– Láttátok a TEK-eseket? Gépfegyverrel? Ezek aztán kiöltöztek, mint szaros Jancsi nevenapján – így az egyik.

– Hát ja – mondja a másik –, rám is szóltak, hogy este nyolctól bújjunk majd el, mert ők a ravaszon tartják az ujjukat, nem tudnak feljelentést írni.

– Rólam aztán írhatnak! Utoljára a III/III jelentett rólam, azt nekik. És mi van, ha büntetnek? Majd blokkolják az ótépémet?

– És ha nem engednek be a szállóra?

– Miért, mikor voltál te ott utoljára?

– Elviekben mondom. Amúgy szerintem jó ez a TEK, olyan megnyugtató. Nézd meg már ezeket a fiatalokat, nyeszlett hippik. Mindig mondtam, hogy kell a kötelező sorkatonaság.

– Mert minek? Ott én csak lopni, hazudni tanultam meg, meg lopni az időt. Igaz, az most jól jön. 

– Dehát a fegyelem? Én a fegyverzsír szagát is bírtam. Volt őrkutyánk, no az csak azt nem bántotta, akin azt a szagot érezte. Ezek meg itt, akik sétáltatnak, azok még a kutyájukkal se tudnak bánni.

– Hagyjál már, ki vagy te, Svejk? A seregben csak az a jó, hogy volt kaja, ruha, ágy. Na gyerünk lassan – kászálódik fel a hangadó –, nemsoká nyolc óra, kezdődik a kijárási tilalom.

– És hová menjünk, te?

– Csak úgy megyünk. Járunk egyet. A kijárás tilos, nem a járás. És ha jön a TEK, akkor majd ugatunk egyet, és már szabályos is.

– Vagy azt mondjuk, munkába megyünk.

– Ahhoz igazolás kell, te okos. Inkább ugassunk. Meg csóváljuk nekik a farkunkat. Amúgy is, szerinted ők ezt élvezik, a szobrozást a hidegben? Nemsokára befagy a csőbe a golyó, aztán ők is nézhetnek. És biztos nem ihatnak közben.

Szöveg: Szerbhorváth György; Fotó: Huszár Boglárka