A ház története 1906-ig nyúlik vissza. A mai Gutenberg téren – akkor még Sándor főherceg után Sándor térnek hívták – kezdték el építeni a magyar szecesszió stílusjegyeit viselő épületet. A megrendelés a mindig is az egyik legjobban szervezett szakmaként számon tartott nyomdászok, pontosabban az 1876-ban alakult hatezres taglétszámú Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egylete részéről érkezett. A tervpályázatot a Vágó-testvérek (László és József) nyerték el, akiknek a hazai szecessziós építészet olyan jelentős épületét is köszönhetjük, mint a Gresham-palota. A műépítészek mellett Korb Flóris (New York palota, Klotild paloták), Pecz Samu (Fővám téri Vásárcsarnok, Gólyavár) és Lechner Ödön (Iparművészeti Múzeum, Tőzsdepalota) voltak a tanácsadók a pályázat során. 

Korábban itt egy 1984-ben épült emeletes ház állt, mely 1889-ig a budapesti Állami Középipartanoda intézményének adott helyet 1889-ig. A telekvásárlást és a bontást követő építkezés lassan haladt az építőmunkások sztrájkja miatt, így öt hónapot csúszott az átadás. Az ünnepélyes avató 1907. október 13-án volt, az építési költségek 850 ezer koronára rúgtak, a telek értékével együtt pedig 1,25 millió koronát tettek ki. Ekkorra már az első bérlők meg is jelentek az épületben, ami különleges kialakítással bírt. Bár az épület elsődleges funkciója az volt, hogy egyleti székháza legyen a nyomdászoknak, de ma már talán szokatlan, mennyi funkciót látott el ez a kulturális, társasági és szakmai célokra egyaránt alkalmas az épület. A földszinten egy kávéház működött, Intim kávéház néven, mellette pedig ugyanezzel a névvel egy vendéglő és néhány kisebb üzlet. Ezeket a részeket úgy alakították ki, hogy a vendégek és az egyesületi tagok, valamint a házban lakók ne zavarják egymást: a lakók a mai Scheiber Sándor – akkor Bérkocsis – utca és a Kölcsey utca irányából tudták az épületet megközelíteni, a vendégek és tagok pedig a tér felől.

A hétemeletes ház homlokzata hullámos, a szecesszió stílusjegyeinek megfelelően különlegesek az ablakok, kis tornyocskák, erkélyek törik meg a síkot. Felül pedig ott olvasható ma is a felirat: Gutenberg-Otthon. Az egykori pompából rengeteget megőrzött a ház, igaz, egyes elemek sajnos már nem láthatók. A hatodik emeleten például annak a Kernstock Károlynak voltak freskói a nyomdász élet mindennapjairól, aki Párizsban a Vadak (Fauves) művészcsoporthoz, a kubizmus előfutáraihoz csatlakozott; később pedig a hazai Nyolcak avantgarde művészcsoport egyik alapítója volt. Ezeket a freskókst az 1972-es felújításkor egyszerűen levakolták. Talán egyszer előbukkannak, és ismét élvezhetik majd az értő szemek, mert a mai technológia segítségével restaurálhatók lennének.

Volt két gyönyörű nyomdász szobor is a fenti műterem tetején (Szamovolszky Ödön, Gách István és Bethlen Gyula munkái), de ezek is eltűntek a 70-es években, és nem tudni, hová kerültek. A kovácsoltvas elemek ugyancsak sérültek a felújításoknál, pedig ez a ház sok mindent túlélt, a II. világháborús ostromot is, de még az államosítást is, bár ez utóbbi sok mindenben megváltoztatta az épületet.

Az első felújítást még 1944-ben végezték el, 1946-ban a nyomdászok kérésére pedig Gutenberg nevét vette fel a tér is. 1948-ban az államosításkor sok új lakót költöztettek be a Gutenberg-Otthonba és a lakásokat leválasztották, átszabták, megduplázódott az itt élők száma. A könyvtár és a színházterem így is megmaradt az itt üzemelő művelődési ház részeként. 2001-ben sikerült a szakszervezetnek részben visszaszereznie egykori székházát, a földszint és a félemelet egy részét. Azonban az üzemeltetésére létrehozott kht.-n egyszerűen túladtak nem sokkal később a felhalmozódott tartozások miatt, és ők is csak bérlőként tudtak itt maradni.

A 2000-es években volt egy komolyabb restauráció, amikor a kovácsoltvas elemeket igyekeztek helyreállítani, és az üvegablakokat és üvegbetétes ajtókat is rekonstruálni tudták régi tervek alapján. Ezeket eredetileg Róth Miksa készítette (az ő munkái díszítik az Országházat és a Szent István Bazilikát is), de az 1972-es IKV-s felújítás során egyszerűen betörték azokat. Szerencsére a lépcsőház korlátjának eredeti Tiffany-üveg betéteihez nem nyúltak hozzá. Olyan részletek is gazdagították az épületet, mint például a Gutenberg-Otthon monogramjának G.O.-ja a berakott padlóburkolaton végigfuttatva; de a Zsolnay-féle majolika-díszítések és a szecesszióra oly jellemző aranyozások is mind-mind hozzátartoztak az eredeti mívesen kialakított épülethez. Talán egyszer majd az eredeti színét is visszanyeri a ház, mely most ugyan fehér, de valaha zöld volt.

A 125 méteres utcai homlokzatú épületben egy nagy színházterem is épült, ahol a nyomdászok színjátszóköre és dalárdája léphetett fel. Kimondottan színvonalasnak mondták a könyvtáruk gyűjteményét is. 1908-tól  pedig még mozi is működött a korábbi Intim színházat felváltva. Ennek bejárata eredetileg a körút felől nyílt, de 1915-re átalakították, és ekkor vette fel az Omnia nevet a mozgóképszínház, amit már a Kölcsey utca felől lehetett megközelíteni. Az 514 fős, 30 méter hosszú terem végén egy 6X6 méteres vászonra vetítették a filmeket, melyeket a Schweitzer Oszkár vezette szimfonikus zenekar kísért a némafilmek alkonyáig. A mozi többször gazdát cserélt, és volt, hogy kabaré működött benne. Természetesen 1948-ban ezt is államosították, majd 1954-55-ben az Állami Déryné Színház költözött ide és Jászai Mari Színház néven működött itt egy ideig. Ebből lett később a Hököm Színpad, majd Gutenberg Művelődési Otthon, 2005 után pedig Körúti Színház. Ennek társulata ma is aktív még, de a negyedik évadjukat már afféle vándorszínházként kezdték el, és mindig ideiglenes helyszínen lépnek fel szerte az országban.

A ma kihasználatlanul álló díszes előadóterem adta a ház lelkét, a félemeleten voltak az egyleti helységek, irodák, a könyvtár, a játszóterem, itt dolgozott a Typographia folyóirat szerkesztősége is, melynek első száma még 1869. május 1-én jelent meg és a legrégebbi hazai szaklapnak számít – igaz, ma már nem itt működik a lap. Az ötödik emeleten műterem és táncterem is működött, a pinceszinten pedig tekepálya állt a szórakozni vágyó dolgozók rendelkezésére.

Nem véletlenül ragaszkodnak az itt lakók a Gutenberg-otthonhoz a mai napig. A tágas udvart közrefogó két lépcsőházba külön személy- és teherfelvonó liftet is terveztek már az építéskor. Az épület eredetileg 38 tágas bérlakásában nemcsak nyomdászok laktak, művészek is szívesen éltek itt, még maga az építő Vágó József is ideköltözött családjával, ahogy mestere, Lechner Ödön is. De a ház egykori híres lakóinak listáján ott találjuk Négyesy László esztétát, Mándy Iván írót, Fehér Ferenc filozófust, valamint itt élt Heller Ágnes is nemrég bekövetkezett haláláig. Ugyancsak a ház történelméhez tartozik, hogy 1958-ban itt forgatták a Micsoda éjszaka című filmet, melynek főszereplői Tolnay Klári és Latabár Kálmán voltak.

A rendszerváltás után általános volt, a bérlők megvásárolhatták a lakásokat, de többek közt ennek a folyamatnak az eredménye, hogy Budapest régi bérházainak nagy részét nem tudták felújítani a mai napig sem. Az itteni lakóközösség azonban valamit tovább vihetett az egykori nyomdászok szervezettségéből és tudatosságából, mert példás módon fogott össze és használt ki mindenféle pályázati lehetőséget. A siker egyik titka, hogy tényleg magukénak érzik a különleges házat, ami 2001-ben műemléki védettséget is kapott a sikeres renoválást követően. A "településvédelem és településszépítés területén végzett kimagasló csoportos munkáért" 2006-ban Kós Károly-díjjal tüntették ki a társasházat.

"Oh légy te ház, egy boldogabb jövőnek

Szilárdan álló, erős oszlopa.

A harc folyik és szárnyán az időnek

Már elközelg a győzelem kora.

Te, Gutenbergnek harcoló csapatja,

Tudom elöl fogsz ott is állani,

Midőn a munka népe összetartva

A nagy Jövendőt együtt vívja ki" – szólt Morócz Jenő költő köszöntője a Gutenberg-Otthon 1907-es avatóján, és reméljük, még sokáig és jó állapotban marad fent kerületünk büszkesége, mely mint története mutatja, nemcsak építészetileg kuriózum.

Természetesen a Budapest100 építészeti és kulturális program és adatbázisnak is része a Gutenberg tér 4. épülete.

Szöveg: Pálinkás János; Képek: NyDSz archívum / Egykor.hu, Typographia folyóirat, http://lasdbudapestet.blogspot.com/, Pálinkás János