Az újra bevezetett nyugdíjas idősáv a veszélyeztetett korban lévők koronavírus-fertőzés elleni védelmét szolgálja. Legalábbis így volt ez tavasszal, amikor a kijárási korlátozás miatt a legtöbb nyugdíjas tényleg otthon is maradt, és ha a védett sávjában vásárolt, jó eséllyel egyáltalán nem találkozott fiatallal, akitől elkaphatta volna a vírust.

Az idősáv ötlete arra épült, hogy a fiatalok között több a tünetmentes vírushordozó, s mivel erősebb az immunrendszerük, így az időseknek elsősorban velük kell kerülniük az érintkezést. Ez az elmélet többé-kevésbé működött is, ha mindenki betartotta a szabályokat, akkor az idősek egymást sem fertőzhették, hiszen nem volt kitől elkapniuk a betegséget. A tavaszi első hullám idején ennek a korosztálynak a jelentős része nem is utcán, boltokban, hanem kórházakban és idősotthonokban fertőződött meg, a közösségi terjedés nem volt erős.

Most más ez a hullám

A mostani, második hullámot azonban a közösségi terjedés jellemzi. Most sokkal kevesebb helyen tértek át home office-ra, az általános iskolák sem zártak be, gyakorlatilag mindenki szabadon járhat dolgozni, ügyeket intézhet, mászkálhat – az éjszakai kijárási korlátozás időszakán kívül. Ezt pedig meg is teszik az emberek, az élet közel sem állt meg annyira, mint a járvány első hulláma idején.

A nyugdíjasok vásárlási sávja ezúttal ráadásul nem kötelező, csak ajánlott. Így tehát, ha csak egy olyan idős ember is tartózkodik a boltban a védett idősávban, aki máskor a sávján kívül vásárol és érintkezik tünetmentes vírushordozó fiatalokkal, akkor már megvan az esély arra, hogy végigfertőzi a többi idős vásárlót. Sajnos azonban nemcsak sávjukon kívül vásárló időseket, de a maszkot az orruk alá húzó embereket is láttunk bőven.

Nagyobb szabadság

A korábbi, 9–12-ig tartó sáv helyett most hétköznapokon 9–11-ig, hétvégén 8–10-ig tart a védett időszak. Nem csoda, ha a fiatalok többsége a tavaszi sávokat tartotta korlátozóbbnak, a mostaniakat pedig mindkét korosztály kedvezőbbnek éli meg. Zsóka például azért vásárolt most a sávján kívül, mert szerelő volt nála, nem tudott eljönni otthonról időben. Ezt tavasszal nem tudta volna megtenni. „Ezek a sávok most élhetőbbek” – mondja, majd hozzáteszi: ő alapvetően a szabadság híve, nagyon várja már, hogy végre elmehessen Szlovákiába bevásárolni, végigautózhasson a Duna partján Párkánytól Komáromig, élvezhesse a természet színeit.

Jó ötlet, csak nem élnek vele

Jutka és István szintén a védett korba tartoznak, mégis a sávjukon kívül jönnek bevásárolni. Azonban mindketten elmondják, szerintük nagyon helyes, hogy visszavezették a sávokat. Jutka most nem tudta megoldani a sávján belüli vásárlást, de máskor igyekszik majd, amikor nem kötik egyéb teendői. István úgy gondolja, ő továbbra is jön-megy majd, amikor ideje engedi és kedve tartja, meg persze, amíg szabad.

Korlát volt, most kedvezmény

„Én örülök, és ki fogom használni. Hátha kevesebben lihegnek a nyakamba” – mondja az idősávról Éva. „Most mi vagyunk a kedvezményezettek. Tavasszal az volt a bajom, hogy ha délután eszembe jutott, hogy kell valami, aznap már nem tudtam megvenni. Most ez a két óra arra jó, hogy ha félek a fertőzéstől, biztonságosabban tudok vásárolni, de a fiataloknak se olyan rossz, mert csak két órát korlátozzák őket” – teszi hozzá. 

Valóban, tavasszal meglehetősen bosszantó volt, hogy állandóan elfelejtette az ember a sávos vásárlást, nem egyszer indultam el hozzávalóért az ebédhez 12 óra előtt, és fordultam vissza a sarokról szitkozódva. Persze, mint minden korlátozást, ezt is megszoktuk, és legalább nagyjából biztonságban tudhattuk a szüleinket, nagyszüleinket, nem úgy, mint most. 

Szöveg: Ádám Judit; Fotó: Ványi Ákos