A madarak és fák napja alkalmából a város és Józsefváros sokak által nem kedvelt lakóival, a varjúfélékkel ismerkedünk meg Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője jóvoltából. Hosszan mesélt nekünk ezeknek az állatoknak a természetéről, különös szokásairól, egészen meglepő dolgokat tudtunk meg a varjakról. 

Április végén, május elején rendszeresen hallunk varjútámadásokról: futókat támadtak meg varjak, ijesztgetik a parkban sétálókat a varjak, a nagyvárosok immár jól ismert madarai. Orbán Zoltánt kérdeztük a támadások okairól és kivédésükről, arról, hogy egyáltalán mit keresnek varjak a városban ilyen nagy számban, igaz-e a közhiedelem, hogy nagyon okosak, eszközöket használnak, idomíthatóak. 

Miért költöznek a városokba?

A varjúfélék urbanizációja, azaz városba költözése és városi életmódhoz idomulása felerősödött az elmúlt 10 évben, ez tény. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy természetes élőhelyükön, a fákkal tarkított füves területeken tűzzel-vassal irtották (a vetési varjú állományát 93 százalékban kipusztították az ezredforduló utánra, ezért védetté kellett nyilvánítani a fajt). Egyes fajokat ma is irtanak. Emellett a városok pazarló életmódja optimális élőhelyet kínál nekik, a táplálék megszerzéséért szinte semmit sem kell tenniük, a nyitott szemétgyűjtők ételmaradékaival jóllaknak - magyarázza Orbán Zoltán. A varjúfélék országosan elterjedt fészkelő hazai képviselői: a csóka, a vetési és dolmányos varjú, a szarka, a szajkó és holló, utóbbin kívül mindegyik jellegzetes fészkelője lakott területek parkjainak, fasorainak, lakótelepeinek is. 

A dolmányos varjú, szarka és szajkó még mindig gyéríthető, kilőhető fajként szerepel, viszont ezek az állatok az MME szóvivője elmondása, és mai tudásunk szerint olyan intelligenciaszinttel rendelkeznek, mint egy 4-6 éves gyerek, ezért “nem fognak csak úgy hanyatt feküdni és kipusztulni, hanem alkalmazkodnak”. 

A cserebogárpajorok ádáz ellenségei 

A varjúféléknek is köszönhetjük, ha a gabona, amiből a kenyerünk készül, nem tartalmaz mindenféle kártevőirtó vegyszereket, a mezők környékén élő varjak ugyanis csoportosan elvégzik ezt a munkát a kemikáliák helyett. Fő táplálékukat gerinctelenek (a poloskák lárváit is elfogyasztják) és kisrágcsálók képzik, és ha egy vetési varjú olyan mezőt talál, ahol a gyökérzóna drótférgekkel vagy cserebogárpajorokkal fertőzött, társai (és akár más varjúfélék) is odagyűlnek, csőrükkel alaposan átszurkálják a gyepet vagy veteményt – akár hetekig visszajárnak, és teljesen megtisztítják a mezőt. 

Na jó, de miért támadják meg a járókelőket?

Mindenki hallott már a költési időszakban az emberekre támadó varjakról. Ezeknek oka, hogy április végétől június elejéig kezdik a fiókáik elhagyni a fészket, de a repülésben még nem elég ügyesek, és ha a földre pottyannak, szüleik igyekeznek védelmezni őket. A park füvén, a járdán vagy a parkoló autón üldögélő fióka közelében mászkáló embereket pedig potenciális ellenségnek észlelik, ezért - bár ez a számukhoz képest igen ritkán, évente néhány esetben fordul elő - nekitámadhatnak. Ebben az időszakban az MME országos kommunikációs kampánnyal segíti az embereket, hogy tudják, mi a teendő ilyenkor. 

Orbán Zoltán azt javasolja, hogy semmiképp ne fussunk el a varjú elől, forduljunk vele szembe, hadonásszunk, kiabáljunk, ha van a kezünk ügyében esernyő, kabát, azt is vessük be, majd így, a madarat folyamatosan szemmel tartva óvatosan hátráljunk. 

Az esetek töredékét pedig olyan varjak okozzák, akiket fiókaként neveltek fel otthon, ahonnan elszöktek vagy éppen szabadon engedték őket. Ezek a madarak megtanulták, hogy az ember élelmet jelent, és ezt erőszakosan meg is próbálják szerezni az utcán sétálóktól – a rablási kísérlet elég ijesztő élmény lehet. Ráadásul mivel okos állatok, egymástól is el tudják tanulni ezt a viselkedést, ezért az MME szóvivője hangsúlyozza, hogy senki se neveljen otthon varjút, nem háziállatnak való élőlény. 

Autókkal játszanak

Arra a kérdésre, hogy a varjak valóban képesek-e eszközöket használni, Orbán Zoltán azt válaszolja, hogy a varjak a várost is eszközként használják − az őszi-téli kedvencüknek számító diót magasról az úttestre dobva törik fel. Rutinosabb egyedek az autók kerékjárati sávjába teszik a diót, hogy a következő jármű törje fel a héjat.  

A varjúfélék nemcsak elképesztő viselkedésű madarak, városi vagányok, de fontos részei az ökoszisztémának, gazdasági érdekekre hivatkozó irtásuk egyoldalú szemlélet eredménye. 

Szöveg: Ádám Judit; Kép: Huszár Boglárka