„Csoda történt!” – így örült a választás éjszakáján a győzelemnek. Azóta történtek csodák Józsefvárosban, vagy csak csodavárás jellemezte az elmúlt egy évet?

Az egyik ilyen csodával teli időszak a tavaszi járványhelyzet idején volt. Akkor valósággá vált, amit addig csak politikai programként vagy vágyként éltem meg: Józsefváros az erős közösségek közössége. Miközben iszonyatosan kifeszített állapotban van a költségvetésünk, sikerült érdemi segítséget nyújtanunk sokaknak – és erre készülünk most, a második hullám idején is.

A civil hang, a párbeszéd és a részvételi demokrácia Józsefvárosban az elmúlt 10 évben kevéssé ismert fogalmak voltak, polgármesteri programjának viszont sarokkövei. Sikerül ezeket alkalmazni?

Először is látni kell, hogy a Közösségi Részvételi Iroda kiemelt szerepet játszott a sikeres járványkezelésben, az országosan is a legjobb önkormányzati gyakorlatok közé választott közösségi segítőrendszer létrehozásában és működtetésében. Ezen túl, a lassabban megvalósítható, de egyik legfontosabb politikai programunk, hogy átállítjuk a döntési folyamatokat olyan rendszerre, ahol a lakosok bele tudnak szólni, véleményt tudnak formálni. Ennek terepei a fórumok és fogadóórák, de erről szól a Déri Miksa utca közösségi tervezése és a filmforgatási szabályokról rendezett konzultáció is. Ezek kicsi, de fontos lépések afelé, hogy az embereket bevonva működjön, döntsön az önkormányzat. Az ember sosem lehet elégedett, sokkal gyorsabb szemléletbeli változást szeretnék, csakhogy évtizedes gyakorlatot nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.

Erős kampány és ambiciózus program után az első év eléggé döcögősre sikerült.

Nemcsak, hogy döcögősre sikerült… Arra senki sem számított, hogy az első év nagy részében a koronavírus-járvánnyal és a nyomában járó gazdasági-szociális válsággal kell szembenéznünk. A kampányban ráadásul az ember kívülről másként látja a lehetőségeit és a feladatait is.

Túl sokat ígért?

Olyan értelemben nem ígértem sokat, hogy mi mindenre van szüksége a kerületnek. Olyan értelemben sem, hogy ezek az ígéretek megvalósíthatók-e. A kampányban nagy ugrásokat ígértünk, most viszont a körülmények miatt be kell érni kisebb, de fontos lépésekkel. Az ellenzéknek az a dolga, hogy ezt a fejemre olvassa. A méltányos kritikának van is helye, de azt nehezen viselem, amikor nem veszik figyelembe, hogy az idei év mit hozott, és nem csak Józsefvárosnak, de az egész országnak. Pedig muszáj arról beszélni, hogy a pandémiás helyzet, a szociális válság kezelése mennyi energiánkat emésztette fel, miközben a bevételkiesések, a kormányzati elvonások és a pluszkiadások miatt 3 milliárd forint a költségvetésünkben a hiány. Most azért is küzdeni kell, hogy a kötelezőt tudjuk hozni, és legyen annyi pénz, hogy a fontosabb pontokon be tudjunk avatkozni.

Hány százaléka teljesült a választási programnak időarányosan?

A fejlesztések és a költségvetési pénzt igénylő beruházások terén a tervezettnél lassabban haladunk a beszűkült pénzügyi mozgástér miatt. Ami a program más részeit illeti, például az önkormányzat működésének átalakítását, a szabályozások megváltoztatását, ott már sokkal jobb a helyzet. Büszke vagyok az új szociális rendeletre, amely igazságosabban tud a korábbinál több embert segítséghez juttatni. Ha ezeket nézem, akkor elégedett vagyok, mert időarányosan hoztuk, vagy még túl is teljesítettük a programban vállaltakat. De nagy kérdés például, hogy jövőre lesz-e annyi pénzünk, amiből elindíthatjuk a 2022-es részvételi költségvetés tervezését. A Fővárosi Önkormányzat elindítja a magáét egymilliárd forintos kerettel, ahová természetesen várunk számos józsefvárosi ötletet is, mi pedig örülnénk, ha 200 milliónk lenne, aminek felhasználásáról közvetlenül az itt élők dönthetnének a nekik fontos célok érdekében.

Visszatérve a programpontokhoz: az ígért évi 5000 négyzetméternyi új közösségi térből és zöldfelületből az első évben mennyi jött össze?

Az ötéves ciklusban, éves átlagban ígértük ezt. De megnyitottuk a Tolnai Pihenőkertet, a Déri Miksa utca közösségi áttervezése során pedig jelentősen növeljük a zöldfelület arányát az eredeti tervhez képest, a kivitelezése jövőre indul, de emellett több projekt előkészítése is zajlik, ami hosszú idő. Vagyis valószínű, hogy a ciklus elején ebből az ígéretből időarányosan kevesebb tud teljesülni, de remélem, hogy a ciklus második felében lesz lehetőség ennek a pótlására.

A közmeghallgatáson kiderült, az emberek tisztaságot, nyugalmat és fejlődést akarnak. Előbbiekért látványos az igyekezet, de fejlődés nincs igazán. Csak a járvány és a kormány okolható ezért?

Annyiban okolhatók, hogy ez nagyon is pénzkérdés. Örülök, hogy a fontos témák közül kettőben, a köztisztaság és a közbiztonság terén látszik az igyekezetünk. A köztisztaság olyan, amivel attól függetlenül, hogy a javulás talán érzékelhető, sosem lehetünk teljesen elégedettek. Azon vagyunk, hogy a saját eszközeinket, forrásainkat újraszervezve és bővítve – most vettünk egy új takarítógépet – jobb szolgáltatást nyújtsunk, és ugyanerről tárgyalunk a fővárosi cégekkel, amelyek a fővárosi tulajdonú kerületi utak, parkok takarítása, gondozása révén érdekeltek a kérdésében. Meg fogjuk oldani, hogy a hivatalos lomtalanításon kívül máskor is le tudja rakni a lakosság a kerület fix pontjain az ilyen hulladékot. Ami pedig a közbiztonságot illeti, ebben az önkormányzat csak az egyik szereplő. Sikerült elérni, hogy a nyár óta a Blaha Lujza téren és az aluljáróban éjjel-nappal 4 rendőr járőrözik. Október elején pedig megtartotta alakuló ülését a Józsefváros Biztonságáért Kerekasztal, a legfontosabb problémákra keresve megoldást. Ez most aktuálisan a dizájnerdrogok kérdése, mivel idén Budapest, és így a kerület utcáira is látványosan kikerült az elmúlt 10 év drogpolitikai kudarca: földön fekvő, öntudatlan embereket látunk ellátatlanul, ami nem maradhat így. Készül a kerületi drogpolitikai stratégia, és szeretném, ha a fővárosban a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum is dolgozna az ügyön. Az év végére olyan szerződést is szeretnénk kötni a kerületi rendőrkapitánysággal, amely mindkét fél érdekét és a józsefvárosiak biztonságát egyaránt szolgálja és garantálja.

Szinte semmi nem jut idén a társasházak felújítására. Ha már nincs mit eladni, mint korábban, és nincs állami pénz se, ez így is marad?

Az biztos, hogy a gazdaság nem áll gyorsan talpra a járvány okozta sokkból, az önkormányzatnak több saját forrása nem lesz. Ehhez jön, hogy a kormány 1,125 milliárd forint már megítélt támogatást vett el, pedig ennek több mint a felét bérlakások felújításra költhettük volna. Ez a pénz sincs, úgyhogy vagy lemondunk a felújításokról, vagy más megoldást kell keresni. Mi az utóbbit választjuk: megvizsgáljuk, hogy az önkormányzati vagyon hasznosításában milyen mozgásterünk van. Nemcsak a vagyonnak a korábbi vezetésre jellemző kiárusításáról beszélek – nincs is már nagyon mit –, hanem az üzleti szférával, beruházókkal való új típusú együttműködésről. Vagyis ne egyedül vagy csupán állami pénzből, hanem a magántőkével együtt próbáljunk meg fejleszteni. Akkor vágunk bele, ha azzal mi is nyerünk, és mindez a józsefvárosiak érdekét szolgálja. Ami pedig a társasházi felújításokat illeti, ez egy speciális helyzet: ezek a kerület szempontjából fontos beruházások, mert nem mindegy, hogyan néznek ki a homlokzatok, de azért magántulajdonosok ingatlanjainak értékét növelték a közpénzből. Vajon a kerületnek, ha a forráshiány miatt választania kell, nem elsősorban a kizárólagosan önkormányzati tulajdonú 140 házát kellene rendbe hoznia? Főleg úgy, hogy ezekre az elmúlt években semmilyen közösségi forrást nem költöttek. Mivel nincs végtelen sok pénzünk, a jövőben arányaiban kevesebb jut társasházi felújításokra és több a közösségi vagyonnak számító önkormányzati házakra, lakásoka. Nem hagyjuk magára a társasházakat, de arányosítjuk a pénz felhasználását.

Beszéljünk még a pénzről! Idén tehát 3 milliárdos hiány keletkezett. Ha ez az év megszorításokkal így túl is élhető, mi lesz jövőre?

Két nagyszerű szakember – Atkári János és Csaba Iván – segíti munkánkat, és amikor ezt kérdezem tőlük, nem sok jót mondanak. A válság, a gazdaság összeszűkülése és a kormányzati elvonások hatásai mind érezhetőek lesznek jövőre is. Azt mondják, hogy a politikai programunk megvalósítására lesz valamennyi pénz, de nem annyi, mint szeretném. Vagyis 2021-ben sem lesz több pénzünk erre, mint idén. Ez azt jelenti, hogy át kell gondolnunk, mire szánunk pénzt és mi az, amire most nem jut. Az biztos, hogy a köztisztaságra és a közbiztonságra fogunk költeni, amennyit csak tudunk. Talán jut arra is, hogy 2021-ben egy sokkal pezsgőbb, élőbb, közösségi rendezvényekkel és kulturális programokkal teli élet legyen Józsefváros közterein tavasztól őszig. A kerületfejlesztési koncepciónk része egy nemzetközi hírű jazzfesztivál józsefvárosi zenészekkel. Józsefváros nagy értéke a színes társadalmi-kulturális hagyománya. Szeretnénk ezt megmutatni – nem csak az itt élőknek.

A Fidesz fórumán – ahol a két előző polgármester volt a vendég – elhangzott, hogy egy év alatt Pikóék minden eddigi eredményt tönkretettek, és nem csinálnak semmit.

A Fidesz mindig túloz, ráadásul gyakran nem mond igazat. Ez régi gyakorlatuk, és többek között az ellenzéki pártok és a civilek tavalyi közös győzelme is azt bizonyította, hogy az emberek jelentős részének elege van ebből a politikából. Az általuk elindított fejlesztések egyikét sem állítottuk le. Polgármesterként célom is, hogy ezt a folytonosságot megmutassuk: természetes, hogy nemrég a Vajda Péter utcai iskola műfüves pályáját együtt adtuk át Sára Botonddal, hiszen az ő idejében indult a beruházás. Nem fogok tolakodni, egyedül menőzni olyasmivel, amihez ugyan hozzátettem a magamét, de csak kevesebbet. Együtt örülhetünk annak, hogy amit elkezdtek, az most befejeződött. Jó lenne, ha a jövőről szóló terveknél is kialakulna ilyen partnerség, és ebben a két volt polgármester a segítségemre lenne. Ha Józsefváros érdekét nézik, ennek nem lehet akadálya. De azt érzem, hogy a józsefvárosiak érdekekeit felülírja a hatalmi érdek, a NER logikája.

Harcot hirdetett a korrupció, a pénzszórás ellen: megszűnt pár sportállás és néhány túlárazott, felesleges szerződés, de a legemblematikusabb ügyben, a közétkeztetésében nem áll nyerésre.

Úgy állunk, hogy a bíróság által biztosított közbenső intézkedésként november 25-ig az Eurest Kft. látja el a közétkeztetési szolgáltatást Józsefvárosban. Addig le kell zárnunk a feladatra szóló újabb közbeszerzési eljárást, aminek a tenderét hamarosan kiírjuk. A cél nem változott: jobb minőségű és olcsóbb szolgáltatást biztosítani. Azt is fenntartjuk, hogy a fideszes vezetés idején kötött szerződés törvényességével és szabályszerűségével rengeteg probléma volt. Emiatt megtesszük a szükséges lépéseket, akár büntető feljelentést is, és lehet, hogy az európai uniós szintig is elvisszük az ügyet. Az eredeti, túlárazott szerződéssel Józsefvárosban 40 százalékkal volt drágább a közétkeztetés, mint a többi kerületben, és a felmondásával máris 10 százalékkal tudtuk csökkenteni a térítési díjat. Idén még úgy is 100 millió forintot spóroltunk, hogy az amúgy általunk vitatott és perre vitt 60 milliós összegű bírságot már levontuk. Ha pedig hosszú és elnyúló új közbeszerzési eljárás lesz, akkor felkészülünk rá, hogy házon belül biztosítsuk a közétkeztetést. 

Az Auróra és a környékén élők közötti mediálás saját értékelése szerint sem volt sikeres. Hogyan tovább?

Átmeneti megtorpanást látok. Nem tudok más módszert elképzelni, minthogy a közösségek közti vitában mediálással kezeljük a konfliktust. Az Auróra egy nagyon fontos közösség, számos, általam is tisztelt civil aktivitás otthona. A működési modelljük része a vendéglátás is, és ez okozza a konfliktust, ami az utóbbi években, a kerület előző vezetése idején politikai színezetet kapott. Mi azt mondtuk, hogy válasszuk le erről a politikát, hagyjuk abba az Auróra vegzálását. De ez nem jelenti azt, hogy az önkormányzat feltett kézzel megy bele a konfliktusba, ahol az Aurórának innentől kezdve mindenben igaza van, a környéken élőknek pedig nem. Elindult egy párbeszéd, de úgy látom, hogy a lakosok türelme vagy kitartása elfogyott, úgyhogy most tartunk egy kis szünetet, és újra nekilátunk majd a konfliktus rendezésének.

Párbeszédet ígért a helyi lakosok ingyenes parkolási lehetőségének átalakításáról, ez elindult?

A parkolás problémája összetett, hiszen kerületi és fővárosi hatáskört is érint. Kerületi parkolási stratégiát csak a Fővárosi Önkormányzattal egyeztetve lehet csinálni; ezen dolgozunk. Felmérjük, mi szolgálja legjobban a józsefvárosiak érdekét, itt pedig két érdek is ütközik: azoké, akiknek nincs autójuk és szeretnének élhetőbb, egészségesebb környezetet, valamint azoké, akiknek van autójuk, és mivel munkaeszköz, használniuk kell, parkolniuk kell. Ettől függetlenül vannak kirívóan aránytalan helyzetek, amiben az önkormányzat tud lépni. Nem jó például, hogy 2-3 autó is kedvezményesen parkolhat, ha helyi lakos a tulajdonos, ennyi parkolóhely nincs. Szintén nem jó, hogy a Tisztviselőtelepen, ahol én is lakom, olcsó, 175 forint egy óra parkolás, emiatt a környék P+R parkolóként működik, mert az ingázók egész napra leteszik ott a kocsijukat. Ha emelkednek a parkolási díjak, akkor viszont úgy fair, ha a többletbevételből az önkormányzat visszaad, különösen infrastruktúra-fejlesztésekre. 

Kész az önkormányzati lakásállomány felmérése? Mikor írják ki az igazságos bérlakáspályázatot?

A felmérésre félretett összeget zárolnunk kellett, így ez a munka nem készült el. De közben elkülönítettünk annyi pénzt, hogy 25-30 önkormányzati lakás felújítását elkezdhessük. Óvatosak vagyunk, nem tudni mit hoz a jövő, így egyelőre 10 lakás felújítására írjuk ki a közbeszerzést, ezek viszont csak jövő tavaszra készülhetnek el. Közben nagyon sokan várnak lakásra, úgyhogy már novemberben ki fogjuk írni a felújítandó lakások pályázatát: ebben az esetben a bérlő újít fel, az önkormányzat pedig cserébe kedvezményt ad a bérleti díjból.

Mi a magyarázata, hogy a budapesti polgármesterek közül talán a legtöbb támadást ön kapja a Fidesztől?

Józsefváros a Fidesz egyik erős emberének a hátországa volt, viszont a civilek és az ellenzéki pártok segítségével egy éve már nem az. Emiatt kiemelt figyelmet kapok a Fidesztől: ha csak megmozdulok, lőnek rám. Lehet a mi döntéseinket kritizálni, olykor még el is hangzanak értelmes, szakmai kritikák a testületi üléseken a Fidesz részéről. Egy friss példa: az antikorrupciós javaslatcsomagunknál jogos észrevétel volt, hogy javítani kell a közérdekű adatigénylések kezelésén. Ugyan jobb, mint amilyen a Fidesz alatt volt a kerületben, de a saját vállalásunkhoz képest valóban nem jó. Egészen más az a kritika, amikor hónapokig szajkózták azt a valótlanságot, hogy polgármesterként első dolgom volt megemelni a fizetésemet. Csakhogy az időzítés törvényi kötelezettség, ahogy a fizetését összegét is a Fidesz-kétharmad által megszavazott törvény rögzíti, így ugyanannyit keresek, mint fideszes elődöm. Ugyanígy hazugság volt, hogy önkormányzati bérlakásokat vettem el közszolgálati dolgozóktól, pedig csak üres lakások státuszát változtattuk meg, hogy mindenki pályázhasson rájuk. Legutóbb pedig azt ferdítették el a kormánysajtóban, amikor a hasonlat kedvéért azzal példálóztam: ha a Fidesz szerint rendben van, hogy a kormányfő apjának bányászati cége szállít követ a túlárazott útépítésekre, akkor szerintük az is rendben lenne, ha én az édesapám cégével újíttatnám fel az önkormányzati lakásokat? Ezt a példabeszédet tényként írta le a sajtójuk, pedig édesapám kertész volt és már nem él, ráadásul én éppen azt mondtam ezzel, hogy nem akarnám a fideszes, korrupt gyakorlatot másolni. A Fidesz minden megnyilvánulásomban keresi azt a félmondatot, amit felhasználhat egy karaktergyilkossághoz. De ez visszafelé sül el: nagyon rájuk égett a kínosra sikeredett kerületi áltüntetés, és sorra nyerem a sajtópereket a fideszest trollmédia ellen.

Egy év múlva milyen lesz Józsefváros, és milyen lesz a ciklus végén, 2024-ben?

Szeretném, ha egy év múlva arról beszélgethetnénk: tisztábbak a köztereink, nyugodtabb, biztonságosabb az élet, a Népszínház utcán növényládába ültetett fák lennének, és túl vagyunk egy nagyon mozgalmas, színes kulturális programsorozaton, miközben azt érezhetjük, hogy minden nehézség ellenére ez a kerület nagyon cool. A ciklus végére pedig két dolgot szeretnék nagyon. Az egyik, hogy a közéleti kultúrában hasson a részvételiség eszméje, mert ma még nem dőlt el, hogy az emberek részt akarnak-e venni, vagy inkább csak részesülni szeretnének. A másik vágyam az, hogy elmondhassuk: sokkal ügyfélbarátabb lett az önkormányzat és a hivatal működése. Ezért folyamatosan kell dolgoznunk, már most is. És szeretnék úgy végigmenni a kerületen, hogy rá tudjak mutatni dolgokra, amik ez idő alatt épültek – mondjuk egy 40 lakásos önkormányzati bérházra.

Szöveg: Lengyel Tibor; Fotók: Ványi Ákos