Az 1848-as forradalom és szabadságharc szellemi előkészítésében az akkor már bő tíz éve működő Nemzeti Színháznak is volt szerepe. A szabadságharc leverése után néhány szűk esztendő következett a színház életében, ám 1863-ban Ferenc József a politikai enyhülés jeleként anyagilag is megerősítette a színházat és „a fogyatkozni kezdő művészi erők gyarapításának céljából egy színészeti tanoda felállítását is elrendelte, s annak fönntartására jelentős összegű segélyt biztosított.” (Az idézet az uralkodó 1863. május 10-i leiratából való.) A Színészeti Tanoda 1865. január 2-án kezdte meg működését a mai Semmelweis (akkor Újvilág) utca 16. számú ház egy második emeleti lakásának három szobájában. A képzés a Nemzeti Színház utánpótlását volt hivatott biztosítani.

Január 2-án délután ennek a jeles napnak a 156. évfordulóját ünnepelték 156 mécses meggyújtásával a tanoda jogutódjának, a Színház és Filmművészeti Egyetem jelenlegi polgárainak szimpatizánsai a járványhelyzet miatt üres épület előtt. Hogy az SZFE-nek miért vannak szimpatizánsai? Mert az egyetemet egy kormányzati döntés értelmében alapítványi formába szervezték át, és annak vezetése (élén Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgatójával, az alapítvány kuratóriumának elnökével) mindennemű autonómiától megfosztotta az egyetemet. Az új tulajdonos szándéka szerint az intézményt addig működtető szenátus nem dönthet saját működési szabályzatáról, nem szólhat bele az intézmény költségvetésébe, nem választhatja meg az egyetem rektorát, és nem jogosult önállóan intézetvezetőket, osztályvezető tanárokat kinevezni, valamint osztályokat indítani. 

Ennek a szándéknak álltak ellen az egyetem polgárai (diákok és oktatók, tanársegédek és rektorhelyettesek – rektor nem volt az alapítvánnyá átalakulás pillanatában, mert az illetékes minisztérium nem nevezte ki az intézmény által jelölt Upor László rektorhelyettest az előző tanévben). Az ellenállás leglátványosabb módja, hogy blokád alá vonták az épületet, azért, hogy az általuk el nem fogadott vezetés be se tudjon menni. (Az új vezetést nem azért nem fogadják el, mert „nem tetszik nekik” – ahogy ezzel sokan vádolják a diákokat –, hanem azért, mert a kinevezés módja is törvénytelen: az egyetem polgárainak beleszólása nélkül döntöttek ebben.) A blokád 2020 szeptember 1-től a kijárási és gyülekezési tilalom kezdetéig tartott. (A Vas utcai épület bejáratát piros-fehér szalaggal kerítették el, azóta ez lett az SZFE-ellenállás szimbóluma.) 

Az új vezetés kinevezésekor a szenátus tagjai lemondtak, több oktató beadta felmondását, de diákjainak tanítását, akár ingyen is, vállalta. Az egyetem polgárai tanszabadságot hirdettek, vagyis tovább folytatják az oktatást és tanulást. (Sztrájktévét is indítottak, egyetemi előadókkal és előadásokkal, az eddigi adások itt megnézhetők.) 

Szeptember első vasárnapján sokezren adták kézről-kézre az SZFE autonómiát követelő Chartáját, az élőlánc a Vas utcától a Parlamentig ért, és legalább kétszer annyian voltak ott, mint az az ötezer fő, ami a szervező egyetemisták szerint szükséges volt a lánc megalkotásához. Október 23-án pedig Mindannyiunk szabadsága – Megemlékezés ’56-ról címen az SZFE ünnepre hívta Magyarország polgárait. A békés felvonuláson több mint tizenötezren vettek részt. 

Vidnyánszky Attila lemondatta a korábbi kancellárt, és helyette kinevezte Szarka Gábort, gépesített lövészt, volt ezredest, aki a Honvédelmi Minisztériumban töltött be különböző pozíciókat hosszú éveken át. (Érdekes kerületi vonatkozás: 2011-ben Kocsis Máté „Józsefvárosi Becsületkereszt” kitüntetést adományozott Szarkának.) Az új vezetés néhány munkatársnak indoklás nélkül felmondott, és nem akarja elismerni a hallgatók 2020-21-es tanévének első félévét, miután november elején felfüggesztették és betiltották az oktatást. A Fővárosi Törvényszék azonban kimondta, hogy ez jogtalan. Az oktatók október elején sztrájkba léptek, ezt az új vezetés bírósági úton megtámadta, de a jogerős végzés kimondta: jogszerűek a sztrájkolók követelései. Az új vezetés a diákok szociális támogatását és ösztöndíját többször késve utalta el. Az SZFE autonómiáért való kiállását sok nemzetközi sztár is támogatja, többek között az Oscar-díjas Cate Blanchett és Helen Mirren, vagy Peter Brook, a világ talán leghíresebb színház- és filmrendezője.

A tegnapi mécsesek fényeivel az ünneplők az SZFE-diákok által Ej, a titkos szerelem-ről Ej, a titkos egyetem-re átírt népdal (amely az SZFE-ért kiállók „himnuszává” vált) ismert versszakának utolsó sorára is utaltak: mégis utoljára kivilágosodik. 

Szöveg: Gaal Ilona, Fotó: Nagy Dániel