Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

A JÓZSEFVÁROSÉRT KITÜNTETÉS DÍJAZOTTJA, STENCZINGER CSILLA

„Egy gyereknek egy gyerekkora van”

2020. november 23. hétfő

„Ha jó a légkör a tantestületben, az építő. Ha a gyerekekért dolgozunk, akkor partnerekké válnak. A sikerélményeink pedig azt mutatják, hogy jó úton haladunk” – vallja Stenczinger Csilla. A Losonci téri Általános Iskola, vagyis a Losi idén augusztusban, 15 év után leköszönt igazgatója a kerületben végzett kiemelkedő tevékenységéért Józsefvárosért kitüntetésben részesült november elején.

A kerületben született, a József utcában nevelkedett, és a Bacsó Béla utcai Általános Iskolába (ma Német utcai Általános Iskola) járt. Középiskolás évei alatt gyakran korrepetált és táboroztatott kisebb gyerekeket, így adta magát, hogy a tanítói pályára lépjen – emlékszik vissza. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán orosz-népművelés szakon tanult tovább, szakkollégiumként a cigányismeret tárgyat vette fel. Gyakorlatvezetőjének  személyisége és tanításhoz való hozzáállása nagyban meghatározta a pedagógiáról alkotott látásmódját: „Nála nem volt frontális osztálymunka, személyre szabottan adta a feladatokat, a gyerekekre egyenként odafigyelt, tudta, mivel lehet őket motiválni, és kimondottan élvezte az órát a gyerekekkel együtt.”

Tanítói gyakorlatát a Dugonics utcai iskolában töltötte, ott kezdett tanítani, majd egy év után, 1982-ben néhány pályakezdő kollégájával az akkor nyitó Lakótelepi Általános Iskolába (a mai Losi) kérte át magát, ahol a közös munka nyomán már a kezdetekkor nagyon jó közösséggé kovácsolódott a pedagóguskar. „Éjjel-nappal bent voltunk, közösen dekoráltuk a falakat, mi hurcoltuk be a padokat is, és együtt találtuk ki, hogy milyen legyen egy rendezvény” – meséli.

1992-ben kérték fel igazgatóhelyettesnek, ami bár váratlanul érte, úgy véli, sikerült felnőnie a feladathoz. Az iskola arculatának és szemléletének kialakításáért sok mindent tett azóta is. 2005-ben igazgatónak választották, 3 vezetői ciklust vitt végig. Az egyik kollégája azt mondta róla: ő az, aki a gyerekekért volt igazgató. „Naponta legalább 30 dologban kellett dönteni, és ha annak a 70 százaléka jól sült el, az már egy jó nap volt – ezzel is meg kellett tudni birkózni. A döntéseimben a gyerekek érdeke volt a mérvadó.”

A vezetése alatt az iskolában felvállalták a sajátos nevelési igényű, beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő, és a nem magyar anyanyelvű gyerekek tanítását is. 2010-ben megérett az igény arra, hogy módszertani forradalmat indítsanak, innovációt kezdjenek el. Az volt a tapasztalat, hogy a hagyományos pedagógiai módszerek elavultak, egyre kevésbé működnek az akkor már meglehetősen heterogén összetételű, eltérő teljesítményű diákseregnél. Ekkor indították útjára a komplex instrukciós programot (KIP), aminek lényege, hogy a csoportos feladatok elvégzése során aktív szereplésre ösztönzik a diákokat. Az iskola 2015-ben referencia-intézményi elismerést kapott.

Az igazgatói székben ülni nagy felelősség és az iskola menedzselése vállalkozói szemléletet is igényel – mondja. „Ha kitalálok valamit, bár nem látok a jövőbe, a hitemnek meg kell lennie, hogy azt tudjam mondani a kollégáknak, gyertek utánam. És a tantestület utánam jött, együtt nyertük meg a csatát.” 

Szerinte a pedagógusokon áll vagy bukik a közoktatás, ahogyan az iskolában uralkodó hangulatért is a tantestület felel. Úgy véli, aki nem leli örömét a pedagógus létben, hagyja el a pályát. „Nekem az volt a gyengém, hogy amikor egy gyerek rosszat csinált és behozták hozzám, megdorgáltam, mellette meg is hallgattam, és általában 10 perc múlva együtt sírtam vele. A pedagógusképzésen nem tanítják, hogyan kell kezelni ezeket az eseteket. A megoldásnak szívből kell jönnie, mert egy gyereknek csak egy gyerekkora van, és ezt kell mindig szem előtt tartani.”

Élvezi, hogy újra taníthat, és persze tele van ambíciókkal. Szeretné például elérni, hogy a nem magyar anyanyelvű gyerekek is sajátos nevelési igényű státuszt kaphassanak, hogy magyarból, mint idegennyelvből külön órákon vehessenek részt, így gyorsabban felzárkózzanak. Ugyanakkor gondolkodik az iskolák egymással való együttműködésének újraszervezéséről, és arról is, hogyan lehetne szélesebb körben kiterjeszteni a KIP módszert, ami a közoktatás állapotán is javítana.

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotó: Huszár Boglárka; Videó: Nagy Dániel

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben