Az addiktológiai ellátót, amely nappali ellátást kínál – tehát nem lennének bentlakó kliensei –, a református egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója (KIMM) fogja vezetni, amely Ráckeresztúron 35 éve foglalkozik sikeresen szenvedélybeteg fiatalokkal. 

Pikó nem gondolta, hogy ebből baj lehet

A nyitás hírére a kormánymédia és a Fidesz egy 80 főt ellátó rehabilitációs központról és a tűcsereprogram visszahozásáról kezdett el beszélni, pedig szó sem volt soha egyikről sem. Az Adna Cafe költözik ide a 9. kerületből, emellett – fővárosi döntés alapján – egy nappali járóbeteg ellátást kínáló rendelő nyílik, ahol pszichológusok, pszichiáterek és egyéb segítő szakemberek várják a bajbajutottakat. Pikó András polgármester azt ígéri, nem írják alá a szerződést a KIMM-mel, amíg a kerületiek nem kapnak megnyugtató választ az aggodalmaikra, kérdéseikre. Ha kell, százszor is elmennek a Teleki térre Hamar Jánossal, a program szakmai vezetőjével, aki addiktológiai konzultáns és szenvedélybeteg segítő, és beszélnek a közös képviselőkkel, lakókkal, meghallgatják a felvetéseiket, és belevesznek a szerződésbe olyan kitételeket, melyek biztosítják a környéken élők nyugalmát. Az egyik ilyen biztosíték lenne, hogy 0–24 óráig működő telefonvonalat kellene üzemeltetnie az addiktológiának, ahol a lakók panaszt tehetnek, ha bármi zavarót tapasztalnak. A 12. kerületben egyébként már 20 éve működik a Válaszút intézmény hasonló programmal, és ezalatt pontosan nulla bejelentés érkezett a lakóktól. Az eddig a IX. kerületben üzemelő Adna Cafe józan kávézó is hasonló statisztikát mondhat magáénak. Jogos a kérdés, hogy a polgármester miért nem a folyamat legelején kezdte el a pár beszédet a lakókkal, miért a kormánymédiából kellett értesülniük a projektről. Pikó erre azt válaszolta lapunknak: az elejétől kezdve ártalmatlan programként tekintett az addiktológai ellátó és józan kávézó ötletére, amely egy egyházi kezdeményezés a Budapesti Rendőrkapitányság támogatásával, ahol bajba jutott embereknek segítenek. Mivel ilyen emberből rengeteg van a kerületben, abszolút pozitívumnak gondolta, hogy helyben nyújtsanak nekik segítséget. Fel sem merült benne, hogy a környék lakói eldobált tűket és az utcán kábítószerező embereket vizionálnak majd. Azt pedig végképp nem hitte, hogy egy ennyire ártatlan dolgot fegyverként használnak majd ellene. Utólag belátja, hiba volt ez a naivitás, és hangsúlyozta, a szerződést csak akkor írják alá, ha minden érintett megbékült az addiktológiai ellátó ötletével. Az egyeztetést el is kezdték.

A kormány értékesnek tartja a KIMM munkáját

2019-ben a Magyar Nemzet a Református Drogmisszió jubileumi ünnepségéről tudósított, ahol Balog Zoltán volt EMMI-miniszter, református lelkész a „megnyitó áhítaton fontosnak nevezte, hogy megünnepeljék az elmúlt 35 évet, és »odategyék a nyilvánosság, az egészségpolitika, az egyház és a magyarság asztalára« történeteiket”. Ugyanezen az eseményen „Csiki Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyi fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára arról beszélt: az addiktológiai ellátás messze túlmutat az egészségügy keretein, valójában az ember ség lényegét érintő kérdés. A KIMM 35 éves működése pedig jelzi, hogy a református egyház megtalálta a válaszokat az addiktológia szakmai és emberi kérdéseire, és megbízható, jó megoldást nyújt a hozzá forduló rászorulóknak” – írta a Magyar Nemzet. Nemrég azonban már „Újra használt tűk lephetik el a teret” címmel jelent meg cikk a Magyar Nemzetben a KIMM hasonló józsefvárosi programjáról, melyben minden alap nélkül kötik össze az egykori tűcsereprogram okozta gondokat a józan kávézó és addiktológiai ellátó ötletével – pedig tűcserére nem kapnak engedélyt sem most, sem később. Karácsony Gergely és Pikó András közösen írt nyílt levélben kérte Balog Zoltánt, álljon ki az addiktológiai ellátó és a saját korábbi véleménye mellett, de egyelőre nem kaptak választ a megkeresésre.

„Van itt elég drogos így is”

A program ellenzői úgy érvelnek, „van itt elég drogos, minek még többet ide hozni”. Csakhogy a cél nem a drogfüggők Teleki térre való vonzása, hanem a már itt élő, segítségre szoruló emberek lelki ellátása. Hamar János a környéket körbejárva azt tapasztalta, rengeteg itt a szerhasználó. Őket szeretnék kezelni, nem pedig még több szenvedélybeteget idehívni. Miben áll az a terápia, ami a bentlakásos intézményben zajlik? Ráckeresztúron 18–35 év közötti önként jelentkező függőket kezelnek. Mindenki a saját akaratából van ott, s küzd mindennap magával, hogy ottmaradjon. A terápia iszonyúan kemény folyamat. A missziót vezető szakemberek az évtizedek során arra jöttek rá, a drog sohasem önmaga a probléma, csak tünet: a függő emberek olyan lelki sérüléseket szenvedtek, hogy a probléma gyökeréig kell leásni a gyógyuláshoz. A KIMM központjában nemcsak a függőségből gyógyítják ki az embereket, de segítenek nekik feldolgozni a múltjukat is, így sokkal mélyebb önismeretre tesznek szert, megismerik az erősségeiket is, és élhető jövőképet alakíthatnak ki. Hiába szokik le valaki a kábítószerről, ha az élete a hétköznapokban továbbra is elviselhetetlen, vissza fog menekülni a droghoz a valóság elől. A KIMM olyan tervet segít felépíteni a részt vevő fiataloknak, melynek lépései reálisak és tarthatóak, és amikor kikerülnek a programból, akkor sem engedik el a kezüket, velük vannak, amíg nem találnak munkahelyet és lakást. Egyébként sok volt szerfüggő választja a segítő szakmát, a rehabról kikerülve egyetemet végeznek. Főként ilyen múlttal rendelkező kollégákkal dolgozik a KIMM is Ráckeresztúron nagy sikerrel – Hamar János is egy közülük. Amikor valaki eldönti, hogy több hónapig tartó terápiára bentlakásos intézménybe vonul, addigra valószínűleg már szembenézett a függőségével, és ki tudja mondani, hogy szenvedélybeteg, segítségre van szüksége. Ez nem kis elhatározás, amit legtöbben hosszú idő alatt hoznak meg, és ezt megelőzően jártak már előgondozóban, pszichológusnál, addiktológusnál, aki javasolhatja a bentlakásos elhelyezést. Ez zajlik tehát a bentlakásos intézményben. A Teleki téren azonban hangsúlyozottan nem ilyen, hanem járóbeteg-ellátó nyílik.

Miért kell, miért itt?

A Teleki téri addigtológiai ellátó az első lépés lehet majd azoknak, akik felismerték magukban a segítség iránti vágyat, de nem tudják, kihez fordulhatnának. Itt mindenkit meghallgatnak, mindenkinek próbálnak segíteni, nem kerül pénzbe, nem szükséges hozzá orvosi beutaló vagy ajánlás. Az ember besétál az utcáról, és beszélgethet pszichiáterrel, pszichológussal, kaphat tanácsot, emberi szót – magyarázza Hamar János. Sokan nőnek fel olyan családokban, ahol a szülők függők, vagy egy függővel élnek párkapcsolatban. Ezek az emberek csak az elszenvedői a másik fél függőségének, nem tehetnek róla, mégis tapasztalják a következményeit. Az alkoholistákkal és drogfüggőkkel együttélők általában társfüggők, emiatt nem tudnak kiszakadni az olykor bántalmazóvá váló, vagy egyszerűen csak rossz kapcsolatból. A nyolcadik kerület különösen terhelt ebből a szempontból, ezért kiemelt fontosságú, hogy az itt élők tudjanak róla: van segítség. De nem csak szerfüggőséggel foglalkoznak majd. A játék- és okoseszköz-függés olyan generációs probléma, amire nem fordítunk elég figyelmet, pedig súlyos károkat okozhat főleg a fiatalok személyiségfejlődésében. Ők maguk vagy a szüleik is tudnak majd tanácsot kérni az addiktológiai ellátóban. Erdős Eszter és Hamar János azt is elmondták, az utcán látható problémák és problémás emberek kezelése mellett olyasmit is lehet majd jelezni feléjük, ha egy házban túl hangos egy család, sok a veszekedés, s zavarják a ház lakóit. A lakókkal, szomszédokkal ellentétben ők nem félnek az ilyen problémás családoktól, hanem szívesen elmennek hozzájuk, és segítenek nekik is. 

(Cikkünk megjelenése után jelentette be Pikó András, hogy a drogambulancia a lakossági ellenállás miatt mégsem települ a térre.)  

Szöveg: Ádám Judit, képek: Huszár Boglárka