A századosnegyedi MÁV-telepen élő Béres Sándor a Századosnegyed és Kerepesdűlő – Én is itt lakom! Facebook-csoportban tette közzé többek kezdeményezését, egyúttal akciót hirdetve Fogadj örökbe egy villanyoszlopot! címmel.

A helyi kezdeményezés, vagy inkább felajánlás lényege, hogy a környező utcákon található, villanyoszlopokra szerelt kiszáradt muskátlikat saját költségükön kicserélnék. Mindössze annyit kérnek, hogy a kertészeti munkákat is szervező JGK (Józsefvárosi Gazdálkodási Központ) rendszeresen öntözze ezután a magas oszlopra szerelt növényeket, mert erre csak nekik van felszerelésük. Béres Sándor elmondta, hogy 25-30 oszlopról van csupán szó, melyből 10 a MÁV-telepen, a többi a Százados út környékén van. Abban bízik, hogy elég sokan csatlakoznak majd a környékről, és így egy családnak elég lenne csak pár ezer forinttal beszállnia. Évek óta figyelik a muskátlik sorsát, és nem értik, miért kell minden évben újakra cserélni a köztudottan évelő növényeket.

A bejegyzésre reagált Szarvas Koppány Bendegúz, a körzet önkormányzati képviselője is, maga is szimpatizálva a gondolattal. Felvette a kapcsolatot a JGK-val, hogy tisztázza, mindez hogyan lenne megvalósítható. A képviselő azt mondta, sokkal több kérdéssel távozott a megbeszélésről, mint ahogy érkezett. A JGK szerint a költségek nagyobb részét a növényápolás és öntözés viszi el, a növények cseréje nem kerül sokba. Ők annak örülnének, ha az öntözést vállalnák át a helyi aktivisták.

Sztanek Endre, a JGK városüzemeltetési igazgatója kérésünkre konkrét számokkal is szolgált. Józsefváros egészét illetően 2400 cserép, azaz 13 ezer tő muskátliról lenne szó. A kandeláberes muskátlik bruttó költsége – a növények beültetése, helyszínre szállítása, kihelyezése, öntözése, tápoldatozása, gyommentesítése, a cserepek kiürítése, a kikerülő anyagok elszállítása – ideális esetben körülbelül 51 millió forintba kerülne, amiből a növények ára (kiszállítva, felhelyezve) 13 milliót, fenntartásuk azonban 38 millió forintot tesz ki. Mint írta, „a kerületben a villanyoszlopokon és a virágtartó oszlopokon jelenleg nincs kihelyezve muskátli, így azokat nem tudjuk »lecserélni«”.

Béres Sándorék, megismerve a JGK szempontjait, az öntözés olcsó gépesítéséről kezdtek gondolkodni, ami persze, mindössze pár órával Szarvas képviselő megbeszélése után, még csak ötletelés, mégis jelzi: az itt lakók tudatos polgárként gondolkodnak, akikre az önkormányzat partnerként számíthat. Ez pedig messze túlmutat néhány tő utcai muskátli jelentőségén. 

Szarvas Koppánnyal és Béres Sándorral beszélgetve kérdések sora merült fel.

Vannak egyszerűbb, technikai jellegű kérdések: Szükséges, hogy oszlopok tetejére, elérhetetlen magasba tegyünk ápolást igénylő dísznövényeket? A házunk közelében „örökbefogadott” növények ápolásához nem lennének elegendőek olcsó kiskerti eszközök is? Kell-e olyan kényes növényeket ültetni közterületre, amik nem bírják a telet, túl gyakran kell öntözni őket? A JGK egyik szakértője szerint a muskátli, bár évelő, mégis „egynyári”, nem bírja a telet. Érdemes ilyesmire költeni minden évben 51 milliót? Idén bizonyára nem költöttek sokat, az üresen tátongó virágtartók azonban arra csábítanak, hogy újra ezt a nehezen fenntartható megoldást válasszák majd.

És vannak a polgárok és az önkormányzat – a polgárok önkormányzata – együttműködését érintő kérdések, amik messzebb mutatnak: Hogyan ne ölje meg a rendszer a lelkes polgári aktivitást? A kerület egészéhez mérten kicsinek látszó dologban szeretnének lépni a helyiek, miközben az intézmények egészen más dimenzióban gondolkoznak. Ki lesz az, aki segít összehangolni a kétféle hozzáállást, aminek végső soron egy a célja. Szükséges lenne a közösségi tervezés és részvétel gyakorlatát a működés alapjává tenni. Ezek nem mindig voltak sikeresek, mondták szintén a JGK-nál, mert volt, ahol a lakók nem gondozták az elvállalt növényeket. Józsefvárosban vannak már jó példák, de van-e akarat túllépni az alkalmi kísérletezésen az intézményekben, hivatalokban is?

Szöveg: Bányay Géza; Kép: Baranyai Attila