„Menjen haza, eszegessen, erősödjön, és ha jobban lesz, majd folytatjuk a kezeléseket” – gyakran elhangzik ez a mondat az onkológiai rendeléseken, és a betegek, hozzátartozók a legtöbbször nem tudják, hogy ez mit takar. Hazamennek, eszegetnek (már ha bírnak), de csak nem erősödnek, így aztán onkológiai kezelést, orvosi figyelmet nem kapnak. Sokszor küldik el onkológusok ezzel a beteget, pedig pontosan tudják, hogy már nem fog felerősödni, eljött a betegségnek az a stádiuma, amikor gyógyító kezelésnek már nincs értelme. Hogy ezt miért nem vallják be, az nagyon összetett kérdés. Legalább annyira szól arról, hogy a családok nem akarnak szembesülni a gyógyíthatatlansággal, mint arról, hogy az orvosoknak könnyebb ezt mondani, mint felkészíteni a végstádiumra a betegeket.

Ilyenkor a feladat annak felkutatása, aki a betegnek a végstádium időszakában is segíteni tud. Mert az onkológiai beteg előbb-utóbb gyengülni fog, ágyhoz lesz kötve, fájdalmai lesznek, tehát ápolásra és fájdalomcsillapításra szorul. Kevesen tudják, hogy van erre az állapotra szakosodott intézményrendszer Magyarországon: a hospice (ejtsd: hoszpisz). Nem mindenki tud róla, de most, hogy közeleg október 10-e, a Hospice-ellátás Világnapja, ismét érdemes tudatosítani, hogy Magyarországon a hospice-ellátás évtizedek óta a társadalombiztosítás része, vagyis ingyen igénybe vehető. A fent leírt esetben tehát a beteg családja a helyileg illetékes hospice-ellátótól kaphat segítséget. A hospice-ellátásnak két formája létezik: az otthonápolás és a hospice-osztályon való fekvőbeteg-ellátás. Az otthonápolás során orvos és szakképzett ápoló látogatja a beteget, heti 1–2 alkalommal, ahogyan szükséges, és annyi időt töltenek nála, amíg azt a feladatuk igényli. A hospice-ápolásban tehát nincs mód arra, hogy egy ápoló órákat vigyázzon a betegre, ilyenfajta szolgáltatást a házigondozók nyújtanak. Ám míg a hospice-ellátás Magyarországon csak a daganatos betegek számára hozzáférhető, a házigondozásban nincs ilyen feltétel. (A kerületben a házigondozói feladatokat a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ látja el). Otthoni hospice-ellátást a kerületben több hospice-ellátótól is igénybe lehet venni, bármelyiket hívhatják az érdeklődők, mindegyik ingyenes. (Az ellátók adatait a hospice.hu oldalon az Ellátáskereső menüpont alatt lehet megtalálni.) Sok családban úgy reagálnak az ápolásra szoruló, gyógyíthatatlan daganatos betegek helyzetére, hogy „majd mi megoldjuk”. És tényleg megoldják, odaadóan, áldozatosan. Csak nem tudják a fájdalmakat megfelelően csillapítani, még ha a háziorvos vagy szakorvos tanácsát figyelembe is veszik. A daganatos betegség speciális fájdalmakkal jár (pontosabban járhat, nem szükségszerű szerencsére), ezekhez a hospice-orvosok értenek. A rendszer szakápolói is sokat tanultak a fájdalomcsillapításról, és olyan gondokban is tudnak segíteni, mint a felfekvés megelőzése és kezelése, az étvágy szabályozása, emésztési problémák kezelése, vagy a katéterek, sztómák és egyéb eszközök tisztán tartása.

Ha a beteg otthoni ellátása nem megoldható, vagy ha a családtagok már tartanak a kimerüléstől, akkor érdemes az intézményi hospice-ellátást igénybe venni, mert Budapesten van több fekvőosztály és a Magyar Hospice Alapítvány óbudai Hospice Házának is körzete Józsefváros. Nem ritka, hogy a hospice-ba került betegek felerősödnek, jobban lesznek egy átmeneti időre, de ez akár hosszú hónapokat is jelenthet. A hospice-ellátást a háziorvosnak kell elrendelnie. Sajnos a kerületben is tudunk olyan háziorvosról, aki nem ismeri a hospice-t, ezért nem hajlandó aláírni a szükséges dokumentumot. Ilyen esetben – ha a háziorvos nem győzhető meg, még a hospice-szolgáltató segítségével sem – akkor érdemes háziorvost váltani vagy a betegjogi képviselőhöz fordulni. De szerencsére vannak olyan háziorvosok is (a kerületben is, és országszerte is egyre többen), akik maguk ajánlják ezt az ellátást az életük utolsó szakaszába érkezett rákbetegeknek.

Szöveg: Gaal Ilona; Fotó: Pixabay, Pexels