Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

KÖRKÉRDÉS A KERÜLET 243. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL

Milyen Józsefvárosban élni?

2020. november 21. szombat

A címbéli kérdésre kerestük a választ kamerával a kezünkben, meg-megszólítva a járókelőket a kerület különböző pontjain. És örömökbe, bánatokba, sorsokba pillanthattunk be. Ami igazán üdítő volt: nem szidták az emberek a kerület vezetését, sem a mostanit, sem az előzőt, egyiket sem. Nem erről szólt számukra a kérdés. Ez pedig jót jelent: ennek a városrésznek ciklusokon átívelő atmoszférája, megtartó ereje van.

Nekem mit jelent? Szükségállapotot – válaszolta hetykén egy testes, középkorú férfi arra a kérdésre, hogy milyen józsefvárosinak lenni. A Rákóczi tér egyik padján ücsörgött és beszélgetett egy barátjával, míg vártak valakire, aki beugrott a piacra. „Jobb helyre nem tudok költözni, ennyi” – mondta, és könnyedén felnevetett. 27 éve lakik a kerületben, azt mondja, rá is átragadt, hogy a nyolcadik kerületet szidni szokás.

Pedig a fiatal nő, akivel rögtön utána beszélgettünk két lépéssel odébb, egyáltalán nem szidta Józsefvárost, sőt! „Merész, de jó” – válaszolta fenti kérdésünkre. „Itt születtem, elköltöztem, de visszajöttem. Szerintem fontos, hogy ezért a kerületért tegyünk valamit, és fontos, hogy akik jobb helyzetben vannak, azok is visszaköltözzenek.” Hogy miért merészség itt élni? „Én itt voltam gyerek, ezen a téren. Elég furcsa emberek voltak itt.” Hangsúlyozza, hogy vannak a kerületnek rosszabb és jobb részei is, és hogy nagy fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben. Azt mondja, a kerület sokkal jobb, mint a híre, és ő elhivatottnak érzi magát, hogy tegyen a rossz híre ellen. 

Még a Csarnok negyedben járva szólítottuk meg azt a fiatalembert, akiről látszott, hogy nem európai. Mexikóból jött, öt éve él Budapesten, ebből a második évét tölti itt Józsefvárosban, és azt mondja, nagyon szeret itt lakni, a „város szívében”. Különösen a multikulturális, barátságos közeget szereti. Hallotta, hogy rumlis helynek tartják sokan a kerületet, de neki még semmi gondja nem volt.

A Mátyás tér környékén alig tíz perc alatt megtapasztaltuk a szemléletbeli gazdagságot. Egy 40 év körüli férfi, aki csak a tacskóját engedte kamerázni, rögtön a sok kigyúrt pittbull-tulajdonosra asszociált kérdésünkről, panaszkodott nyomban rájuk. És megadta a magyarázatot is, hogy szerinte milyen a férfiassága annak, aki egy ilyen kutyával kompenzál. A tér másik oldalán úgy egy tízessel fiatalabb férfit kérdeztünk: ő viszont nagyon szeret itt lakni. Örül a nagy beruházásoknak a kerületben, és fontosnak tartja, hogy ez egy történelmi városrész, amely megőrizte a saját kultúráját. Ő nem csak itt él, hanem egy kis kávézója is van (résztulajdonosként) a környéken, azt mondja, nagyon jó emberek járnak oda. Sokan jönnek külső kerületekből, Budakesziről is, és a járványhelyzet előtt sok volt a külföldi is. 

A palotanegyedbeli válaszadóink mindegyike szeret itt élni, a fiatalabbak ugyanakkor hiányolják a több zöldterületet. A Szentkirályi utcában egy idős hölgyet szólítottunk meg, aki ugyan botra támaszkodva, de határozott léptekkel ment, láthatóan igyekezett valahova. Kiderült, hogy 94 éves, és mikor megkérdeztük, hogy milyen józsefvárosinak lenni, könnybe lábadt szemmel mondta: „Olyan jó, hogy én Párizst hagytam ott, ott élt az édesapám, és Dél-Franciaországot, ahol az öcsém élt. Mondtam, hogy én hazamegyek a Szentkirályi utcába. Engem ide teremtett az Isten, itt is akarok meghalni. Itt leszek eltemetve a Krisztus király templomban. Mindenem itt van, életem és halálom is.”

Szöveg: Gaal Ilona; Videó és fotók: Takács Mária

- - -

Mi történt 1777. november 7-én?

Ahogy minden évben, idén is megemlékezünk Józsefváros születésnapjáról. Ezúttal a 243. születésnapról, ami csaknem egy negyed évezred, és ha ezzel a magyarországi városok között fiatalnak is számít Józsefváros, Budapestnél például idősebb, hiszen a főváros születése, Pest, Buda és Óbuda egyesítése mintegy száz évvel később, 1873-ban történt csak meg. Józsefváros születésnapján érdemes felidézni, hogy Budapest belső kerületei a királyi család tagjairól kapták a nevüket. Terézváros 1777-től viseli Mária Terézia, Lipótváros 1790-től II. Lipót, Ferencváros 1792-tól I. Ferenc, Erzsébetváros 1882-től Erzsébet királyné, Sissi nevét. Józsefváros elnevezéséről pedig 1777. november 7-én hozott rendeletet a városi tanács, Mária Terézia fia, József főherceg, a későbbi kalapos király tiszteletére. Ez a nap tehát azóta ünnep az itt élőknek – napjainkban csaknem 80 ezer embernek, a józsefvárosiak közösségének.

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben