Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

UTCAKIÁLLÍTÁS A BÉRKOCSIS-AURÓRA SARKON

Miért fontos a szabad oktatás?

2020. október 29. csütörtök

Meglepő kiállítással találkoznak az arra járók az Auróra és a Bérkocsis utca sarkán. Hatalmas molinókon mutatnak rá azokra a kormányzati lépésekre, amelyek a Szabad Egyetem aktivistacsoport szerint ellehetetlenítik a szabad oktatást.

„Hogyan szól bele a kormány abba, mit tanítsanak az egyetemeken?”, „Mit okoz a kirekesztő és rendszerszinten rasszista magyar oktatáspolitika?”, „Hogyan lehetetleníti el a kormány a szexuális felvilágosítást?” – ezekkel a hatalmas molinókra írt kérdésekkel találkozni a Bérkocsis és az Auróra utca sarkán egy rendhagyó utcakiállításon. Provokáló kérdések, szembeszökő címek, határozott állásfoglalás. Sokan – még súlyos bevásárlószatyrokkal a kezükben is – megállnak a járdán és olvasgatnak.

A Szabad Egyetem csoport a Közép-Európai Egyetem (CEU) Magyarországról való elüldözése kapcsán jött létre olyan egyetemista fiatalokból, akik tenni szeretnének a hazai oktatásért. Nem ők az első diákcsoport, sokat tanultak például a 2011-ben alakult Hallgatói Hálózat (HaHa) működéséből. A HaHa volt az a diákmozgalom, melynek demonstratív megmozdulásai hatására bekerült a közbeszédbe a bázisdemokrácia fogalma – az a demokratikus működési mód, amikor a hatalmat nem képviselők útján gyakorolják, hanem a közösség tagjai mindannyian szavaznak minden fontos kérdésben –, és ők szervezték az első egyetemfoglalásokat is. De ki emlékszik már erre? Egyik tagjuk öt évvel a nagy megmozdulások után így összegezte az eredményeket a Mércének: „A megmozdulások sokáig éreztették a hatásukat, de természetesen itt is igaz volt, hogy az nevet, aki utoljára nevet, és a korrupt hallgatói képviseletekkel, a kormány akaratának behódolókkal, vagy a kormány által kinevezett bábokkal azóta sok mindent sikerült megvalósítani abból, ami ellen akkor tiltakoztunk.”

A CEU ellehetetlenítését célzó 2017-es törvénymódosítás után sok civilszervezet kiállt a nemzetközi hírű és nemzetközi képzést nyújtó egyetem mellett. Ekkoriban alakult a Szabad Egyetem csoport is. Nem volt elég a társadalmi nyomás, mert nem sikerült megakadályozni, hogy az egyetemi képzésnek távoznia kelljen az országból. Sovány vigasz, hogy az Európai Bíróság nemrég a lex CEU-ként elhíresült törvény megsemmisítésére kötelezte a magyar államot azért, mert az sérti többek között a tudományos élet szabadságának jogát.

A Szabad Egyetem kiállítását, amit most Józsefvárosban lehet látni, a Kossuth téren is kiállították már tavaly, és beszélgetéseket, workshopokat szerveztek köré. Most a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) elleni kormányzati támadás ad ennek aktualitást. Akár támogatja az ember az SZFE-sek megmozdulását, akár ellenzi, érdemes az Auróra utca környékén sétálni, mert a plakátok informatívak, és számos megkérdőjelezhetetlen tényre felhívják a figyelmet. Ábránkon mi is megmutatjuk azt az idősort, amely 2011-től kezdődően áttekinti az oktatás átalakítására vonatkozó kormányzati lépéseket. Mák Viktor aktivista fontosnak tartja, hogy a kiállítás olyanokat is megszólítson, akik egyébként nem néznék meg, ha mondjuk a szomszédos Aurórában lenne, mert nem mennek be oda, és máshova sem mennének az olyan hívószavakra, mint szabad oktatás, kirekesztés vagy autonómia.

Az autonomía szó jelentéséről és az SZFE körüli helyzetről nemrég a Józsefváros újság videós anyagában kérdeztük azokat az embereket, akik épp a Vas utcában jártak, vagy ott élnek, dolgoznak.

Azt láttuk – főként az idősebbek körében –, hogy vannak olyan élettapasztalatok, amelyek teljesen érthetővé teszik, ha valakit nem érdekel az oktatási autonómia, és azt mondja, „ne hőbörögjenek” a fiatalok. Aki 15 évesen kezdett el dolgozni, hogy aztán egy életet ledolgozva az aprót kelljen számolgatnia a sarki trafikban, azt nem fogják sem ezek a plakátok, sem az SZFE-s akciók semmiről meggyőzni. Mák erre azt mondja, nem is a meggyőzés a lényeg, hanem a párbeszéd. Azt tartja legfontosabbnak, hogy beszélgessenek az emberek közéleti kérdésekről, mert ennek Magyarországon nincs meg a kultúrája. 

Szöveg: Gaal Ilona; Fotók: Nagy Dániel; Videó: Takács Mária

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben