„Tanulj, mert azzal jutsz előrébb!”

Erzsébet napon született a család első lánygyermekeként az Üllői úti klinikán. Szabálykövető, hívő református értékek mentén nevelkedett szeretetteljes légkörben Alcsútdobozon. A gazdaságot vezető édesanyja, a nagymamája és anyai nagynénje féltő gonddal vették körül, tanulásra ösztönözték, és ehhez minden támogatást megadtak. Kielégíthetetlen kíváncsisága, megismerés utáni vágya és nagy igazságérzete gyakran bajba sodorta, megosztó személyiségnek számított már az általános iskolában is. „Ha valaki bízik bennem, lehetőséget ad a bizonyításra, azt mindig eredményes munkával viszonoztam” – mondja.

Szemlélet

A székesfehérvári Vasvári Pál Gimnázium – az óvónőhiány csökkentésére – indított óvónőképző osztályába nyert felvételt 1972-ben. A városi diákélet új perspektívát, hatalmas környezetváltozást jelentett a faluról érkező bakfisnak. „Egészen más volt megérkezni a meleg kollégiumba, mint a vidéki házba, ahol nekem kellett a tűzre rakni, ha nem akartam fázni.” Az iskolapadban elsajátított elméleti tudást a nyári gyakorlaton játszi könnyedséggel alkalmazta, a gyerekekkel gond nélkül teremtett kapcsolatot, a szülőkkel is megtalálta a közös hangot. Az érettségit kitűnő eredménnyel zárta, 1976-tól egy bicskei óvodában állt munkába, s mellette a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben szerzett diplomát.

Fáklyásmenet?

A pedagógusközösség legifjabb tagjaként meg kellett dolgoznia az elfogadásért. Fiatal kora miatt törekvő karrieristának könyvelte el környezete, ugyanakkor szakmai eredményei és sikerei igazolták rátermettségét. A járási egészségnevelési munkaközösség vezetője lett. Orvosokkal és védőnőkkel konzultálva készítette el az óvodák egészségre nevelő reformját, amiért 1989-ben miniszteri kitüntetést kapott. A tanácselnök személyesen kérte fel az egyik helyi óvoda vezetésére. „Mindig úgy volt, hogy nem én akartam vezetővé válni, kiválasztottak a pozícióra. Ha már feladatot kaptam, a legjobb tudásom szerint teljesítettem, ahogy már gyerekkoromban is.”

(Ki)útkeresés

Amikor 1993-ban egy intézménybe vonták össze a bicskei óvodákat, leváltották az igazgatói székből, „mintegy koncepciós perként végrehajtva az átszervezéseket”. 1993 végétől dolgozik Józsefvárosban óvodapedagógusként. Vezetői múltja miatt vegyes fogadtatásban részesült. Apait-anyait beleadott az újrakezdésbe. „Az igazságtalanság felett érzett düh és az elért eredményeim arra sarkalltak, hogy ne adjam fel.” Az oktatási bizottság elnöke egy év múlva azzal kereste meg, hogy pályázza meg a Lőrinc pap téri intézmény vezetését. „Úgy éreztem magam, mint aki másodjára lépett ugyanabba a folyóba.”

Táguló horizont

Az óvoda belső közössége nem támogatta a kinevezését, mondván, túl magasra tette a lécet. „Azokat a jó gyakorlatokat akartam átültetni, amiket vidéken már kipróbáltam és működtek.” Végül elnyerte kollégái bizalmát, négy ciklust vitt végig. Bevezette a Nevelés komplex esztétikai művészeti hatásokkal című pedagógiai programját (NEKEM), melynek alappillére a komplex személyiségfejlesztés, gyakorlati elemei pedig a mozgás, a kézműves foglalkozás, a tánc és a drámajáték. Ezt tehetséggondozó programmá is minősítették.

Újrakezdés

Mint mondja, az egyesített óvodák szervezeti kultúrája megújításra szorul. A tekintélyre épülő vezetői típussal ellentétben most is az együttműködésre és a személyességre alapoz. Kollégáival együtt dolgozva olyan intézmény kialakítása a cél, ahol alapszemléletmód a nyitottság és a különbözőségek elfogadása, és fontos a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztése és felzárkóztatására, de a tehetségesek felkarolása  valamint az iskolának sikerélményekkel nekifutó, kiegyensúlyozott gyerekek nevelése. 

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Fotó: Huszár Boglárka