„Sose mondanám, hogy elég jó tanár vagyok. Van óra, amiről úgy jövök ki, hogy nagyot alkottam, és van, amiről úgy, hogy még fejlődni kell. Az a jó, ha meglátjuk azt, miben kell változtatnunk” – véli Hargitainé Őri Katalin. A Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola augusztusban beiktatott igazgatója arra törekszik, hogy élmény legyen náluk tanulni. Abban hisz, hogy az érzelmeken, érzékelésen, játékosságon és tapasztaláson keresztül vezet az út a tudáshoz.
Már kislányként is iskolásat játszott legszívesebben. „A nagymamám tanítónő volt. Esténként kézzel írt tanmenetet, óravázlatot készített, az egész család vágott, ragasztott, szemléltetőeszközöket készített az óráihoz. Ezzel telt el a gyermekkorom” – emlékszik vissza Hargitainé Őri Katalin. Már akkoriban eldőlt, hogy a pedagóguspályát választja, tudatosan készült rá. „Kellettek a tanárok, akiktől impulzusokat kaptam, s akik ebben az elhatározásomban megerősítettek: élményeken keresztül, szép szóval adtak át értéket.” A gimnáziumban több olyan tanára volt, aki igyekezett a tananyagot nem csupán leadni, hanem bemutatni is. „Például egy biológiaóra alkalmával állatkórházba látogattunk, kémiaórán kísérleteztünk, egyébiránt pedig sokat kirándultunk.”
A tudás hatalma
Székesfehérvár szülötte, a mai napig ott él, oda járt általánosba, majd középiskolába is. A Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán végzett földrajz-biológia szakon, később a Pannon Egyetemen környezettanból kapott diplomát, majd mesterpedagógus minősítést szerzett és máig folyamatosan képzi magát. Meghatározó volt számára az első munkahelye, ahol végképp elhatározta, hogy tanítani szeretne. A ’80-as évek végén egy mára már felszámolt soponyai gyermekotthonban kezdett biológiát és földrajzot oktatni. Ott szembesült azzal, hogy a nehezebb sorsú gyerekek számára az egyetlen kitörési út a tanulás, amiben meghatározó szerepe van a pedagógus emberi és szakmai hozzáállásának. „Sok mindent ott tanultam meg, főleg módszertanilag, amiket a mai napig hasznosítok.”
Élménysuli
Ezután 27 évig tanított a székesfehérvári István király Általános Iskolában, ahol végigjárta a ranglétrát: volt osztályfőnök, diákönkormányzat-vezető, munkaközösség-vezető, végül igazgató-helyettes is. Az iskola 2010-ben mélypontra került, erősen csökkent a gyereklétszám, és a felvételi eredmények sem az elvártak szerint alakultak. Szemléletváltásra volt szükség, amiben Katalin tevékenyen részt vett. „Továbbképzésekre jártunk, és rengeteg olyan módszert vittünk be az oktatás-nevelés folyamatába, ami élménytanulást biztosít a gyerekeknek.” Szerinte erre a megújulásra azért is volt szükség, mert a mai ingerdús világban sokkal nehezebb lekötni a gyerekek figyelmét hagyományos pedagógiai eszközökkel, a magatartási problémák nagyobb része pedig ebből adódik. „A gyerekek a saját érzelmeiken, érzékeiken, megtapasztaláson, játékosságon át jutnak el a tudásig, és így azok, akik korábban nem voltak motiváltak a tanulásban, érdeklődőbbé válnak.” Tanár és diákjai kölcsönösen élnek át sikerélményt, ami a változás kulcsa is egyben – fejti ki. Szerinte, ha egy tantestületben a tagok egymást ösztönzik, képesek hinni a változásban, és tesznek is érte, akkor az intézmény fejlődése borítékolható.
Otthon az iskolában is
Hargitainé Őri Katalin 2019-ben érezte úgy, hogy váltania kellene, ekkor jelentkezett szakos tanárnak a Vajdába, ahol igazgató-helyettesi pozíciót ajánlottak neki, majd igazgatói pályázatát a tantestület teljes egyetértésével adta be tavaly tavasszal. Céljai között szerepel az iskola módszertani megújítása, fontosnak tartja, hogy jó közösséget építsenek a gyerekek körében, osztályszinten, iskolai szinten és a szülők között is. Törekszik az iskola épületének otthonosabbá tételére, hogy a gyerekek igazán magukénak érezzék azt a miliőt. Több órát tart, mint ami kötelező lenne, mert egyfelől szeret tanítani, másfelől úgy véli: ahhoz, hogy értse, mi zajlik az iskola falain belül, és lássa a problémákat, a diákokat is ismernie kell.
Szöveg: Kolonics-Imre Zsófia Képek: Huszár Boglárka