A körúti bérházakat a 4-6-os villamos ablakából kinézve sokan ismerjük. Vannak közöttük olyanok, amikre igencsak ráférne a renoválás, és olyanok is, melyek megőrizték régi pompájukat. De mindegyikre igaz, hogy az idő haladtával a korhoz alkalmazkodtak valamilyen módon. A homlokzatokon is láhatjuk ennek a nyomát, leginkább az épületek frontfelületén álló üzletek azok, melyek időről időre változnak.

A Blaha Lujza tértől egy percre, a József körút 11. utcafrontján mégis látni valamiféle állandóságot. Néhány éve egy szemüvegszalon nyílt itt egy bútorüzlet helyén, van egy vegyesbolt és egy ingatlaniroda, és itt dacol az idővel egy fodrászat is. Ez utóbbi hosszú évtizedek óta hozzátartozik az épülethez, egy 1959-es fotó tanúskodik arról, hogy már akkor is itt állt a VIII. kerületi fodrász kisipari szövetkezet 19. fiókja, ami egy női fodrászatot és kozmetikai szalont jelentett. (Akkor egy papír-írószer bolt működött a bejárat másik oldalán.) 

De találtunk egy olyan fényképet is, ami 1935-ös és Krászi Kálmán fodrászszalonjának kirakatát mutatja. Bár régen nagyobb volt az üzlet, mint ma, egykoron a mostani vegyesbolt is része volt a fodrászatnak, ahol ezek szerint már csaknem száz éve szépülnek a frizurák.

A régi dokumentumok szerint valaha volt itt zeneműkiadó, itt működött a híres Erma kézimunkaüzlet (Herzmann ERzsébet és Goldberger MAriska vállalkozása 1922-től, mely később a Teréz körútra költözött és a mai napig látható a neonreklámjuk a Teréz körút 4. portálja fölött), az 1920-as években pedig még kávékimérésnek is otthont adott ez a ház, mely az 1890-es évek eleje, a körút kiépülése óta áll itt rendületlenül 130 éve.

A háromemeletes épületet egy józsefvárosi orvos építtette, aki háztulajdonosként az első emeleten egy nagy, 5 szobás lakásban élt. Az építtető dr. Gonda Ignácz volt, akit „a főváros széles köreiben ismert orvosként“ vagy „Józsefváros tisztelve szeretett orvosaként“ emlegetett a korabeli sajtó. 

Az 1824-ben – Goldstein néven – született Gonda Ignácz 1891-ben nyújtotta be a Fővárosi Közművek Tanácsához az építési engedélyt, és még abban az évben el is készült az eklektikus stílusú ház, amely Dániel György építész, valamint Pichler József és Brezina Rezső építőmesterek munkáját dicséri. (Ezeket az adatokat a Budapest100 adatbázisából tudhatjuk meg a József körút 11.-ről.) Olyan jó munkát végeztek, hogy amikor az 1980-as években renoválták a Nagykörút házait, ehhez a házhoz csak annyit nyúltak hozzá, hogy rózsaszínűre lefestették az épületet, a klinker téglák annyira jó állapotban voltak – és vannak még ma is. (Szerencsére az a festék mára lekopott.)

Gonda Ignácz nemcsak ezt az egy ingatlant tulajdonolta, a régi újságokban kutakodva kiderül, hogy a Víg utcában, a Teleki téren és a Thököly úton is voltak házai, de amikor felépült a József körúti bérház, ő maga is ideköltözött családjával. Itt is élt feleségével Heller Reginával 1902-es haláláig. 

A feleség még további tíz évig lakott itt, később pedig az öt gyerekük közül az egyik is itt lakott, majd a II. világháború idején költöztettek be oda egy erdélyi családot – velük osztoztak a kettéosztott lakáson.

Az ingatlanok építése és kiadása jól jövedelmezett, Gonda Budapest egyik legtöbbet fizető adózója, azaz virilistája volt. Korának „Forbes-listáján“ is szerepelt, az 1885-ös Pesti Hírlapban a legtöbb adót fizető fővárosiak listáján a 300 és 400 Ft közötti (alsóbb) kategóriában találjuk. 1888-ban megválasztották a fővárosi bizottság tagjává, 1899-ben pedig a katonai bizottság tagja is lett.

Gonda doktor az 1886-os kolera idején a kerületi járványbizottságnak is a tagja volt. Azokban az években nemcsak a kolera, hanem a himlő is veszélyt jelentett a lakosságra. A gázgyár igazgatója az ő javaslatára oltatta be az összes dolgozóját, melyet utána személyesen Gonda Ignácz hajtott végre a hatszáz munkáson. (Érdekesség, hogy Kresz Géza – akiről a XIII. kerületben utcát neveztek el – szintén maga végezte az emberek vakcinációját. Volt olyan, hogy egy nap alatt 1200 főt oltott be „élő borjúból vett himlőanyaggal“.)

Dr. Gonda Ignácz népszerűsége annak is betudható volt, hogy a leszármazottak elmondása szerint afféle „szegények orvosának” is nevezték, mert olyanokat is segített és gyógyított, akiknek nem volt pénzük. 

Szöveg: Pálinkás János; Képek: Pálinkás János, Wikipedia, Fortepan, Arcanum Digitális Tudománytár, retronom.hu