A Nemzeti dalt Petőfi ugyan már két nappal korábban megírta, de még apróbb módosításokat tett a szövegben, például így lett a „Rajta magyar!“-ból „Talpra magyar!“. Úgy tervezte, a költemény március 19-én hangzik majd el először azon a népgyűlésen, amit a pesti ifjúság szervezett. Március 13-án este azonban Bécsben kitört a forradalom, és 15-ére Pesten is felgyorsultak az események.

„A szakadó eső dacára mintegy tízezer ember gyűlt a múzeum elé. A szabad téren, szabad ég alatt vész előtt zúgó tengernek látszék felülről a sokaság” – írta naplójában aznap Petőfi Sándor. A naplófeljegyzésből az is kiderül, hogy Vasvári Pállal és Irinyi Józseffel együtt ő is felszólalt a múzeumlépcsőről, ám nem verset mondott, hanem buzdító beszédet. A beszédek után a népgyűlés elhatározta, hogy a pesti Városháza elé vonul és a Tizenkét pont elfogadását követeli a tanácsnokoktól, s közfelkiáltással meg is választották a küldöttség tagjait: Petőfi mellett Jókai Mórt, Irinyit, Vasvárit, Irányit és Egressy  Gábort.

Ha Nemzeti Múzeumnál nem is, március 15-én több helyen is elszavalta a Nemzeti dalt Petőfi Sándor. Először a Pilvax kávéházban, majd az orvostanhallgatóknak az egyetem udvarán, s végül a Plébánia téren (ma Március 15. tér) a jogászhallgatók előtt, este pedig Egressy Gábor szavalta a Nemzeti Színházban a Bánk Bán előadása közben. Laborfalvi Róza is a forradalmi Bánk Bán szereplői között volt, és ezen az estén tűzött kokárdát Jókai Mór mellére, ami egy szerelem kezdete is lett. Jókai és Laborfalvi a józsefvárosi Stáció (mai Baross) utcában lakott ezután jó ideig. 

Egyes kutatók szerint a Múzeum lépcsőjén is elhangzott a Nemzeti dal, de ott is már Egressy Gábor volt az, aki előadta.

Az utókorban mégis úgy rögzült, hogy Petőfi szavalta el a verset a Múzeumkertben, ami annak tudható be, hogy a Pesti Hírlap 1848. április 22-i mellékletében a Kálózdi János által megzenésített Nemzeti dal kottájának címlapján a Múzeum lépcsőjének oldalpárkányáról beszédet mondó Petőfi látható. Ez a rajz terjedt el később olyan képaláírással, hogy Petőfi a saját maga által írt verset szavalja.

És talán ezért is született meg 1900-ben az emléktábla is, amin ma is az áll: „… Petőfi Sándornak, aki 1848. március 15-én délután a magyar szabadságnak első szabad dalát e helyről szavalta el”.

Szöveg: Pálinkás János, Bányay Géza; Képek: Wikipedia