Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

ŐSTERMELŐK A TELEKI TÉRI PIACON

A vidéki élet íze

2020. szeptember 14. hétfő

A piacozás varázsa a közvetlenségben rejlik. Szóba elegyedve a kofákkal megtudhatjuk, mi és honnan kerül a tányérunkba. Az is kiderülhet, milyen az idei termés, de bezsebelhetünk recepteket, befőzési praktikákat, sőt a népi gyógymódokról is hallhatunk. Kosarakat, neccszatyrokat elő, irány a Teleki!

„Mit kér, szívem? Adom, drágám!” – hangzik a kedves megszólítás Marikától az asztal másik oldaláról. Hasonlóra a szupermarketekben aligha számíthatunk a nagy rohanásban. Bár az asszony azt mondja, nem kenyere a beszéd, és jobban szereti, ha ég a keze alatt a munka és pörgeti ki az árut, azért minden vásárlója számíthat egy-két jó szóra. Amikor egy idősebb hölgy például torokfájását panaszolja, rögtön rávágja: „A hagymát mossa meg, szőröstül-bőröstül felszeletelve főzze meg, teaként fogyassza, attól jobban lesz, meglátja!”

Egy asztalnál

Mária és a férje, József már vagy 30 éve piacoznak a Telekin, őstermelők. Az asztalhelyet még József szüleitől vették át. „Édesanyám 18 éves koromban vett nekem egy autót, azzal hordtam őt ide fel. Ez a 60-as évek közepén volt, akkor voltam ipari tanuló a Dózsa György úton” – emlékszik vissza a férfi. Galgahévízről származik a család. A faluban mindenki földműveléssel foglalkozott korábban, a föld és a gazdálkodás szeretete apáról fiúra szállt. „A dédszüleim kulákok voltak, sok embernek adtak munkát, aztán amikor jött a termelői szövetkezetesítés, elvették a családi földjeit, de a rendszerváltás után visszakaptuk őket” – meséli. Feleségével árulnak itt, az édesanyjától vették át a stafétát. 40 hektár földjük van, melynek nagy részét kukoricával és búzával vetik be, mert nevelnek hízót, kacsát és csirkét is, azoknak bőven kell a takarmány. Egy kisebb területen ültetnek zöldséget, és több száz gyümölcsfájuk is van. Nem műtrágyát használnak, hanem szervest, a régi körgazdálkodás hagyománya szerint.

Egy kis számtan

Sok minden változott az elmúlt évtizedekben – mondja József. Míg gyerekkorában lovaskocsival jártak ki a földekre, és a munka nagy része kétkezi volt, ma már hatékonyabb termelésre van szükség. Mint mondja, ma is van mit csinálni: amit lehet, azt a feleségével ketten elrendezik és besegít a család is időnként, de gépesítés nélkül már nem lehetne bírni a termelést. Korábban alkalmaztak napszámosokat, manapság úgy áll a dolog, hogy az emberi erőt igénylő terményekből csak keveset ültetnek, hogy behozza az árát. „A mezőgazdaságban matekozni kell: megválasztja az ember, hogy mit termeljen, mi lesz gazdaságos, mire mennyi költség van, miből mennyit tudunk eladni, mennyi marad meg, és végül, lesz-e haszon.”

„Már mi nálunk, babám…”

A szüleik annak idején kevesebb féle terméket árultak, mivel a földművelés hosszadalmasabb, körülményesebb volt, ők viszont igyekeznek megfelelni az igényeknek, így kisebb mennyiségben ugyan, de többfélét termelnek. Az izgalom így is megvan – teszi hozzá. Idén tavasszal például az időjárás nem kedvezett, a tököt, és a babot újra kellett vetni, a gyümölcsfák is elfagytak. „Annyi termett csak rajtuk, hogy az unokáknak volt mutatóba.” Pedig a meggyük, barackjuk és cseresznyéjük népszerű, főleg, mert vegyszermentesen termelik. Újabban többfajta fűszernövénnyel is előrukkoltak. Saját fogyasztásra termeltek, de aztán kiderült, arra is van kereslet bőven. „A nagyobb boltokban is lehet kapni, de mire azzal hazamennek, összeesik. Abból is az igazi a szabadföldi, annak van ereje igazán” – fejti ki József.

Parasztbecsület

Szükség van az újdonságokra, de a leleményességre is. Tavasszal, a járványidőszakban nem álltak be a pult mögé, mert a veszélyeztetett korosztályt képviselik és a gyerekeik tiltották őket. Hogy az áru ne maradjon a nyakukon, feltették az internetre, és a vevők házhoz jöttek. Csak a piacozást hiányolták, ahogyan a törzsvásárlóik is őket. „Akiknek annak idején édesanyám árult, azoknak már az unokái járnak hozzánk, de hát ezt ki kellett érdemelnünk. Megdolgoztuk a vásárlóink bizalmáért, büszkék is vagyunk rá.” Az állandó jó minőség megtartására törekszenek, de ha valami nem úgy sikerült, ahogy az megszokott, előre jelzik a vevőnek. Az árak nincsenek kiírva, de a vevőik nem is nagyon kérdeznek rá. „Itt a kuncsaft tudja, hogy nem lesz átverve: nem csalatkozik sem az árban, sem a minőségben. A parasztbecsület még mindig parasztbecsület. Itt nem árulunk zsákbamacskát.” 

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotók: Huszár Boglárka

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben