„1995-ben nyitottam meg a tetováló szalont még a Köztársaság téren 16 négyzetméteren. 25 éves voltam, túl a katonaságon, a rockzene és a motorozás volt addig az életem, amikor tetoválásban jártas barátommal belevágtunk a vállalkozásba” – idézi fel a kezdeteket Mészáros Miklós. Ő is vérbeli tetkós, de igazán az üzlet szervezése érdekelte. Már akkor is a klasszikus üzleti modell híve volt, ahol igazi kiszolgálással találkozik a vevő. „Ez ugyan költségesebb, de jól működik” – mondja. 

Karola, a recepciós beavat a részletekbe: „Először alaposan megbeszéljük a vevővel, mit szeretne. A következő alkalom a kiválasztott tetoválóval közös konzultáció. Nem lehet a dolgot elkapkodni, mert a tetoválás egy egész életre szól.” Nem készítenek soha két egyforma tetoválást, még akkor sem, ha valaki olyat szeretne, amit máson látott, mert a tetoválás nagyon személyes. „Azt is megmondjuk, ha egy ötlet csúnya, vagy nevetségessé tenné a viselőjét. Ilyesmit nem vállalunk.”

A Köztárság téri boltocskát hamar kinőtték, és a Bezerédi utcába költöztek egy tágas pincehelyiségbe. A szolid üzleti hozzáállás jó hírüket vitte, a környék azonban – ahogy egymás után nyíltak a plázák, és vitték el az életet a városból – egyre csak romlott, ezért 2012-ben elköltöztek a Bródy Sándor utcába. Itt nemcsak az üzlet találta meg méltó helyét, hanem Miklós is hazatért, mert itt nőtt fel. Régi józsefvárosi család az övék, az édesapját a Mikszáth téri Krisztus király plébánián keresztelték 1935-ben. „Csak én számítok gyüttmentnek – mondja nevetve –, mert a Péterfyben láttam meg a napvilágot.”

Miklós bejárta Amerikát is, pontosan tudja mit jelent az oldschool a tetoválásban, és a klasszikus amerikai hangulat tükröződik az üzleten is. A falakat beborítják az itt készült tetoválások képei, köztük színes, fotóhűségű bőrrajzok is. Miklós különleges motoros ereklyét nyom a kezembe,az első európai Harley Davidson kereskedésből származó olajoskannát a 30-as évekből – a lerakat itt működött a Népszínház utcában.

A beszélgetést a tetoválótűk zümmögése kísérte már eddig is, ideje megnézni, hogyan készül a tetkó. Bence és Zsombi a galérián dolgoznak. A vendégek dönthető párnás széken ülnek, a tetoválók pedig mellettük alacsony munkaszéken, műtermi lámpák erős fényében. A polcokon színes üvegcsék szép rendben, ami a szalon egészére érvényes. Itt a higiénia alapfeltétel.

Fáj a tetoválás? Milyen volt az elsőt megcsinálni? Mennyi idő elkészíteni? – teszem fel a kérdéseket egymás után. Karola szerint olyan érzés, mintha szikével böködnék a bőrét, Bence inkább kis szúnyogcsípéshez hasonlítja, a vendég pedig közli, hogy ő fakír, és 2 nap múlva már semmit nem érez.

A tetováláshoz kell némi bátorság. Bence a barátain gyakorolt, de nem haragudtak rá, ha rontott. „Ezt csak így lehet megtanulni” – mondja. Zsombi, aki éppen egy teljes kart rajzol tele kecses indián motívumokkal. A terveket otthon rajzolja meg, a kinyomtatott mintát átmásolja a stencilre, amin át a bőrre felviheti a körvonalakat, csak ezután kezdődik a tetoválás. „Ez a kar nyolc óra alatt készül el, otthon dolgoztam vele jó 3 órát, itt pedig 4–5 óra munka van vele” – mondja. 

Szöveg: Bányay Géza; Fotó: Ványi Ákos

- - -

Híres tetkósok a Monarchia korából

Széchenyi István bal karját szívecske és szerelme neve díszítette, Kossuth Lajos tetoválásáról csak beszéltek, de senki nem látta. A szarajevói merénylet áldozata, Ferenc Ferdinánd trónörökös, és szintén korán meghalt unokaöccse, Rudolf főherceg védelmező kígyót viselt a testén. Erzsébet királynénak a bal lapockája fölött volt egy horgony kötéllel. „Életem legszebb tetoválását Horthy admirálison láttam: a zöldben-aranyban pompázó sárkány beborította mellkasa bal felét” – írta Egon Erwin Kisch, a „száguldó riporter”.