Lovász László 1962 és 1966 között tanult a Fazekasban, és három egymást követő évben lett aranyérmes a Matematikai Diákolimpián (1964, 1965, 1966). Éppen akkor indult el a Fazekasban a matematika tagozatos osztály, amikor Lovász is odakerült – és persze nem véletlenül. Ez nemcsak azt jelentette, hogy emelt számban tanították a tantárgyat, de híres matematikusokat is sikerült megnyerni arra, hogy foglalkozzanak a tehetséges diákokkal. Ilyen volt Erdős Pál is, aki szakkört tartott nekik, és szívesen beszélgetett a gyerekekkel. Erdős nemcsak az Magyar Tudományos Akadémia tagja volt (később az amerikai, indiai és az angol akadémiák is maguk közé választották), de aXX.. század egyik legkiemelkedőbb matematikusának is tekintik, aki a szintén Nobel-díjjal egyenértékűnek tartott Wolf-díjat kapta meg 1983-ban. Ezt a díjat egyébként 1999-ben már megkapta Lovász László is. Erdős munkásságának fontos eleme, hogy számelméleti, illetve kombinatorikai kutatásaival megteremtette az ún. magyar iskolát Rényi Alfréddal közösen – kettejükről még matematikai modellt is elneveztek. Ezt a hagyományt vitte tovább Lovász is a kutatásaiban.

A Fazekas máig tartó országos és nemzetközi hírnevét éppen az 1962-ben induló matematika tagozat alapozta meg. A tehetséges matematikusokat összefogó Fazekas-osztályt Komlós Gyula bácsi vezette, matematikatanáruk pedig az a Rábai Imre volt, aki 1958 és 1966 között oktatott a gimnáziumban. Olyan diákokat sikerült összeválogatnia, akik nemcsak a gimnáziumnak szereztek világhírnevet, de a hazai matematikatudomány máig elismert alakjai. A Fazekas öt diákolimpiás tanulója Pósa Lajos, Lovász László, Pelikán József, Laczkovich Miklós, Berkes István voltak, de az osztály tagja volt Baranyai Zsolt, Vesztergombi Katalin és Major Péter is, akik szintén kiváló matematikusnak bizonyultak.

A speciális tehetséggondozó osztályról így vallott Ács Pál, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója 1965-ben a Magyar Nemzetnek:

„E tagozatok olyan sajátos tehetségeket oktatnak, akikből előreláthatólag alkotó, kutató tudósok lesznek az élet különböző területein. Tehát nemcsak a matematikában. Ezekre a fiatalokra számítunk a közgazdaság területén, a kémiában, a fizikában, a statisztikában, a tudományok minden olyan ágazatában, ahol matematikára csak szükség lehet.”

Az 1965-ös diákolimpiai győzelem után az Esti Hírlap faggatta a 17 éve Lovász Lászlót:

– Hogyan zajlott le a küzdelem?

– Összesen hat példát kaptunk – veszi át a szót a második elsődíjas Lovász László. – A hat feladatra összesen nyolcórai gondolkodási időnk volt. A feladott példák sokkal érdekesebbek, szellemesebbek voltak, mint az előző versenyeken. Megoldásuk is izgalmasabb, az eredményhez többféleképpen lehetett eljutni.”

Lovász Lászlóról az a legenda járta – sajnos sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk –, hogy amikor elkezdte egyetemi tanulmányait az ELTE matematika szakán, egy a tudományos közösségnek szervezett előadássorozaton is részt vett érdeklődőként, mely meg nem oldott matematikai problémákról szólt. Az egyik ilyenen szót kért a tehetséges diák, és ott helyben megoldotta azt.

Az ELTE-n 1966 és 1971 között tanult, de 1971-es diplomaszerzése előtt egy évvel már megvédte a matematikai tudományok kandidátusi értekezését, 1977-ben pedig akadémiai doktori címet is szerzett. Azon az akadémián, melynek 2014 és 2020 között elnöke is volt

Lovász László munkásságát, karrierjének állomásait, eredményeit és kitüntetéseit szinte lehetetlen is leírni egy cikkben. Amire itt most ki szerettünk volna térni, azok a kezdetek, mert a Fazekas kerületünk büszkesége. Lovász László a Telex.hu-nak adott interjújában is kiemelte:

"Amikor én középiskolába kerültem, akkor indult az első matematika tagozatos osztály a Fazekasban, és sok kiváló matematikus kijárt oda velünk foglalkozni, beleértve Erdős Pált, aki, amikor Magyarországra jött, többször meglátogatta az osztályt, szakkört tartott, vagy akár csak beszélgetett velünk. Ez a tradíció, hogy a fiatalokkal foglalkozni kell, és őket a tudományba be kell vezetni, ez megmaradt. És hát ott kell kezdeni valahogy."

Az Abel-díjhoz ezúton is gratulálunk az egész szerkesztőség nevében.

Szöveg: Pálinkás János; Képek: Wikipedia; Arcanum Digitális Tudománytár (Magyar Ifjúság 1965, Népszabadság 1964. 07. 11.)

Miért nincsen matematikai Nobel-díj?

Létezik egy legenda, hogy azért nincsen matematikai Nobel-díj, mert Alfred Nobel direkt nem akart ilyet, ugyanis a felesége egy matematikussal csalta meg. Ez a történet már csak azért sem igaz, mert Alfred Nobel soha nem nősült meg. Valószínűleg azért nincs ilyen díj, mert Alfred Nobel oktatása meglehetősen esetlegesen zajlott, magánúton. Nem járt egyetemre sem, és bár zseniális feltalálónak bizonyult, a matematikai ismeretei nem haladták meg a négy alapműveletet, és munkájában különösebben nem is volt szüksége a matematikára. Egy másik magyarázat szerint épp akkoriban alapított már egy rangos matematikai díjat Gösta Mittag-Leffler svéd matematikus, akivel egyébként Nobelnek nem volt túl jó viszonya a tudományos közegen belül. Ez a díj – melyhez a tudományok iránt elkötelezett II. Oszkár svéd király (aki a magyar Országház építéséhez építőanyagot ajándékozott) támogatását sikerült megnyernie – afféle rivális díj lehetett volna, és Nobel inkább a számára fontosabb tudományterületekre koncentrált.

Az Abel-díj szintén skandináv eredetű, 2001 őszén alapította a norvég kormány az Oslói Egyetem javaslatára kiemelkedő matematikai teljesítmények elismerésére. A nevét Niels Henrik Abel norvég matematikus után kapta, és afféle matematikai Nobel-díjnak is tekintik. 2003 óta osztják ki évente, egy nemzetközi bizottság javaslata alapján. Érdekesség, hogy ennek a bizottságnak 2004 és 2006 között Lovász László is a tagja volt.