Téli időszakban a családi házak, társasházak előtti járdák síkosságmentesítése a tulajdonos illetve a társasház felelőssége és kötelessége. Ugyanez a helyzet a közutakkal, ahol pedig az út fenntartója felel azért, hogy a megfelelő anyaggal felszórják az utat. A só már egyik esetben sem elfogadott, a környezetromboló sót erre nem szabad használni.

Van viszont rengeteg más, környezetkímélőbb – és hatását tekintve nem rosszabb, sőt jobb – alternatíva is: homok, útkáli, fűrészpor, zeolit. Egyiket sem szabad azonban túlzásba vinni. Erre hívta fel a figyelmet minap Dr. Erőss Gábor alpolgármester is, aki kerületi lakosoktól kapott jelzések alapján a fővárosi illetékesekhez fordult a busz-, troli- és villamosmegállók síkosságmentesítése kapcsán. 

„Nagyon úgy tűnt, hogy túlzásba vitték a szórást” – írta az alpolgármester a Facebookon. Kiderítette, hogy január január 25-re virradó éjszaka a BKV felszíni tömegközlekedési megállóhelyein a meteorológiai előrejelzésekre alapozva, megelőző jelleggel nagy mennyiségű síkosságmentesítő anyagot szórtak ki, ami még napokig jól látható volt. 

Az előrejelzés ugyanakkor hibásnak bizonyult, ráadásul a síkosságmentesítést végző BKV-s alvállalkozó aránytalanul sok anyagot szórt ki. Dr. Erőss jelzése nyomán az eltúlzott mennyiségű anyagot a BKV begyűjtette az alvállalkozóval, akivel közölték azt is, hogy a síkosságmentesítés során kizárólag a környezetbarát anyagokat használhat.  

Dr. Erőss Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy a sózás leginkább az út menti növényzetet károsítja (ha nincs is fa, cserje a buszmegállóban, a gyökérzetükig akkor is eljut). Az így károsodott fák, cserjék kiégnek, vagy tavasszal később hajtanak ki. A só az autógumit és a gyalogosok cipőjét is roncsolja, továbbá veszélyes a kutyákra, az ő tappancsukat csúnyán kimarja a sós latyak.

Szöveg: Józsefváros újság; Képeink illusztrációk: Pixabay