– Tudod, Amerika az ám nem olyan…

Ekkor még sikerül belekérdeznem, annyit, hogy mégis milyen?

– Mert az olyan, érted, hogy nem ilyen, mint itt. Ott szabadság van. Meg hazaszeretet. És az a patrióta, akinek van fegyvere. Megvédi ám a sajátját. Magyar embernek ne adjál ám fegyvert, elesik a ravaszba rögtön. Előbb lövi lábon magát, még mielőtt fejbe veri a betörő. Na jó, a fröccsöt, azt nem ismerik, meg mind kövér. Hát nézzél már rám, én fitt vagyok, csupa izom. És jó, nem vagyunk mi ott gazdagok, nem számítunk annak, mert van három kocsink, az egyik full Csevi, azzal itt azért tudnék csapatni. Elvállalkozunk, egyszer fent, egyszer lent, ilyen kertvárosi alsó-felső középosztályba nyomulunk. És nincs ám beledumálás, hogy mit csinálj, meg maszk, meg válságtörzs, hanem ám mi megoldjuk magunkba, meg magunknak. Nem ám beleszólni, hogy akkor hányig nyírom a füvet, mert úgyis akkor flexelek, amikor lehet. Helybe meg mindenki civil, összetartás van, tökmindegy, nagypolitikába mi vagy.

A monológ leírva persze hosszabb lenne, ha a káromkodásokat is belefűzném, de ettől eltekintünk.

– Amerikában, érted, még a gyűlölet is más. Tök normális, nem ilyen abberált, mint itt. Mert oké, hogy a rendőrök meg a fehérek lövik a feketéket, azok meg felgyújtják a fél várost, meg tüntetnek, meg rasszizmus, anyám kínja, meg minden. Na de mifelénk ilyen nincs. Elvagy mindenkivel, menjél a dolgodra, oszt jóvan. Nem belepofázol. Itt meg? Pesten még az egyik kerület is utálja a másikat, meg a kerületen belül is az egyik rész a másikat, hogy körúton kívül vagy belül vagy-e. Láttam én azt eleget, utálom az egészet. Nekem is van fegyverem, persze, de én tudok lőni, totál jó vagyok. Amerikába’ mindenbe jó lehetsz. Az is vagyok. Itt meg? Minden szar. Én nem fogok havi félmilláért robotba menni. Mondjuk, az iskola, az ott is ergya. A gyerekből komlett idiótát gyártottak már így is. A koledzs meg rohadt drága. Nem baj, majd itt íratom be egyetemre. Majd onlájn befejezi, kap egy papírt, érted, azzal ott már egyetemi tanár lesz.

A végére azért elszontyolodik:

– Meg hát Kalifornia, jó, oké, de Balaton, kérdem én, van az ott? Nincs, megmondom. Azért ez egy fejlődés, inkább ide járok a beach-re. Na megyek még egy fröccsért, hülyének is megéri, olyan olcsó. Szeva’. 

Szöveg: Szerbhorváth György; Fotók: Huszár Boglárka