Száztíz éve, 1911-ben született Andrássy Kurta János szobrászművész. A 2008-ban elhunyt elismert alkotó erősen kötődik Józsefvároshoz, hiszen 1949-ben költözött be a tisztviselőtelepi műteremházba, ahol élete végéig, 2008-ig lakott és alkotott. Kétéves korában árvaságra jutott, lelencbe, majd nevelőszülőkhöz került, akik örökbe fogadták. „Sajnos anyám hamarosan meghalt, és lett egy olyan gonosz mostohám, mint a mesékben” – vallott korai éveiről.

Cimfestő szakmát tanult, majd egyik tanára, Szamosi Soós Vilmos szobrászművész bíztatására a Képzőművészeti Főiskolára felvételizett. Festőnek készült, de végül is szobrász-szakra jelentkezett. A főiskolai tanulmányai után egy ideig Medgyessy Ferenc műtermében is dolgozott.

Művészetéről azt mondta: „Minden korszakomban a magyarságom, a népies látásmódom vezérelt. Ezért sem fogadtam el fiatalon a római ösztöndíjat: én magyar szobrászatot művelek, azt pedig nem tanulhatom külföldön. A tiszta forrás vonzott, ezért, ahogyan Bartók és Kodály a zenében, én a szobrászatban a népi hagyományt kutattam, s annak letisztult formavilága hatott rám művészként.”

Országszerte csaknem 60 szobrával találkozhatunk. Józsefvárosban több alkotása is fellelhető, az egyik Szabó Dezső író mészkő emléktáblája a József körút 31/a alatt. Szabó volt az, aki Michelangelónak nevezte, és ajánlotta, hogy a felvett Andrássy mellett őrizze meg az eredeti Kurta nevet. Vass Lajost ábrázoló domborműve pedig a VIII. Kőfaragó u. 12. alatt látható. A művész 2003-ban Józsefvárosi Becsületkereszt kitüntetést kapott.

Szöveg: Zoltai Ákos, Kép: www.andrassykurtajanos.hu