„Nemcsak a két ünnep között, hanem már jóval előtte, a járvány második hullámának kezdetén újra aktiválták magukat az önkénteseink” – mondta lapunknak nemrég Balázs-Piri Kató, a Közösségi Részvételi Iroda közösségi koordinátora (alábbi képünkön).

Tavasszal 70-80 emberrel dolgoztak, jelenleg kevesebb, 20-25 fő vesz tevékenyen részt a programban. Sorozatunkban közülük mutatunk be néhány elkötelezett segítőt: elsőként Dórát ismerhették meg, másodikként Tibort, most pedig bemutatjuk Áront.

Hasznosnak lenni

Langfeld Áron decemberben csatlakozott a kerületi önkénteshez. Konyhafőnökként dolgozott, október elején elveszítette az állását. Munkakeresőként szembesült a járvány okozta, és az életkorából adódó korlátokkal. „Másfél hónap után úgy éreztem, hogy ez egy lefelé vezető spirál, ha az ember nem próbál belőle kitörni” – mondja. 

Addig sem akart tétlenül ülni, amíg nem talál munkát, és valami olyan tevékenységet keresett, amivel mások hasznára válhat. Már korábban is volt önkéntes különféle szervezetekben. „Az ismerőseim azt kérdezték tőlem, ha nincs munkám, miért foglalkozok másokkal. Azt válaszoltam, pont azért, mivel úgy gondolom, nálam sokkal nehezebb helyzetben is élnek emberek.” 

Postára ment, bevásárolni járt, ételcsomagot kézbesített. Szerinte az önkéntességben olyan erő és érték rejlik, ami megosztott társadalmakat is képes kibékíteni és a kisiklott kapcsolatok helyreállításának a forrása lehet.

Célirányos toborzás

A tavalyi év végén a Közösségi Részvételi Iroda munkatársaitól az önkéntesek elismerő oklevelet kaptak köszönetképpen, és kis ajándékkal is kedveskedtek nekik. A tervek szerint békeidőben – a járvány után is dolgoznának együtt, ezért már célirányosan keresik a további tagokat is.

A tevékenységek szerint négy csoportba lehet jelentkezni: a zöld számosokhoz, a szociális segítő feladatot ellátókhoz, a rendezvényeken részt vevőkhöz, és a tájékoztató, plakátoló, szórólapozó csoportba. „Ha csoportonként 5-8 fő lesz, akire bizton számíthatnak, az már elég jó eredmény”- bizakodott a közösségi koordinátor.

Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia; Képek: Huszár Boglárka, Langfeld Áron