Valaha kellemes terecske volt az 1920-ban Blaha Lujzáról elnevezett tér a Rákóczi út mellett, ami akkor a Rókus kórház Márkus Emília utcai hátsó traktusától a régi Nemzeti Színházig, a mai Somogyi Béla utca vonaláig tartott csak. A tér belső oldala, ahol a Corvin Áruház épült fel 1926-ban, akkor még a Népszínház utca eleje volt. A Corvin helyén az Apolló mozi-orfeum állt, ahonnan Kabos Gyula, Gózon Gyula és a Casablanca Oscar-díjas rendezője, Kertész Mihály karrierje is indult.

A teret barokkos szökőkút, szoborcsoport és virágágyások tették barátságossá. Az áruházat a hamburgi Emden és fiai cég alapította. Max Emden 1922-ben gründolta a Corvin Áruházak Rt.-t, 1925-ben vették meg a telket, és mindössze egy év alatt felhúzták rá a 17 ezer négyzetméteres, ötszintes épületet, amit a „modernségével úttörő megoldásokat alkalmazó” Reiss Zoltán tervezett. Az egyemeletes palota képét mutató klasszicizáló homlokzat 4 emeletet takar. Az első igazgató, a német Lewin Miksa „speciális szaküzletek elmés közösségének” nevezte a projektet, ami lényegében a mai plázák definíciója is. Ruhabolt, kalapszalon, méteráru és háztartási üzlet, szőnyegbolt, vasúti- és színházjegy irodák, gyorsfényképész, sőt, étterem és kávéház is volt az áruházban. Délután szalonzenét játszott a zenekar, divatbemutatókat, művészeti kiállításokat is rendeztek. 1931-ben – amikor már 52 osztály és 33 kirakat csábította a vásárlót – beindították az ország első mozgólépcsőjét is. „Egész kis város ez az egyetlen épület, s ma már Európa legelső divatotthonává fejlesztette igazgatósága. Ahogyan Európa divatját Párizs, a fővárosét a Corvin diktálja” – írta a Pesti Hírlap 1930-ban.

A Corvin hatalmas kereskedelmi siker lett. Élmény volt itt vásárolni, mindent egy helyen meg lehetett kapni, és még az árak is a földön jártak. Üzletpolitikájuk, ma azt mondanánk, agresszív volt, hirdetésre kétszer annyit költöttek, mint a konkurencia. És Max Emden, a főrészvényes vezérigazgató havi jövedelme a 30-as években már a 200 magyar átlagbérnek megfelelő 30 ezer pengőre rúgott, ami ma kb. 35 millió forint lenne.

A halódás szakaszai

A Corvin Áruház fényes időszaka 1944-ig tartott, a háborúban tűz és fosztogatás martaléka lett. 1947-ben a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal tette rá a kezét jóvátételként. 1952-ben került a magyar állam birtokába, és az Állami Áruházak Budapest Nagyáruházaként működött tovább. Az évi 6 millió vásárló „népgazdasági érdek” volt, de az épület felújítása nem történt meg teljesen, ráadásul 1956-ban ismét károkat szenvedett.

1966-tól az épület a Centrum Áruházak Vállalathoz került. Népszerű reklámszlogenje – Legnagyobb áruház, legnagyobb választék! Minden szinten szinte minden! – a múltat idézte. Még akkor is az ország legjobb áruháza volt, de csak árnyéka régi önmagának. Közben a bájos Blaha Lujza tér végleg eltűnt, a Nemzeti Színházat felrobbantották a metróépítés miatt, az áruház pedig a teljes felújítás helyett új ruhát kapott: a romos homlokzatra modern vonalú alumínium borítást tettek, ami 50 éven át bántotta a budapestiek szemét. Az 1990-es években a Skála tulajdonába került, de a siker már elkerülte. A 2000-es évekre egyre inkább bazárrá változott, de ma már csak egy élelmiszerbolt működik a földszinten.

A Corvin jövője

Az épület végül a Corvin Áruház Ingatlanhasznosító Kft. tulajdonába került, amely elkötelezett az időközben védetté vált épület eredeti kinézetének visszaállításában. A megújulás első bíztató lépése az alumínium borítás lebontása volt 2018-ban. A Józsefvárosi Önkormányzat szándéka az, hogy a Corvin a Blaha Lujza tér és környéke összehangolt felújításával együtt újuljon meg.

(Építészfórum - terv a jövő áruházáról)

Szöveg: Bányay Géza; Fotó: Huszár Boglárka, Ványi Ákos; Fortepan / Balla Demeter, Bojár Sándor és Hegyi Zsolt