Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

ÖZVEGY KIPCSAK GYÖRGY ROVATA

Az örök lázadó

2020. szeptember 27. vasárnap

Géza bácsi, mint mindig, a padon ül, mellette hűséges társa. Akit egyébként a felesége szokott sétáltatni. Nem patriarchális okokból, hanem mert az öreg már csak bottal jár. Szeptember 15-e van, 31 fokos hőség, fülledt a levegő.

– Hogy az Isten verje meg – kezdi szokásosan –, a Távhő ma indította el a fűtési szezont. Hát meg vannak ezek hibbanva? 

– De hát magát ez nem érinti, itt gázzal fűtünk.

– Gázzal? Hát nem látod, megint fel van túrva a környék, most cserélik a gázvezetéket. Sose lesznek készek, aztán majd megfagyunk. Ez a Pikó nem tud semmit, se elkezdeni, se befejezni.

– Hm – vetem közbe –, de hát ez EU-s projekt, még a Kocsis Mátéék kezdték el…

– A Máté, az rendes gyerek, ismerem, ide járt a Somogyiba iskolába. Hanem a Brüsszel, az!

Géza bácsi, mióta vagy tíz éve ismerem, folyton a halálra készül. Jó nyugdíja van, imádja is Orbánt, pedig hát már vagy 25 éve penzionárius. A Kádárt is szerette, pultos volt, megszedte magát. Az egészet mindig szereti, de a részletekben nagyon el tud veszni.

– Ez a Covid is csak ki van találva. Nekem miért nincs semmi bajom? Szart se ér az élet – és koppint egyet a botjával.

– Na és ez a menzaügy? Amiért megbüntették a Pikót? Bezzeg a mi időnkben menza se volt, vittél egy zsíroskenyeret. Vagy cukrost. Jó is a koleszterinem. Hollandiában a lányom maga rakja a gyereknek az ebédet, száraz kaját, az iskolában semmit se kapnak! Kötelező gyümölcsöt vinni. Az unokám is tiszta holland, nől, mint a dudva. Ezek meg itt tüntetnek, ezek a csepűrágók.A színészek! Mit tudnak ezek a világról? Tessék elmenni dolgozni. Én is azt csináltam 16 éves koromtól. Miféle egyetem! Aztán az orvos meg nem csinál semmit, szerinte semmi bajom. Holnap meghalok, érzem. Melegem is van.

Géza bácsi úgy beszél a halálról, mint régi ismerősről. Akármilyen témába kezd, a halálnál köt ki.  Mint aki az utolsó buszt várja, de már hajnaltól.

– Elment minden a fenébe, tudod? Hallgatom a Jazzy rádiót, erre azt mondják, lehet menni Horvátországba nyaralni. Hát ezek szeptemberben ismétlik a júniusi műsort… Ezeket mind börtönbe kéne csukni. És ez nekik jazz-zene? Ez szirup. A mi időnkben volt igazi jazz. Az is meghalt, az egész. 

Ennyiben maradok az örök lázadóval. Majd holnap megint összefutunk.

Szöveg: Szerbhorváth György; Fotó: Huszár Boglárka és Ványi Ákos

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben