A megnyitóján – amin csak online lehetett részt venni – Horváth Aladár, a Roma Parlament vezetője elmondta, hogyan került végveszélybe a 25 év alatt egybegyűjtött reprezentatív anyag, amikor mondvacsinált okból – a részletekről mi is írtunk – egyik-napról a másikra menniük kellett a Tavaszmező utcából. A képek „négy évet ültek egy józsefvárosi pincebörtönben”, végül egy fél évig a Wesley János Főiskola vendégei lehettek, s most – az önkormányzattal kötött kedvezményes megállapodás alapján – hat hónapon át a nagyközönség is láthatja végre őket a Kőfaragó utca 5-ben. És ezzel a házban egykor élt híres cigányprímás, Bura Károly (1881-1934) végakarata is teljesülni látszik, aki első emeleti lakását cigány múzeumnak szánta.

A megnyitó napja, április 8. egyébként a roma kultúra világnapja. 50 éve a londoni I. Roma Világkongresszus választotta a Dzselem, dzselem kezdetű dalt roma himnusznak, és döntöttek a roma zászlóról is, ami – ahogy Horváth Aladár kiemelte – most jelent meg köztéren először a magyar és az uniós zászló társaságában.

Pikó András polgármester arról beszélt, hogy Józsefváros komolyan gondolja, hogy a közösségek közössége legyen, és milyen fontos a roma közösség jelenléte. Szeretnék, ha állandó helyet találna itt a gyűjtemény, ennek előkészületei folynak a későbbi testületi döntéshez.

Bodgán János képzőművész, a kiállítás rendezője szerint rendkívül sokszínű ez az anyag, mégis közös bennük a lelki melegség és kedvesség. Végül virtuális tárlatvezetésen mutatták meg a képeket, köztük Szécsi Magda, Oláh Mara, Balogh Balázs András, Bari Janó, Balogh József és mások munkáit.

Szöveg: Bányay Géza; Kép: Nagy Dániel