügyködik. A Roma Parlament Egyesület méltánytalan helyzetének megoldása pedig arra az önkormányzatra maradt, ami civil mivolta miatt szintén méltatlan helyzetben van: súlyos forrásmegvonásoktól szenved.

Kádári módszerek

A Tavaszmező utca 6. alatti önkormányzati tulajdonú házban a 90-es évek elejétől működött Zsigó Jenő és Horváth Aladár vezetésével a Roma Parlament Egyesület számos egyéb roma szervezettel együtt, kb. 200 négyzetméteren, egy kissé elhanyagolt, de szép polgári lakásban. Jogvédő iroda, folyóirat szerkesztőség, kiállítótér, a színházteremben pedig rengeteg roma kulturális program működött. 2012-ben az önkormányzat nem hosszabbította meg a szerződésüket bérleti díj elmaradásra hivatkozva, ami ugyan utóbb hamis indoknak bizonyult, de innentől csak aláírt szerződés nélküli bérlőkként maradhattak az ingatlanban. 2015 végén Horváth Aladárék nagyszabású roma kulturális központ tervét mutatták be az illetékeseknek. 2016 őszén az önkormányzat minden előzetes vizsgálat nélkül életveszélyessé nyilvánította az épületet, és pár napra rá, október 24-én rendőri biztosítás mellett kilakoltatta őket. Horváth Aladár ekkor külföldön tartózkodott, de birtokvédelmi kérvényüket a jegyző azzal utasította el, miért nem ő, a szervezet elnöke írta alá a dokumentumot. Minden berendezésüket, iratukat és 55 roma művész 239 műalkotását az önkormányzat a raktárába szállíttatta. Ahogy Horváth fogalmazott: harminc év történetét és kulturális értékeit zárták karanténba. Másnap, október 25-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) közleményt adott ki arról, hogy megalakult a Cziffra György Oktatási és Kulturális Központ, aminek székháza a Tavaszmező utca 6-ban lesz. Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója jegyezte az új kulturális központ programját, ami szinte teljes egészében a Roma Parlament, más civilek és építészek által megalkotott projekten alapult. A Tavaszmező utcai házat Kocsis Máté önkormányzata átadta az államnak egy lakásért és mintegy 210 millió forintért cserébe, az EMMI-vel és a Fővárossal közösen vállalva a Roma Parlament elhelyezését.  Schmidt Mária hamarosan kiszállt a kezdeményezésből, ami Balog Zoltán EMMI-miniszterhez került, aki 2018-ban a központ művészeti vezetőjének választott Balázs János zongoraművésszel együtt tette le a Cziffra Központ alapkövét, azt ígérve, 2019 tavaszán átadják az „európai léptékű” központot. A Tavaszmező utcában egy költséges bontáson kívül azóta más nem történt, jelenleg is üres és elhagyatott.

Az utóbbi időben hozzászoktunk, hogy a hatalom így rendezi a dolgait, mégis megdöbbentő ezt teljes folyamatában látni, mert ilyen eljárások a kádári időkben voltak divatban. Hatósági eljárások formájában folynak, a kárvallottak nem tudnak jogi eszközökkel védekezni, pedig egyértelmű, hogy súlyos igazságtalanság történik.

Nem elég, hogy nemcsak a Roma Parlament Egyesület működését tették fizikailag lehetetlenné, még a programjukat is kisajátították, olyan kompenzációt kínálva, ami a függetlenség feladásával jár. 2012 óta szisztematikusan folyt a Roma Parlament kiszorítása, és most ott tartunk, hogy Horváth Aladáréknak egy olyan önkormányzattal kell vitázniuk helyzetük rendezéséről, amivel lényegében egy oldalon állnak.

Balázs János a közeli Rachmanyinov-maraton miatt csak később nyilatkozna, de titkára, Hegedűs Anna röviden annyit mondott, nem tudják, hol tartanak a munkálatok, erről az EMMI tud tájékoztatni, finanszírozási kérdésekről sem tud mit mondani, mert Balázs csak a művészeti igazgatója lesz a létesítménynek. Egyeztetések azonban folynak, és felvezető programsorozat is indult tavaly nyáron. A kérdéseimet elküldtem az EMMI-nek, majd a Belügyminisztériumnak is, mert kiderült, már nem is az EMMI kezében van az ügy. Válasz lapzártánkig nem érkezett. 

Többféle megoldás

Pikó András polgármester szabadságát tölti, így nem értük el, de az önkormányzat részéről Békési Zsuzsa és Melegh Mónika összefoglalta a pillanatnyi helyzetet: 

A Roma Parlament igényt nyújtott be a művészeti gyűjtemény elhelyezésére egy Kőfaragó utcai lakásból kialakított kiállítótérre, amit egy roma művész hagyott örökül erre a célra. A kabinet elsődleges kérdésnek tekinti a gyűjtemény kimentését a raktárból, támogatja az elképzelést. A Roma Parlament Egyesület irodahelyiséget is igényelt és egyévi költségvetést – ez utóbbi Horváth Aladár szerint 8-15 millió forint. Az EMMI által annak idején áthárított kötelezettség teljesítését felvállalta az önkormányzat, de addig nem tudnak irodát adni, amíg a helyiségek felmérése és felújítása meg nem történik, és ragaszkodnak ahhoz az elvhez, hogy ne egyedi döntések alapján kelljen cselekedniük, hanem normatív alapon – ebben a rendszerben a civil szervezeteknek kedvezményesen fognak helyet kínálni. Az önkormányzat álláspontja most van kialakulóban, nem jutottak döntésig, azt szeretnék, ha jó megoldás születne. Annyira fontos kérdés ez, hogy a polgármester magához vonta az ügyet.

Ezért most Horváth Aladár Pikó Andrással került vitás helyzetbe, mert azt mondja, az őket ért jogsérelem olyan nagy és olyan régi, hogy annak orvoslása egyéni elbírálást igényel. Azt szeretné, ha egyben maradna az, ami ezelőtt is egyben volt, mert ebben állt működésük lényege. „Mi az öntudatos cigányok szerzett jogait, az einstandolt mozgalmi és kulturális tereinket kérjük vissza.” Ezért ellenzi az olyan ötleteket, hogy a gyűjtemény a Józsefvárosi Galéria kezelésébe kerüljön önálló roma gyűjteményként. A kilakoltatás után is azért nem fogadták el a Rádió C felajánlott irodáit, mert elmondása szerint csak a kormánypárti cigány önkormányzat felügyelete mellett kaphatták volna meg. Az ilyen megoldásokat méltatlannak tartja. 

Lényegében egyetért vele Balogh István Lajos önkormányzati képviselő, roma és nemzetiségi tanácsnok is, bár egyébként sok mindenben más a véleménye: 

„Amikor a Roma Parlamentet, a Phralipét és másokat kilakoltatták, én a Dikh TV munkatársaként közvetítettem az eseményeket. Amit a kormányzat csinált, az szégyen. Elköltöttek többszáz millió forintot, de csak annyi történt, hogy Mészáros Lőrinc cége elvégzett egy bontást. Ennyit látott a magyarországi cigányság abból, hogy megszüntettek egy olyan intézményt, ami a közt szolgálta. A Cziffra György Központ elképzelése egyébként jó és helytálló terv. Ha létrejött volna, azt mondanám, lehet, hogy a cigányság vesztett egy Roma Parlamentet, amit rehabilitálni lehet, de nyert egy olyan egyedülálló európai központot, ami fejlődést hozhat a cigány kulturális életben. De a kormány vándorcirkuszt adott a hazai cigányságnak, mert a Cziffra György Központ csak vándorelőadásként működik, Szinetár Dóra és a Romengo turnézza körbe az országot. Méltatlan ez a hazai cigány kultúrával szemben, különösen úgy, hogy a költségvetésben súlyos milliárdok voltak erre elkülönítve.”

Balogh szerint az ügy kerületi vetülete azért kényes, mert amit a Roma Parlament Egyesület képvisel, nemcsak kultúra, hanem politika is, a neve is ezt az áthallást erősíti. „A józsefvárosi városvezetésre hárul a terhe annak, hogy rehabilitálja a magyar cigány történelem egyik legnagyobb alakjának, Horváth Aladárnak, az első roma országgyűlési képviselőnek, híres jogvédőnek a szervezetét. A Pikó-rendszer alapja az, hogy tényleg civilként működjön, úgy intézze az ügyeket, hogy mindenkinek egyforma esélye legyen. Ez tükröződik a jelenlegi álláspontban, amivel ez esetben nem teljesen értek egyet, mert egy olyan független roma szervezetről van szó, amit a Fidesz-kormány eltiport. A Roma Parlament rehabilitálása annak a kulturális intézménynek a helyreállítását jelenti, ami sok minden más mellett múzeum, az Amaro Drom szerkesztősége, ingyenes jogsegélyhely is volt, gyülekezeti élet folyt ott, és az egyetlen hely volt, ahol a helyi romák virrasztást tarthattak. Ezt a kérdést nem lehet beszorítani a bal és a jobboldali narratívák közé.” 

Szöveg: Bányay Géza; Fotók: Ványi Ákos

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben