Háberman Zoltánnal, az egyetem tanszékvezetőjével már régóta készültünk arra, hogy körbejárjuk az épületet. A járványhelyzet miatt csak virtuális sétát tehettünk, de nem bántam meg, mert az egyetem története és jelene mindennél izgalmasabb.

Asszimiláció és emancipáció

„A zsidó népnek szüksége van egy intézetre, amelyben jövendő rabbik és tanítók nevelkedhetnének, akik képesek lennének a népet arra nevelni, hogy jobban megértsék kötelességüket mint emberek és állampolgárok” – írta Dávid Friesenhausen zsidó hittudós 1806-ban József nádornak. A szavaiban kifejezett asszimilációs törekvés akkor még visszhangtalan maradt, kis lépésekben mégis megindult a zsidóság emancipációja, állami elismerése, ami az 1867-es kiegyezés után gyorsult fel, és az 1895-ös recepciós törvénnyel, a zsidó vallás történelmi vallásként való elismerésével vált teljessé. „A zsidók hálásak voltak: 100 százalékig magyarnak és 100 százalékik zsidónak érezték magukat. Egy olyan felekezet tagjai, akik mélyen vallásosak, betartják a zsidó vallási előírásokat, de magyarok” – mondja Háberman Zoltán. 

Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet

„Az állam tért nyit önök előtt, hogy összes hitfelekezeti ügyeikben is teljesen önmaguk rendelkezzenek” – így nyitotta meg Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1868-ban az első Izraelita Egyetemes Gyűlést. A kongresszuson a zsidóság nem jutott egységre, lényegében kétfelé szakadt: neológ és ortodox vonalra. SMS-be sűrítve: az ortodoxia kulturálisan is zsidó, míg a neológia kulturálisan magyar és európai. A kongresszuson az asszimilálódó, magyar öntudatú, polgári zsidóság került többségbe, őket eleinte kongresszusi, majd neológ zsidóságnak nevezték. „A neológia hungarikum, ez a reformirányzat különleges magyar változata” – jegyzi meg Háberman. A neológ zsidóság építette a Dohány utcai zsinagógát, és nyitotta meg 1877-ben az első magyar felsőfokú rabbiképző intézetet is, amit Ferenc Józsefről neveztek el.

Az épületet Kolbenheyer Ferenc és Freund Vilmos tervezte, keleti motívumokkal vegyített nemzeti romantikus stílusban, nyílt utalással a Dohány utcai zsinagógára. Tágas tereket magába foglaló remek iskolaépület ez, ami a mai napig megfelel céljának.

„Nagyon magas volt a mérce – mondja Háberman Zoltán –, a rabbiképző elvégzése után még a Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma ELTE) is doktori fokozatot kellett szerezniük a hallgatóknak.” A rabbiképző tanárai is széles műveltségű tudósok voltak. Például Goldziher Ignác a XIX. századi modern kritikai iszlámkutatás létrehozója, Szabolcsi Bence pedig a XX. századi magyar zenetudomány megalapozója volt.

A megtiprástól az újjászületésig

A II. világháborúval új korszak kezdődött. A nyilasok kifosztották az épületet, és átmeneti internálótáborrá alakították. A ritkaságokat is rejtő könyvtár egy részét a németek elhurcolták. Szerencsére csak Prágáig jutottak vele, ám a könyvek csak 1991-ben kerültek vissza. A háború után a zsidó hitélet is a tűrt kategóriába tartozott.

A rabbiképző háború utáni korszakának Scheiber Sándor volt a meghatározó alakja, „spiritus rectora, éltető forrása”. Scheiber generációkat tanított az iskolában és azon kívül is. „A ’80-as években, gimnazistaként jártam a rabbiképző zsinagógájába péntek esténként, akkor ez amolyan féllegális dolog volt. Féltünk, mert minket is megfigyeltek. Scheiber Sándor volt a rabbi. Akkor ez volt az egyetlen hely, ahol zsidó fiatalok összegyűlhettek, és találkozhattak a zsidó kultúrával” – emlékezik Háberman.

Scheibert halála után a kiváló tudós, Schweitzer József követte, aki a konszolidációban vezette az intézményt, őt pedig Schőner Alfréd követte, aki a modern egyetemi képzést létrehozta. Ma a rabbiképzés mellett számos szakon tanítanak – judaisztika, zsidó kultúrtörténet, szociális munkás stb. –, és doktori képzés is folyik. Kardos Péter rabbi pár éve ezzel a bibliai idézettel összegezte a Rabbiképző történetét: „Van jövője az utódoknak.”

Szöveg: Bányay Géza; Fotó: Fortepan / Bauer Sándor; Budapest Főváros Levéltára / Klosz György; Huszár Boglárka

Frissítés:

Cikkünk eredeti online változatában és a Józsefváros újságban megjelent változatában tévesen azt írtuk, hogy a teljes könyvtárat elhurcolták a németek, illetve, hogy a könyvek a ’70-es években kerültek vissza. Valójában a könyvtár egy részét vitték csak el, és a könyvek 1991-ben kerültek vissza.