Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

VÉGIGJÁRTUK A KERÜLET NÉPSZERŰ KRIMÓIT

Klasszikus kocsmák: Jó hangulat, olcsó sör

2020. szeptember 12. szombat

A nyár közepén körbenéztünk Józsefváros főként fiatalok által látogatott, modernebb italkínálattal és enteriőrrel rendelkező szórakozóhelyein, amelyek az utóbbi 10 évben nyíltak, most viszont a híreshírhedt késdobálókat és a klasszikus, régimódi helyeket néztük meg. Némelyikben kifejezetten kellemesen csalódtunk.

Nagyon nehéz kocsmákat kategorizálni Budapesten, mert amit valaki avíttnak, netán veszélyesnek címkéz, és be se tenné oda a lábát, az másnak a törzshelye lesz, és nem érti a kényeskedést. Jó példa erre a hetedik kerületi Vittula: a puccos helyekre járó buliközönség irtózik talán már a nevétől is, a belvárosi fiatalok egy másik körének mégis ez a kedvence. Hasonló lehet a korábbi cikkünkben bemutatott józsefvárosi Auróra és Gólya is.

Nem csak Budapesten, más nagyvárosokban is megfigyelhető, hogy miközben szaporodnak a hipszter helyek – hol több, hol kevesebb van –, tartják magukat a régi stílusúak is. Csak míg a németeknek a kolbászt-káposztát kínáló tradicionális sörházak, az angoloknak a sok száz éves pubok, az olaszoknak a házi bort kínáló kockásterítős éttermek jelentik az alkoholfogyasztás fő helyeit, a magyaroknál ez leginkább a retró stílusú talponálló, a krimó.

Az utóbbi évtizedekben nálunk is rengeteg  kézművessöröző, igényes borozó, koktél- és spiritbár nyitott, ezeket – már csak az áraik miatt is – főként a belpesti értelmiség és a külföldi turisták látogatják, míg sokan továbbra is az olcsóságot keresik akár a minőség helyett is. Legutóbbi cikkünkben olyan józsefvárosi helyeket mutattunk be, ahol a megfizethető ár igényesebb választékkal és kellemes hangulattal párosul, de a régimódi kocsmák közönsége talán még ezeket is drágának és sznobnak találná.

Ezért most kifejezetten azokat a helyeket jártuk be a kerületben, ahol a legolcsóbb az ital, ódivatú a berendezés és a hangulat, a vendégek nagy része pedig rendszeres látogató. Próbáltunk valami közös jellemzőt találni ezeknél a kocsmáknál, és mi sem gondoltuk volna, hogy a befogadó, barátságos lesz az. Bár talán kevesen indulnak egyedül italozni, az alábbi helyek többségében biztosan talál beszélgetőtársat az ember – ha mást nem, akkor a pultost.

Menüzni itt érdemes

Az Üllői úti Corvin Söröző a környék legolcsóbb kocsmájaként ismert, ebből kifolyólag egyetemisták kedvelt találkozóhelye, vagy legalábbis az volt egykor. A járványhelyzet, majd a nyári szünet miatt a diákok elmaradtak, és még most is nagy kérdés, hogy visszatérnek-e, és ha igen, mennyien. Az egyetemistákra és a külföldiekre építő helyek vannak most ugyanis a legrosszabb helyzetben. A Corvin azért fennmaradt valahogy, s bár nem tolonganak a vendégek, a kedvező árú menük bevonzzák a negyed lakóit, és meglepő módon a környéken dolgozókat is. Munkaidő végeztével megfigyelhető, hogy az irodából hazafele siető emberek megállnak itt egy sör-Jäger kombóra, elolvassák mellé a napi sajtót, elszívnak egy cigit, majd továbbállnak. Nemcsak a pultost, de egymást is régi ismerősökként üdvözlik a betérő vendégek. A Corvin sajátossága a menürendszer: Arany Ászok mellé többféle röviditalt is lehet rendelni, együtt kedvezményesebb áron, amit sokan ki is használnak.

Még egy sör a hazaútra

A Magyar Söröző is megsínylette a járványt, fel kellett adnia éjjel-nappali nyitvatartását, pedig elsősorban erről volt híres. Hétvégente azért most is jellemző a nagyobb forgalom, hétköznap kevesebben állnak meg egy utolsó sörre, rövidre hazafele egy másik kocsmából, amit rájuk zártak. Sajnos elmúltak azok az idők, amikor legalább a Magyarba be lehetett térni, ha a környéken minden bezárt. A járvány ezt is átírta, a helyek többsége korábban tér nyugovóra – valószínűleg a kocsmák feletti lakásokban lakók nem is bánják ezt annyira. Azért reméljük, lesz még olyan gondtalan este, amikor hajnali háromkor a Magyarban ropjuk a pultosokkal mulatós zenére.

A reggeliző

Hiába a modernebb külső és az egy fokkal igényesebb italkínálat (Glenfiddich whisky azért nem minden sarkon van), a Négyeshatos Corvin igazi retró hangulatot áraszt. A pultosoktól megtudjuk, hogy nekik is eléggé hiányoznak az egyetemisták, de ők azért megtartották az éjjel-nappali nyitvatartást, méghozzá egy okból, a náluk „reggeliző” törzsvendégek miatt. Bármennyire is hihetetlen, érdemes miattuk kora reggel és délelőtt nyitva lenni, megbízhatóan jönnek menüzni sört és Unicumot. Esténként viszont techno(szerű) zene szól és vegyes a közönség, a felsorolt helyek közül ez volt az egyetlen, ahol inkább párosával beszélgettek az emberek, és nem éreztünk közösség-hangulatot.

Csak a biznisz

A régimódi cégtáblával, de újszerű berendezéssel rendelkező Sellő bár maga a vidéki városi kocsma, mintha Füzesabonyba vagy még annál is messzebb kerülne az ember a körút zajától, amikor belép az ajtón. Rapzene, elegánsnak gondolt ruházatban komoly arccal beszélgető emberek és gyanakvó tekintetek – erről a helyről léptünk le leggyorsabban, láthatóan se a pultosok, se a vendégek nem örültek a jelenlétünknek, mondhatni kinéztek minket innen, főleg, mikor a fényképezőgép is előkerült. Nem tiltották meg kifejezetten a fotózást, de határozottan kérték, hogy senkinek az arca ne legyen rajta a fotón még véletlenül se. 

30 éve változatlan

A Blaha Söröző fogalom, nemcsak a kerületben élőknek, hanem mindenkinek, aki gyakrabban megfordul a Blaha Lujza téren. Az elmúlt évtizedekben felépült mellé gyakorlatilag egy új városrész, az Europeum Bevásárlóközpont, éttermek nyíltak körülötte, megváltozott a környék teljes arculata, de a Blaha Söröző pontosan ugyanaz, mint 30 éve. A hangulat garantált, jelzőkkel ezt nem illetnénk, aki szereti, szereti, aki nem, nem. Elhelyezkedéséből adódóan sokféle ember megfordul itt: helyi arcok, szórakozni induló és buliból hazafele tartó fiatalok, néhány bátor külföldi, aki intenzíven akarja magába szívni a város atmoszféráját. A Facebook-oldalukon rengeteg francia, svéd, angol, német turista dicséri az árakat és a pultosok kedvességét.

A kocsmaélet legjava

A Népszínház utcai Cherry bárba beülni nem hobbi, a Cherry maga az élet. Ide nem lehet csak úgy benézni, aki ide jár, életvitelszerűen jár ide, és mélyen elkötelezett az italozás mellett. A Cherryt komolyan kell venni. Ha igazi kocsmáról beszélünk, a Cherryről beszélünk, ha kocsmába járó arcokról beszélünk, a Cherry közönségéről van szó. A Cherryben úgy érzi az ember, hogy megérkezett a valóságba, Józsefváros mélyére, mégis egy olyan otthonosság érzésébe, amit rég keresett. Igen, a Cherry egy klasszikus értelemben vett késdobáló, tele hangos, teli szájjal, káromkodva politizáló arccal. Ezzel együtt a Cherry végtelenül kedves hely, ahol ugyanazt érzi ember, mint a más politikai állásponton lévő rokonaival: veszekszünk, kiabálunk, elküldjük egymást mindenhová, de mindezek mögött annyi szeretetet találni. 

+1 Mini Prága

A Déri Miksa utcai Bohemia Sörözőt valójában nem is ebben a válogatásban kellene említeni, retró jellege miatt mégis ide kívánkozik. Ez egy apró, titkos gyöngyszem a Rákóczi téren, ahova még nem férkőztek be az újhullámos kocsmatrendek, itt a cseh tradícióban hisznek, azt próbálják átadni hatalmas lelkesedéssel. Míg a belvárosban lassan több helyen lehet magyar üzemben készülő, limitált szériás kézműves sört kapni, mint Ászokat, a Bohemia tartja magát: náluk cseh lagerből és barna sörökből van a legnagyobb választék, még búzát is alig találni. Ezeket viszont alacsony áron és magas minőségben, végtelen precízióval csapolják, mellé sörkorcsolyákat, hermelint (pácolt sajt), füstölt heringet, körözöttes kenyeret kínálnak. Az üzletvezető elárulja, hogy a magyaroknak kevesebb habot csapol, mint azt a cseh hagyomány szerint kellene, mert itthon nem díjaznák a sok habot, vannak viszont olyan törzsvendégek, akik saját korsót tartanak náluk, és cseh módon fogyasztják a söröket.

Szöveg: Ádám Judit; Fotók: Pálinkás János

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben