Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornász, a Nemzet Sportolója 1921. januar 9-én a Rákóczi tér 14. szám alatti bérházban látta meg a napvilágot Klein Ferenc zsír- és szalonna-nagykereskedő, valamint sonkagyáros második kislányaként Klein Ágnes néven.

Gyerekként nem is tornásznak készült, hanem a zene volt a mindene. Abszolút hallása volt, csellón játszott, de igazából táncosnő szeretett volna lenni. Ezt azonban ellenezte édesapja, akit elkötelezett sportemberként ismertek. A nagyon hajlékony lányra – aki négyévesen már úszott és korcsolyázott – a gimnáziumi testnevelőtanára figyelt fel, ő ajánlotta neki, hogy versenyszerűen sportoljon. A Nemzeti Torna Egylet színeiben 19 évesen országos bajnok lett, ekkor már egy éve a magyar válogatottba is bekerült.

Felívelő karrierjét azonban megtörte zsidó származása. Feljelentették, így nem versenyezhetett tovább, mert a második zsidótörvény megtiltotta számára az egyesületi tagságot, ahogy a versenyzést is. Titokban edzett a zsidó elemi iskola Wesselényi utcai alagsori tornatermében. A család anyagi helyzete is megrendült a zsidótörvények miatt, így az Andrássy úti elegáns lakásukból visszaköltöztek Józsefvárosba, az Üllői útra, nevüket Keletire magyarosították. Keleti Ágnes ekkor szűcsinasnak szegődött, nem tanulhatott az egyetemen.

1944-ben a deportálások idején Keleti Ágnes apját Auschwitzba vitték, ott vesztette életét, a család több tagját megölték. Anyját és nővérét Raoul Wallenberg mentette meg. Keleti Ágnesnek sikerült hamis papírokat szereznie, Juhász Piroska néven dolgozott a Budapesti Fegyvergyárban, innen látogatta testvérét és anyját a gettóban.

A háború után – hat év kihagyás után – ismét visszatért a tornához. 1946-ban meg is nyerte a Balkán-játékokat, ekkor 25 éves volt. Adta magát, hogy tagja legyen az 1948-es londoni olimpia magyar csapatának, de egy rosszakarója meg akarta ezt akadályozni – ugyanaz az ember, aki 1940-ben zsidó származását jelentette az akkori sportvezetőknek. Viszont Keleti Ágnes annyira jól teljesített, hogy nem lehetett kihagyni a csapatból. Ki is jutott az olimpiára, ám a versenye előtti napon ínszalagszakadást szenvedett egy edzésen, így nem léphetett pályára. A helyére került tartalék versenyző, Balázs Erzsébet ezüstérmet szerzett a csapattal.

1949-ben megnyerte a Főiskolai Világbajnokságot, de az 1950-es bázeli világbajnokságra már nem juthatott ki, mert Rákosi Mátyás úgy döntött, a magyar csapat nem vesz részt a versenyen. Az 1952-es helsinki olimpiára így is kitartóan készült az addigra már 31 éves sportolónő. Érdekes, hogy ma a tornásznők huszonegynéhány évesen már kiöregednek a tornából, Keleti Ágnes a szorgalmának, kiemelkedő akaraterejének, kitartásának, hajlékonyságának, ruganyosságának és könnyedségének köszönhetően azonban 30 felett is elképesztően sikeres tudott maradni, a közönséget mindig elkápráztatta gyakorlataival. Emellett a Testnevelési Főiskolán is diplomát szerzett.

A helsinki olimpián pedig végre beérett addigi munkájának a gyümölcse, talajtornában (akkori szakkifejezéssel műszabadgyakorlat kategóriában) aranyérmet szerzett, páratlan gyakorlatával megelőzte a korszak másik tornászfenoménjét, a 13 évvel fiatalabb Larissza Latinyinát. A magyar olimpikonok összesen 42 (16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronz-) érmet gyűjtöttek be, ezzel az 1952-es nyári olimpia lett a magyar csapat eddigi legeredményesebb olimpiája. Az Egyesült Államok és Szovjetunió mögött Magyarország a harmadik helyen végzett az országok versenyében. Keleti Ágnes az olimpiai győzelem mellett összetettben, csapatban ezüstérmet; a kéziszertornában csapatban, egyéniben felemás korláton bronzot nyert, egyéniben gerendán 4.; összetett egyéniben pedig 6. helyet szerzett.

Két évvel később a római vb-n első lett felemáskorláton és aranyérmet nyert a kéziszercsapat tagjaként is, az 1956-os melbourne-i olimpián pedig megkoronázta karrierjét az ekkor már 35 éves sportoló. Pedig kérdéses volt, hogy ki tud-e jutni Ausztráliába – ahová nővére 1946-ban vándorolt ki –, az 1956-os forradalom ugyanis közbeszólt. Ezt az olimpiát nem nyáron rendezték, hanem novemberben és decemberben, Magyarországon pedig akkoriban nehéz idők jártak. A versenyzők a külvilág híreitől elzárva edzettek a verseny előtt a tatai edzőtáborban. Keleti felkészülését nehezítette, hogy nem sokkal előtte részleges ínszakadást szenvedett és az allergiája miatt köhögőrohamok is rátörtek esténként elalvás előtt. Az edzőtáborozás előtt is kitartóan gyalog járt edzésekre, egyszer a sportcsarnok öltözőjében volt, amikor elsüvített a feje mellett egy golyó és a falba csapódott. 

Az olimpiai csapat nagyon kalandos úton jutott ki végül Melbourne-be, addigra Keleti köhögése is elmúlt és az Achilles-fájdalmai is csillapodtak. Az olimpiai faluban mindenki szimpátiával viseltetett a magyar csapat tagjai iránt, az akkori politikai helyzetben a szovjeteknek sem sikerült a bírókat befolyásolniuk a pontozásban, amit pedig gyakran megtettek akkoriban. Keleti Ágnes talajon, felemás korláton és gerendán egyéni aranyat szerzett, kéziszertornában a győztes csapat tagja volt, emellett összetett egyéniben és csapatban ezüstérmet harcolt ki. Larisza Latinyina szovjet tornásznővel együtt ők voltak az olimpia legeredményesebb sportolói.

Melbourne-ből már nem tért haza, kint maradt testvérénél, egy lemezjátszógyárban állást is vállalt, de nem érezte jól magát Ausztráliában. Visszatért Európába, kereste a saját útját, majd kapott egy ajánlatot, így 1957-ben Izraelbe települt, ahol edzőként és főiskolai tanárként dolgozott, 1958 és 1980 között az izraeli tornászválogatott edzője, sőt 1959 és 1960 között az olasz tornászválogatott edzője is volt. A 80-as években izraeli klubokban edzősködött tovább. Nemzetközi tornabíróként is dolgozott, 75 évesen ment nyugdíjba.

1983-ig a történelem egyik legjelentősebb tornásza nem is tért vissza Magyarországra. Második férjétől, Bíró Róberttől két fia született, Dániel és Rafael. Utóbbi úgy döntött a 2000-es években, hogy Magyarországon szeretne élni, vele tartott Keleti Ágnes is, aki azóta is Budapesten él, rendszeresen eljár úszni is, meg tudja csinálni a spárgát. Azt mondja, annak köszönheti hosszú életét, hogy mindig nyüzsgés volt körülötte, és sokat köszönhet a humornak is. A 100. születésnapjáról pedig úgy nyilatkozott az MTI-nek: ez az évforduló pont olyan számára, mint amikor 60 éves volt. „Élek, jól élek, szeretek élni. Az egészség a lényeg, a születésnap egyáltalán nem fontos, csak a jó élet” - mondta jókedvűen Keleti Ágnes.

*

Keleti Ágnes 46-szor nyert magyar bajnokságot, hétszeres csapatbajnok, ötszörös olimpiai bajnok. Tagja a Magyar Tornasport Halhatatlanjainak, elnyerte a Nemzet Sportolója kitüntetést is. Minden idők második legeredményesebb magyar olimpikonja Gerevich Aladár mögött. 2002-ben került be az International Gymnastics Hall of Fame-be.

Életéről novemberben jelent meg könyv Keleti 100 - „Mert szeretek élni..." címmel Dobor Dezső és Dávid Sándor tollából.

Szöveg: Pálinkás János; Képek: Kovács Tamás / MTI, Fortepan / Kovács Márton Ernő, olimpia.hu