Molnár Ferenc is kerületünkben élt gyerekként, a József körúton a 83. épület falán emléktábla is hirdeti, hogy a nagy magyar regény- és drámaíró itt cseperedett fel. 

Világhírűvé vált regénye, A Pál utcai fiúk Józsefvárosban játszódik, és a mai napig számos mementó emlékeztet a kötelező olvasmánnyá vált könyv helyszíneire, szereplőire.

Az Einstand szobra a Práter utcában; Fotó: Huszár Boglárka 

Az 1960-as években egy férfi azt hirdette magáról, hogy róla mintázta Molnár Ferenc regényének központi figuráját, Nemecsek Ernőt. Ez azonban nem volt igaz, az illetőt – Jezsek-Józsika Ferenc papucskészítőt – 1963-ban még bíróság elé is citálták emiatt, ugyanis 3 forintért árulta az autogramját, és még az Úttörő Áruháztól is kapott 500 forintot, amiért Molnár regényét dedikálta.

Az Esti Hírlap 1963. március 27-i száma

Valójában nem ő, hanem az író gyerekkori barátja szolgált Nemecsek mintájául, a ma már kevésbé ismert Feiks Jenő, aki festőként, grafikusként és karikaturistaként dolgozott. A Molnár Ferenccel azonos korú illusztrátor Kaposváron született 1878-ban, gyerekként a József körút 68-ban lakott családjával, a harmadik emelet 17-ben. Fontos helyszín volt ez Molnár Ferencnek, ugyanis sok időt töltött itt tizenévesen. Feiks Jenő és Molnár Ferenc ugyanis 1887 és 1895 között osztálytársak voltak, a Lónyay utcai református gimnáziumban, ahol életre szóló barátságot kötöttek, hasonló véd- és dacszövetséget, mint amilyet A Pál utcai fiúkból is ismerhetünk.

Nemecsek-emléktábla a Hőgyes Endre utcában; Forrás: Wikipedia

Az alacsony és vézna Jenő egy bécsi rokonától kapott egy fából készült mini gyerekszínházat festett bábokkal és színpaddal, azzal játszottak iskola után, és Molnárral együtt előadásokat tartottak osztálytársaiknak. A két fiú Haladás címmel újságot is írt, mely 6 példányban jelent meg, ebben számoltak be az előadásaikról. Ami érdekes, hogy a később grafikussá és festővé váló Feiks Jenő írta a lapot, míg a felnőttként írói pályára kanyarodó Molnár Ferenc az illusztrációkat készítette. Felnőttként így emlékezett meg Feiks erről a korszakról humorosan: „A világhírű író a testi fölényemet negligálva félrelökött és elfoglalta a világot jelentő deszkákat, melyek nem is az övé, hanem az enyimek voltak".

A gimnázium után Molnár egy évet Genfben töltött egyetemistaként, majd visszatért Budapestre jogot hallgatni – emellett cikkeket írogatott fővárosi újságokba, külföldi darabokat fordított, és irodalmi művein is dolgozott már ekkoriban. Feiks Jenő Párizsba ment tanulni, majd onnan Münchenbe, ahol a később a nagybányai művésztelepet társaival megalkotó Hollósy Simon tanítványa lett (akárcsak később Csontváry is fél évig).

Illusztráció: a Kakas Márton nevű lap 1902. március 2-i száma

Egy 1928-as cikkből kiderül, hogy a külföldi évek alatt is szoros volt a két férfi kapcsolata, Párizsban a Hotel Jacob nevű szerény kis szálló padlásszobáját bérelte Feiks, és Molnár itt írta a már Genfben elkezdett Éhes várost „Egy szál gyertyánál, egy igen kis asztalon írtak ketten az ötödik  emeleti hotelszobában reggel négytől délelőtt tízig. (Téli kabátban persze, mert fűtésről szó sem lehetett) Molnár Ferenc a regényt írta, Feiks Jenő meg negyvenoldalas szerelmeslevelet. Miután Párizsban nem volt éjjeli kávéházi élet, mert éjfélután fél kettőkor minden kávéházat bezártak, csikorgó téli hidegben az uccán jártak ketten félkettőtől négyig, amikor a péküzleteket kinyitották. Ott ittak kávét és ettek sült almával töltött zsemlyét, úgynevezett „chausson“-t. Kétszer étkeztek napjában: reggel négykor ezt ették, délelőtt tíz körül feküdtek le, este hétkor keltek és akkor „számlára“ kaptak a hotelben fejenként félliter forró csokoládét, rengeteg vajat és kenyeret. Húst hetekig nem láttak. De nem is kellett. Csak elseje körül ettek a Schouler-vendéglőben.“

Illusztráció: a Magyar Hírlap 1928. október 28-i száma

Feiks a testvérével, Alfréddal különböző kiállítóhelyeken mutatta be munkáit Alfréd testvérének festményeivel egyetemben. Volt négy időszaki kiállítása a budapesti Ernst Múzeumban is. Illusztrált gyerekkönyveket, számos budapesti lapnak pedig karikatúrákat is készített, néhány itt a cikkünkben is megtekinthető. De nemcsak Budapesten volt aktív, a berlini Sezession, a Deutscher Künstlerbund és a párizsi Salon d’Automne is a tagjai közé választotta. Szerette a társasági életet, gyakran fordult meg színházakban is, és Bajor Giziről is készített portrékat.

1911-ben épp Feiks müncheni műtermében találtak rá Molnár Ferencre, aki néhány hétre eltűnt Budapesten, az akkori közéletet foglalkoztatta is, merre lehet az író. A bulvárhírek iránt érdeklődők a Színházi Hét című lapban láthattak fotót arról, amint Molnár modellt áll a festőnek.

Illusztráció: a Színházi Hét 1911-es 25. száma

Bár életük máshogyan alakult, ez a barátság 1939-ig, Feiks haláláig fennmaradt, ebben az évben hagyta el Magyarországot Molnár is és emigrált az Egyesült Államokba, ahol a Brodway ünnepelt szerzőjévé vált. Szoros barátságuk bizonyítéka az is, hogy a neves író volt Feiks Jenő esküvői tanúja, amikor 1917. június 10-én feleségül vette Lánczy Margitot, a Nemzeti Színház népszerű színésznőjét, a polgári szertartást Bárczy István polgármester vezette.

Érdekesség még, hogy A Pál utcai fiúk nagyobbik Pásztor fivére, aki Nemecsekéktől einstandolta a golyókat, szintén valós figura volt a Szentkirályi utcából. Pásztor Árpád Molnár másik olyan gyerekkori cimborája, aki felnőttként is barátja maradt, több gyerekkönyve is megjelent. Feiks felnőttként úgy nyilatkozott a regényről, hogy „a Pál utcai telek igazi érzelmek helyszíne volt. Tanú vagyok rá, hogy a fele se költői kitalálás“.

A József körút 68. épülete; Forrás: Wikipedia

Feiks Jenő és Molnár Ferenc barátságáról további érdekességek olvashatók Sal Endre Mi, magyarok a századelőn – 51 szenvedélyes történet című könyvében.

Szöveg: Pálinkás János; Címlapi kép: Az Est, 1925. október 25-i száma; A fotók forrása: Arcanum Digitális Tudománytár, Wikipedia és Huszár Boglárka