– Lassan egy éve Budapest főkertésze. Mit gondol, pont ez a pozíció hiányzott a fővárosnak?

– Helyesbítenék, Budapest főtájépítésze vagyok. Azért szeretem jobban ezt a megnevezést, mert ez megmutatja: a fővárosban új pozíció, soha nem látott feladat keletkezett. Én nem azt csinálom, mint egy kerület vagy egy kisebb település főkertésze, hanem elsősorban azokkal az ügyekkel foglalkozom, amelyek a főváros zöldfelületi jövőjét határozzák meg. Magyarán, a zöldfelületi jövőtervezés a legfontosabb feladatatom, természetesen a meglévő zöldfelületek fenntartási és egyéb ügyes-bajos dolgaival együtt, valamint a budapesti természetvédelem is hozzám tartozik. Formálisan egyébként valóban egy éve vagyok főtájépítész, valójában azonban csak idén november 1-től. Az új pozíciót és szervezetet ugyanis hihetetlen nehéz volt integrálni egy olyan bürokratikus intézménybe, mint a Főpolgármesteri Hivatal. Januárban arra szerződtem, hogy főtanácsadóként levezénylem ezt a belső szervezeti átalakulást, s arra számítottam, hogy hat hónap alatt kész leszünk, de közbejött a koronavírus-járvány. Ezzel együtt is örülök, hogy ez megtörtént, úttörőnek lenni mindig remek érzés.

– Pedig azt hihetnénk, hogy az ön munkájára kevésbé nyomja rá a bélyegét a pandémia.

– Ez sajnos nem így van. A Főkert tavaszi ültetési szezonja majdnem teljes egészében kimaradt. A nagyon szükséges feladatokat tudták csak elvégezni, hiszen a dolgozói állományban sok a veszélyeztetett korú, idősebb kolléga. A tavaszi feladatokat az őszi szezonban próbáljuk kétszeresen bepótoltatni. A pandémia tovagyűrűző hatásaként pedig itt van máris a fővárost is sújtó gazdasági krízis, ami a fejlesztéseket visszaveti és a fenntartást is jelentős mértékben érintheti.

– A zöldfelületi jövőtervezés átfogó budapesti program,  vagy kerületenként változó?

– Három éve készül a fővárosban egy ágazati program, az úgynevezett Zöld Infrastruktúra Fejlesztési és Fenntartási Akcióterv. Ezt röviden csak ZIFFA-ként emlegetjük. Az egyik legfontosabb rövid távú feladatunk ezt befejezni. Sok egyeztetéssel jár a kerületekkel és mindenféle szakmai szervezettel. Reméljük, a jövő év elején a közgyűlés elé kerülhet, onnantól kezdve pedig ez lesz a zsoltáros könyvünk, ebből tudjuk felépíteni azokat a párhuzamos folyamatokat, amelyeket egyébként már elkezdtünk. Sok budapesti kiemelt zöldfelületen ugyanis elindult már a stratégiai tervezés. A legtöbbet a Gellért-hegyről lehetett hallani, de zajlik a Népliget és az Óbudai-sziget stratégiai tervének előkészítése is. Jövőre pedig terveink szerint belevágunk a Vérmezőbe és a Fehérdűlőbe is. Azt szeretnénk, hogy minden kiemelt közparkunkról legyen kész stratégiai tervünk, amelyből kiderül, mit lehet és mit nem lehet az adott hellyel csinálni. Az első ilyen terv 2009-ben, a Margitszigetre készült el. Ennek véletlenül én voltam az egyik tervezője, sokáig úgy nézett ki, nem valósul meg, hiszen nem volt rá forrás. A vizes világbajnokság „uszályában” azonban sikerült megvalósítani a terv 80 százalékát. Nekünk most az a feladatunk, hogy sok tervezést indítsunk el, legyenek készen a fiókban a budapesti zöldfelületek megújításának tervei és várjuk a 2020-2021-es Európai Uniós forrásokat.

– A Városliget ügyében komoly vitái vannak a városvezetésnek és a kormánynak. Ön mit gondol, jó a Liget-projekt? 

– A Liget-projekt velejétől romlott. A projekt gazdáinak eredeti koncepciója arról szólt, hogy egy túlhasznált, lestrapált, rossz állapotban lévő parkot úgy újítanának meg, hogy beépítik. Szerintünk egy nagy, patinás, városi közparkot nem épületek felhúzásával kell felújítani, hanem a nem használt épületek bontásával és a zöldfelületek visszaadásával. A sok intenzív funkció odatelepítése csak a túlhasználtságot erősíti, amitől a park még rosszabb állapotba kerül. Parkokat nem épületekkel kell „rehabilitálni”. Kevesen tudják, hogy 2013-ban, amikor létrejött a Városliget-törvény, az állam elvette a főváros tulajdonosi jogainak nagy részét, így jelentősen csökkent Budapest mozgástere. Szinte csak az a jog maradt meg, hogy a jelenlegi városvezetés módosította az építési szabályokat, hogy azok az épületek, amelyeket még nem kezdtek el, ne is épüljenek meg. Ezt a feladatot a főváros elvégezte, de az állam azon nyomban létrehozott egy kikerülő jogszabályt. Szerintünk alkotmánysértő módon.

– Több ellenzéki polgármester azt állítja, elődjeiknek térkőmániájuk volt. Ön szerint miért?

– Fontosnak tartom, hogy a térkő jobb, mint az aszfaltburkolat, mert legalább vízáteresztő. Nem is a térkövet helyezném középpontba, beszéljünk inkább a betonról. A nagy betonosítások nagy projekteket is jelentenek, azaz több pénzt. Ez pedig vonzza a korrupciót. Egy szimpla zöldfelületi fejlesztés a legolcsóbb, sajnos sokszor épp ezért nem történik meg.

– 40 éve fejezték be Budapesten az utolsó városi nagypark kialakítását. Belátható időn belül lehet valahol új nagyparkunk?

– Londonban fogtak komoly nagypark-fejlesztésbe, és a Queen Elizabeth Park megszületését eleve 25 éves programmal tervezik. A közvélemény és a politika oldaláról is olyan belátásra lenne szükség, hogy egy nagy közpark fejlesztése nem olyan, mint más épített infrastruktúra. A fák nem parancsra nőnek.

– Egy Facebook-posztja szerint Újlipótváros szélén, a felső rakparton a helyi lakosság türelmetlenül várja, hogy kivágjanak 105 fát. Ez furán hangzik a városvezetés prioritásait ismerve. Mit vétett ez a 105 fa?

– Nagyon rossz egészségügyi állapotban lévő, bedőlő, balesetveszélyes fasorról beszélünk. A fák lombtömege sem nagy, hiszen gömbakácok, folyamatosan vissza kell vágni a koronájukból. Ezeket kicseréljük olyan fákra, amelyek néhány éven belül túlnövik a régieket. Az említett helyszín ráadásul fontos kerékpáros nyomvonal, napi gondot okoz a bringásoknak, hogy a fák belógnak a kerékpárútra. 

– Hány olyan fa van Budapesten – az említett 105-ön kívül – amely menthetetlen?

– Egyik legnagyobb problémánk, hogy a fővárosnak nincs teljeskörűen használható, naprakész fakatasztere. Most hatezer olyan fahelyet látunk, amin facsonk van, elszáradt vagy veszélyes. Az a tervünk, hogy ezt a hatezer fahelyet ütemezetten beültetjük négy év alatt élő fával. Ez persze pénzkérdés is. A főváros kezelésében 300 ezer fa van. Ennek töredékéről, nagyjából 80 ezerről tudjuk, hogy milyen állapotban van, a maradék 220 ezret fel kell mérnünk. Ez sok idő és pénz. A kerületi faállományban további 700 ezer köztéri fa van. Próbálunk egy olyan pályázati formára rálelni, amelyben bevonunk speciális szakértőket, akik foglalkoznak térképészeti módszerekkel, távérzékeléssel, mesterséges intelligenciával. Így felgyorsíthatnánk a folyamatot. Jelenleg ugyanis a Főkert napi 50 fát tud felmérni manuálisan. Mire a végéré érnénk a mi 300 ezer fánknak, kezdhetnénk az egészet elölről.

– Józsefvárosról egy budapestinek nem a zöldfelületek jutnak eszébe először. Van tervük ennek orvoslására?

– Nemcsak Józsefvárosra, hanem a belső kerületek összességére van elképzelésünk. Ez már az októberi közgyűlésre is bekerült volna, de a koronavírus elsöpörte az ülést. A következő közgyűlésen, de talán a főpolgármester saját hatáskörében is kihirdetheti az „Égig érő fű” nevű udvarzöldítési pályázatunkat. Ezt társasházak számára írják ki, főképp a sűrűn lakott kerületekben. Gondolkodunk a zöld fal pályázati programon is, ennek jogszabályi előkészítése most zajlik a fővárosnál.

– Az ön munkájának eredménye 20–25 évben mérhető, mégis, mivel lenne elégedett már néhány év múlva?

– Azzal, ha az összes fővárosi tulajdonú és kezelésű zöldfelületre, természetvédelmi területre kidolgozott, megvalósítható, parkhasználókkal, érintettekkel egyeztetett terv állna rendelkezésre, amely mentén elkezdődhet a megvalósítás. A jobban előkészített projektek pedig meg is valósulnának. Erre van is reményem.

Szöveg: Zoltai Ákos; Fotók: Fővárosi Önkormányzat

- - -

NÉVJEGY

Bardóczi Sándor okleveles tájépítész mérnök, vezető tervező, címzetes egyetemi docens. A Budapesti Építész Kamara tagja, 2009 óta a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozatának vezetőségi tagja. Regionális kutatási és tervezési munkát végzett többek közt a Szigetközben, a Duna teljes magyarországi szakaszán, tervezte a Tisza térséget, valamint Vas megyét. Sopronban, Budapesten, Komáromban, Zala megyében, Egerben és a budapesti agglomeráció településein településrendezési feladatokban, környezeti hatásvizsgálatokban, településfejlesztési tervek készítésében vett részt. Irányító társtervezője a Népliget Akcióterületi Tervnek, a Margitszigeti Stratégiának, a Rákos-patak rehabilitáció XIII. kerületi szakaszát célzó tanulmánytervnek, a XIII. kerület Országbíró lakótelep részvételi tervezésen alapuló koncepciótervének, Balatonboglár Integrált Városfejlesztési Stratégiájának és a Máriagyűdi kegyhely környezetrendezési tervének.