A koronavírus-járvány első, tavaszi hulláma sokkal több ember megélhetésére, anyagi helyzetére hatott kedvezőtlenül, mint ahányra tényleges egészségügyi hatással volt. Ez a negatív gazdasági hatás Józsefvárosban erősebb volt, mint az ország egészét tekintve. A kerületben 100 megkérdezett közül 15 számolt be arról, hogy elveszítette a munkáját, míg az országos átlag ennek alig fele, 7 százalék. Más kerületekből nincsenek összehasonlítható adatok, mert a járvány lakosságra gyakorolt gazdasági hatásáról Józsefváros vezetése igényelt kutatást, budapesti viszonylatban nem született hasonló tanulmány. Az országos adatokat a Tárki felméréséből tudjuk, a kerületieket pedig a Political Capital nemrég bemutatott kutatásából. (A józsefvárosi felmérésre az önkormányzat nem költött közpénzt, azt a Friedrich Ebert Alapítvány finanszírozta).

A szegényeket megkímélte

Abban egységes a kerületi és az országos kép, hogy főként a középfokú és annál alacsonyabb iskolai végzettségűeket sújtotta negatív gazdasági hatás, és leginkább a turizmusban, vendéglátásban dolgozókat. A munkájukat elvesztő kerületi lakosok 24 százaléka ebben a két szektorban dolgozott. Az első hullám megbetegedéseit folyamatosan regisztráló kormányzati adatbázis szerint a kerületben nem betegedtek meg többen, mint az országos átlag, még a szegényebb negyedekben sem. Ez minden várakozásnak ellentmond, mert a hazai és nemzetközi járványstatisztikák általában azt rajzolják ki, hogy a rossz lakásviszonyok között élők, a szegényebbek e tekintetben is sérülékenyebbek. A kerület vezetése által feldolgozott adatok szerint ráadásul a járvány a magasabb jövedelműek körében okozott megbetegedést, az alacsony komfortfokozatú és kicsi lakásokban lakók körében egyáltalán nem jelent meg a vírus. Molnár György, a polgármester főtanácsadója úgy véli, hogy éppen az óvta meg ezeket az embereket a megbetegedéstől, ami miatt félteni lehetett őket: a szegénység. Ők a járványhelyzetben is jóval kevésbé mozdultak ki a szűkebb környezetükből, mint a magasabb státuszúak, ezzel pedig meg is óvták magukat. A szegénységkutatással is foglalkozó közgazdász főtanácsadó mindezt a Political Capital tanulmányát bemutató online beszélgetésben fejtette ki.  A vitafórumon részt vett Udvarhelyi Tessza, az önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájának vezetője és Tóth István György, az országos kutatást végző TÁRKI vezérigazgatója is.

Keveredtek az intézkedések

A józsefvárosiak telefonos megkérdezésével készült reprezentatív kutatásból az is kiderült, hogy a járványhelyzetre vonatkozó intézkedések megítélése kapcsán az emberek nem tudnak különbséget tenni aközött, hogy az önkormányzat vagy a kormány látta-e el az adott feladatot. A járványkezelést általánosságban említve a kormányzati intézkedésekkel sokkal többen voltak elégedettek, mint a kerületiekkel, így a kormány a válaszadók 29 százalékától kapott ötöst, 27 százalékuktól négyest, míg Józsefváros vezetésének csak 19 százaléknyian adtak ötöst, és 22 százaléknyian négyest.

Amikor azonban konkrét intézkedésekről kérdezték őket, nem jelent meg ugyanez a különbség: a legnépszerűbb intézkedésnek a kerület által bevezetett – és azóta is működő – zöldszámot jelölték meg, legkevésbé népszerűnek pedig a betegek kórházból való hazaküldését, ami pedig kormányzati döntés volt. Arról a megkérdezettek 60 százaléka tudott, hogy a kormányzat a járványhelyzetben jelentős fejlesztési pénzeket vont el a kerülettől. Az 1,125 milliárd forintos elvonás híre jóval nagyobb arányban jutott el a magukat ellenzéki szavazóknak vallókhoz (75%), mint a kormánypártiakhoz (54%).

Udvarhelyi Tessza a beszélgetésben hangsúlyozta, hogy a járvány második hullámának kezelésében még sokkal inkább számít, hogy a kormányzatnak vagy a kerületnek vannak-e bizonyos intézkedésekre lehetőségei. Az ugyanis, hogy most, a második hullámban a vírus által feltehetően érintettek nem jutnak információhoz a teendőkről, nem kapnak segítséget a biztonságuk kialakításához, olyan kormányzati mulasztás, amit a kerület a legnagyobb erőfeszítésekkel sem tud pótolni, ugyanakkor a járvány negatív hatásait növelni fogja.

Több kiadás, kevesebb bevétel

Molnár György is úgy látja, amíg helyi szinten lehetséges az együttműködés az állami intézmények vezetőivel (például az oktatási és munkaügyi ellátórendszerrel), addig az ország legfelsőbb vezetése nemcsak, hogy nem segít az önkormányzatnak abban, hogy a járványhelyzet következtében rázúduló feladatokat el tudja látni, hanem gátolja ezt a tevékenységet. 

Az említett 1,125 milliárd forinton túl a kormányzat a gépjárműadóból befolyó pénzek elvonásával és a parkolás átmeneti ingyenességével is 400 millió forintot vont el a kerülettől. Az önkormányzat szerint a gazdasági tevékenységek korlátozódása miatt a kerület saját bevételei 2,7 milliárddal csökkenek idén, és 200 millió forinttal lesz kevesebb az intézményi normatív állami támogatás, mert a járvány miatt ezek a szolgáltatások szüneteltek. A bevételek radikális csökkenése ellenében a kiadások viszont nőnek, hiszen a járvány rendkívüli intézkedéseket követelt – és követel még mindig. Az egészségügyi védekezés eszközeire, a szolgáltatásokra, a megugró szociális támogatási igényekre 200 millió forintot tud fordítani az önkormányzat, ám ez más ellátandó feladatok rovására megy.

Molnár szavai egybecsengenek a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) hivatalos állásfoglalásával. A TÖOSZ – amelynek elnöke Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere – nem kifejezetten a vírushelyzetre fókuszálva, hanem a jövő évi költségvetés tervéről nyilatkozott így: „2013-tól folyamatos kormányzati politika, hogy az önkormányzati szektor beszedett adójával a kormány rendelkezzen és ne az önkormányzati szektor. Összegezve, a jövő évi központi költségvetésben 2020-hoz képest a 2021. évben többletforrás nincs.” A második hullámot tekintve elképzelhető, hogy a tavaszi helyzethez hasonlóan ismét szükség lesz a lakbérfizetés elhalasztására és részletfizetési kedvezményre az önkormányzati lakást vásárlók számára. Újrakezdték a tavasszal eredményesen működő önkéntes hálózat felépítését, hogy a kerület és lakói segíthessenek a rászorulóknak – még ha a kormány ezt meg is nehezíti. 

Szöveg: Gaal Ilona; Fotó: Huszár Boglárka, Nagy Dániel és Ványi Ákos