Úgy volt, meló után legurítunk egy korsóval a haverral, de lemondta. Később felhívott, hogy ki van akadva, mint az ágy rugója.

– Tesó, asszem, a fater kész van, de totál. Tudod, már abba majd belehalt, hogy megszűnt a Bolgár György betelefonálós műsora, de azt még bekompenzálta az ATV Fórumával vagy mivel. Még szerencse, hogy sose kap vonalat. De ma meg rohanhattam haza, mert valahogy kinyomozta, közmeghallgatás lesz az önkoriban…

– Az meg mi?

– Mit tudom én, öreg fószerek nyomják a rizsát a polgármesternek, hogy ez meg az a probléma, és akkor válaszolnak. És most meg közvetítik a Facebookon is, csak hát olyanja a faternak nincs, aztán az enyémről akarta sasolni. És akkor a Pikó kezdte, hogy minden milyen csúcsszuper, aztán jött a fideszes, hogy régen volt minden jó, most meg nem… 

És már hozhattam is a szívgyógyszerét az öregnek. Én már az első kérdést se értettem, valami bátyó elkezdte, hogy bérlőket képvisel, és izé meg ecet, és hogy az előzőek se csináltak semmit, meg az újak se. Kérdés meg nuku, de válaszoltak rá. Ja, és az elején kiderült, hogy három órán át fognak szeánszozni, és lesz hét téma, a lakhatás, a szociális támogatás, a … Meg a köztisztaság, meg a klozetok, meg a közvilágítás, a drogok, a prostitúció. Cakumpakk a világ összes dolga.

– Na és akkor? – vetettem közbe. – Hát biztos ez a közvetlen demokrácia.

– Ennek a népnek demokráciát adni? Ez nem hobbi. És figyeljél már, a fater arra is rájött, hogy írásban is lehet beadni kérdéseket. Aztán szerzett űrlapokat, és fullba nyomja, én meg körmölhetek. Hogy aszongya, miért nincs komposztáló az utcában? Meg miért nem viszik el az autót, ami itt parkol már egy éve. Pedig nincs is autója a faternak. Meg hogy mikor cserélik már le a táblát a házban, hogy új polgármester van. Meg még nyolc kérdés, minden baromságról, ami nem is az önkormányzathoz tartozik. És akkor a hivatal meg méteres levélben válaszol, mert ez a törvény, de azt a fater el se olvassa. És akkor erre megy el a lóvé meg az idő.

– De hát ez ilyen állampolgári jog, kérdezni…

– Tudod mi áll jogodban? Hallgatni.

És vágod, mi a poén? Hogy a fater nem is a nyolcban lakik, hanem a hétben. Csak néha itt eszi nálam a fene. 

Szöveg: Szerbhorváth György; Fotó: Nagy Dániel