A Magyar életrajzi lexikon szerint Jungfer Gyula műlakatos volt. Ez igaz is, mint ahogy Róth üveges, Thék pedig asztalos volt eredetileg. Ezek a nagy mesterek iparosból váltak nemzetközi hírű iparművészekké. Az ő ősei német származású vasművesek voltak, nagyapja, Jungfrau (Jungfer) András 1786-ban lett a pesti lakatoscéh tagja. 

Jungfer Gyula 25 évesen kapta meg az iparjogot, és 1872-ben nyitott lakatosműhelyt Józsefvárosban, ami 5 év alatt Budapest legjelentősebb, 150 munkást foglalkoztató műlakatos üzemévé fejlődött a Berzsenyi utca 6. szám alatt.

Fő profilja az építészeti vasmunka volt, művészi kivitelű korlátok, kapuk, kandeláberek készítése, amik a világvárossá alakuló Budapest bérpalotáiban és közintézményeiben, így a Gresham-palotában, az Országházban, az Operaházban és a budai királyi palotában is megtalálhatók. Az ő munkája a Szent István Bazilika kovácsoltvas kapuja is (képünkön).

Jungfer jelentős hatással volt a műlakatos szakma magyarországi fejlődésére, fiatal szakemberek generációi tanultak a keze alatt. Sok évtizeden át volt a lakatos ipartestület elnöke. Úttörő volt a kerámia és a kovácsoltvas együttes alkalmazásában, növény-motívumokat használó naturalista kovácsoltvas munkáival stílust teremtett. Műveit az Iparművészeti Múzeum őrzi.

A Vasárnapi Újság 1885. május 31-i száma így méltatta Jungfer Gyulának az 1885. évi Országos Általános Kiállításon bemutatott munkáit (nyitóképünkön): „már maga a kiállított tárgyakat befoglaló vasrácsozat, a háttért képező s részben kovácsoltvasból készült, részben ily művekkel díszített óriás kapuk, a gazdag díszítésű csillárok, asztalkák: mindez a technikai ügyesség és műízlés rendkívül magas fokáról tanúskodik.”

Szöveg: Bányay Géza; Kép: Arcanum Digitális Tudománytár / Vasárnapi újság, Wikimedia / Globetrotter19