Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

„INNEN MÉG NEM MENTEM KI ÚGY, HOGY NE LETT VOLNA MEGOLDÁS”

Csavarbirodalom a Szigony utcában

2020. október 21. szerda

A Szigony utcai hosszú lakótelepi ház aljában van egy Technocar feliratú üzlet, melynek kirakatán csak a reluxa lamelláin át lehet belesni. Az üvegen halvány felirat – kötő- és rögzítőelemek – sejteti mi lehet bent, de az egyszeri járókelő ezt észre sem veszi. Mégis, Barna István csavarboltját messze földről is felkeresik. Nem igazán régi üzlet ez, de a híres józsefvárosi kereskedők és iparosok hagyományát viszi tovább, ez lehet a siker titka.

„Nyomdásznak tanultam, de otthagytam – pedig szerettem –, mert az akkori kommunista rendszerben nem adtak engedélyt magánnyomdára, én meg világéletemben magánvállalkozásban akartam dolgozni” – idézi fel a múltat Barna István. „Dolgoztam eleget másoknak 13 éves korom óta – voltam futballista és pincér is –, és hosszú idő kellett ahhoz, hogy végre magamnak dolgozzak.” Az üzlet elődje a csavarokat gyártó Technocar cég mintaboltja volt. Csavarjait vették Európa-szerte, de amikor a kínaiak betörtek a piacra, abba kellett hagyniuk, képtelenség volt ugyanis az áraikkal versenyezni. A megmaradt készletre alapozva nyitotta meg egy kis társaság a boltot 1999-ben, meghagyva a régi nevet is. Barna István baráti hívásra csatlakozott 2004-ben, és mivel neki volt autója, a beszerzést intézte. „Kellett pár év, mire minden megtanultam. A boltban ezerféle csavar és más kötőelem van” – folytatja. Miután a barát meghalt és a többiek is szétszéledtek, pár év múlva átvette az üzletet. „A feleségemmel visszük a boltot, igazi családi vállalkozás ez. Én dolgozom a boltban, tárgyalok a vevőkkel és szállítókkal, végzem a beszerzést, a feleségemé pedig minden papírmunka.”

„A járvány miatt a forgalom a felére esett, de a 2007-es válság idején sokkal nagyobb volt a baj. Akkor határoztam el, hogy nyissunk az online világ felé is. Ma mindenhonnan, még külföldről is rendelnek tőlem árut” – mondja Barna. „Utcáról betérő vevőkből nem lehetne megélni, vállalkozások vásárolnak többségében. Azok a partnereim, akiknek nincs szükségük nagy tételben csavarra, vagy olyan különleges kívánságuk van, amit sem nagykereskedő, sem barkácsbolt nem tud teljesíteni. Én azonban akár külföldről is meg tudok ma már szerezni szinte mindent pár napon belül. A honlapot is azért csináltam, hogy ki tudják választani, mire van szükségük. Egyébként én magam csináltam, 3 éven át napi 6 órai munkával. Azt akartam, hogy minden kapható kötőelem megtalálható legyen itt. 167 oldalon sorakoznak az információk. Kalitkás anya kell? Itt a mérettáblázat, ezek közül választhat. Egy műszaki embernek aranybánya ez, de bárki másnak is, mert megtalálja a DIN és ISO szabvány szerinti méreteket és ábrákat is, és így könnyen meg tudja mondani, mit keres. És vannak még a saját számozásunk szerint is dolgok, amiket nem lehet kapni, de kérésre legyártatjuk.”

A boltban beszélgetünk, meg-megszakítva a társalgást, amikor vevő jön. Van időm körülnézni és figyelni, hogyan bánik a vevőkkel. Egy fiatalember különlegesen hosszú tiplis csavart keres. Barna úr mutat neki párat, s közben megbeszélik, hogy mire is kell, így választja ki a megfelelőt. „Innen még nem mentem ki úgy, hogy ne lett volna megoldás” – mondja a fiatalember.

A polcokon ezernyi doboz, bennük 50–100–300 csavarral. „Egységcsomagban kapjuk az árut. Ha valaki egyszer vett pár csavart, lehet, hogy csak 12 év múlva jön vissza újabbért, és ha nem kell másnak az a méret, a majdnem teli doboz ott áll a raktárban.” A nyereség jó része tehát a polcokra kerül vissza, de éppen ez a páratlan választék egyik titka.

Amit itt látunk, azt tették a régi kereskedők is, és minta lehet minden új vállalkozónak is: a vevők kívánságának teljesítése, képzésük és segítésük, hogy a legjobbat kapják, a készlet folyamatos bővítése, és páratlanul értékes szaktudás összegyűjtése.

Barna István már idősebb, bár ez nem látszik rajta. Egyik gyermeke 43 éves, a másik egyetemista, művészetet tanul. Arról nem esett szó, ki viszi tovább a tudást és az üzletet. „Nem tudom meddig, de addig csinálom, ameddig bírom, mert élvezem.”

Szöveg: Bányay Géza; Fotó: Ványi Ákos

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben