47 éves múltam, nincsenek krónikus betegségeim. Még tavaly decemberben regisztráltam, hogy szeretnék oltást.

A koronavírus harmadik hulláma sok olyan embert is meggyőzött arról, hogy beoltassa magát, akik eleinte ódzkodtak. A brit variánssal a járvány sebesebben terjed, sokkal több a megbetegedés, gyorsabb és veszélyesebb is a betegség lefolyása. Volt olyan nap, amikor már 300-nál is többen vesztették életüket a járvány miatt. A kórházak covid osztályai tele, és nem nagyon van már olyan ember, aki ne veszítette volna el családtagját, kollégáját, ismerősét. Számomra nem volt kérdés, hogy beadassam magamnak az oltást, ha eljön az ideje.

Eljött.

Szerencsére ritkán kell elmennem a háziorvosomhoz, aki a VII. kerületben rendel. Csütörtökön este nyolc után hívott Judit nővér, hogy értesítsen, amennyiben igényt tartok rá, megkaphatom az oltást. Astra Zenecát. Április elején nagyobb mennyiségben érkeztek vakcinák az országba, többféle is. Mindenkinek megvan persze a maga preferenciája, de sokan vannak olyanok is, akik nem válogatnak, hanem elfogadják azt, ami jut. Én nem haboztam, azonnal igent mondtam. Húsvét hétfőn délután háromra várnak az Auróra utcai oltóponton.

Kérdeztem, mi az oka, hogy mehetek: az egészségi állapotom vagy a korom indokolja? Utóbbi – felelte az asszisztens –, mivel már ez a korosztály is kaphatja, annyi vakcina érkezett már. És a húsvéti hétvégén valóban azt láttam, hogy korombeli ismerőseim sorra megosztják, hogy behívták őket a napokban. (Figyelem! A közhiedelemmel ellentétben az az oltás is hatékony, amit nem posztolnak ki a Facebookra.) Sokan kapják a brit-svéd AstraZenecát, de van, akinek Szputnyikot, Modernát, Pfizert adnak most.

A teendőm az volt, hogy le kellett töltenem a hozzájáruló nyilatkozatot a vakcinaregisztrációs oldalról, kinyomtatnom és kitöltenem, hogy annyival is gyorsabban menjen a helyszínen az oltás.

Előzetesen tájékozódtam, mi a teendő. Azt mondják, az Astra Zeneca esetében a két oltás között akár három hónap is eltelhet; ez az a vakcina, ahol a leghosszabb ez az időszak. Az is lehet, a második oltás másfajta lesz, mondták. Érdemes tartózkodni az alkoholfogyasztásról az oltás előtti és utáni napokban, ajánlott sok folyadékot inni.

Délután három előtt pár perccel megérkeztem a Szent Kozma Egészségügyi Központba. Bár azt ígérték telefonban, egyáltalán nem kell várakozni, a bejárat előtt azért feltorlódtak az emberek. Nem volt túl nagy tömeg, és 20 percen belül bejutottam. Gyors kézfertőtlenítés, majd bejelentkezés a katonáknál, akik megmondják, hányadik emeletre, melyik oltópontra kell menni. Nem igazán értettem, erre mi szükség van, mert ezután még hivatalosan is regisztrálni kell a pultnál. Mindenkinél legyen ott a TAJ-kártyája és a lakcímigazolványa, mert ezeket kérik az érkezőktől.

Felmentem az ötödikre a 11-es oltópontra és várakoztam. Nem egyenletesen sikerült elosztani az embereket, mert míg a 10-es oltóponton nem volt kit oltani, mi meg várakoztunk. Mikor bejutottam, maga az oltás gyorsan zajlott. Bal vállba kaptam, majd a folyosó másik végén kellett várakozni a papírra, amin szerepelt, hogy megkaptam az első adagot, és június 28-án várnak a második vakcinára. A várakozásnak ilyenkor persze van funkciója, hogy kiderüljön, van-e allergiás reakció az oltásra.

Nem volt. 16:20-kor jöttem ki.

Hazafelé jövet láttam, a Rókus előtt is állt a sor. Unokaöcsémet, aki még csak 27 éves, ugyancsak csütörtökön hívták, és fél háromra rendelték a Rókusba, Szputnyikot ígértek. Aztán visszahívták, hogy inkább háromra menjen. 

Ő nem járt olyan jól, mint én, mert mégsem volt rajta a listán – így most fogalma sincsen, mikor kerül sorra.

Figyeltem a reakcióimat itthon, és úgy láttam, nincs mellékhatás.

Éjszaka viszont arra ébredtem, hogy ráz a hideg, nagyon fázom. Felmehetett a lázam, kicsit tompa volt a fejem, de magamra húztam egy pulóvert és még egy takarót. Reggel tovább aludtam, ébredés után hőemelkedés, tompán fájt a fejem és az oltás helye – de semmi vészes egyelőre. 

Kicsit fáradtnak érzem magam, úgyhogy be is fejezem ezt a cikket, és megyek vissza aludni.

Nem kell félni az oltástól.

Szöveg: Pálinkás János; Képek: Nagy Dániel és Pálinkás János