Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

Nem csak szőrmentén a feminizmusról

Női jogok és gyomok szépségversenye

2021. június 14. hétfő

Ökofeminista Fesztivál volt a hétvégén kerületünkben. A romantikus Szeszgyár utcai permakultúrás (a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánzó) közösségi kert adott otthont a rendezvénynek, ahol gravitációval dacoló akrobatikus jógások mellett főzhetett vegán bográcsételt a látogató, ruha- és növénycserére volt lehetőség, illetve használt bicikligumiból tanulhatott ékszert készíteni az arra fogékony.

Az ökofeminizmus szerint az, aki feminista, annak a természetvédelemért is kell küzdenie, mert ugyanaz a szisztéma nyomja el a nőket és a természetet is. Az elmélet alapja tehát az, hogy empátiával nézzünk körbe a világban, ne csak a saját sérelmeinkre gondoljunk, hanem legyünk szolidárisak a többi elnyomott élőlénnyel, növénnyel és állattal is, hiszen mindegyik fölött a férfiak gyakorolnak hatalmat. 

„Minden jó” feliratú maradótetkó ékíti Nóri karját, aki szerint nem mindegy, hogy a pozitív filozófia hogyan kerül megfogalmazásra. A „minden rendben” túl körülíró, túl pregnáns lett volna, ráadásul magában hordozza azt, hogy valójában épp nincsen semmi sem rendben. 

Visszatérve a Szeszgyárra, elmondja, hogy korábban a bútorok festésében, rendezgetésében segédkezett, de sokat kellett pakolni akkor is, amikor a helynek lomiztak össze cuccokat itt a kerületben. Most a Szépségek a lábod alatt - gyomnövény felismerő sétára igyekszik, minden héten más vadnövény a sztár a Szeszgyárban – meséli lelkesen. Disznóparéj, búzavirág, muskotályzsálya virágzik a magaságyásokban, színes egyveleg, természetes nyugtatója szemnek, léleknek – a betondzsungel közepén.

A fesztivál ideje alatt gyomszépségverseny is zajlik, a zsűri szigorú, de igazságos szempontrendszer alapján pontoz vagy lepontoz, a növény bármely hiányosságára rámutat.  Nóri szerint a nagyvárosi közönségnek nem csak a szépen lenyírt pázsitfüves terekre van szüksége. A legtöbb ember szereti a többféleséget, a sokszínűséget, a Szeszgyár mellett példaként hozza fel a Nehru parton található biodiverz kertet, ahol a földben rengeteg növény magja nyugszik. Az is egy önfenntartó, gondozásmentes zöld felület, ami szép, de gyakorlati haszna is van, hiszen méhlegelőként is szolgál. 

Nóri amúgy is meghitt kapcsolatot ápol a növényekkel: a pandémia alatt a közeli Gólya alternatív szórakozóhely vagy 200 növényét fogadta örökbe locsolásilag és gondozásilag, rekreációs és terápiás célzattal. 

A kert másik részén, a magaságyások tövében a Szeretőm: Természet mozdulatművészeti performansz zajlik, a fehér ruhás lány akciózik ollóval, különböző füvekkel, vattával. A természethez való viszonyt taglaló előadás során a frizura is megrövidül, mindent a mondanivaló minél hatékonyabb átadása érdekében. Mely mondanivaló többek között abból áll, hogy ahogy a nők és a férfiak a saját testükkel bánnak, az nagyon hasonló ahhoz, ahogy a földdel bánik az ember – ezt már az előadást követő beszélgetésen hangzik el. 

Például különféle társadalmi elvárások nyomására egyre kevésbé tudjuk elfogadni a testszőrzetünket, mely szintén a mi természetünk része, és ezt is ugyanúgy el kellene fogadni a szőrt, mint ahogy a fákat, virágokat, magát a külső természetet (amit persze még tönkre is teszünk). Itt kisebb vita kezdődik, valaki megjegyzi, hogy amióta szőrtelenít, jobban elkerülik a kellemetlen szagok. A cáfolat nem sokat várat magára, a szőr csökkenti a súrlódási energiát, ezért kevesebb hő termelődik, ergo kevésbé izzadunk. 

Sajnos nem tudunk jobban belefeledkezni a témába, mert kezdődik a krav maga gyorstalpaló a kert másik, csobánc utca felőli részén. Az önvédelmi módszerrel (nem sporttal!) körülbelül 20 tanulni vágyó ismerkedik. Nem kérdéses, hogy mit keres ezen a fesztiválon a krav maga, a feminizmusban az önrendelkezés része az is, hogy saját magunkat meg tudjuk védeni – mondja az egyik résztvevő lány. De mielőtt túl harciasak lennénk, ne felejtsük el a rendszer első számú szabályát: ha tudsz, fuss el! 

A fás kis liget túloldalán békésebb a hangulat: kóruszenét hallhatunk. A Varsányi Szirének női kórus egyébként könnyűzenei átiratokat ad elő sajátos modorban, de erre az estére egy külön produkcióval készültek: mégpedig a Missa Echologica ökofeminista imádsággal. A tihanyi visszhang elhalkulását kiindulópontnak tekintő előadás ”egyszerre szólal fel az emberi kizsákmányolásnak alárendelt, háttérbe szorított természet és az identitásától megfosztott Ekhó felszabadulásáért” – elmondásuk szerint. A kórus öt éve alakult, 15-től akár 40-ig is terjedhet a részt vevők létszáma, nevüket onnan kapták, hogy a Varsányi Irén utcában kezdtek el anno próbálni, és meglehetősen szokatlan módon, fejből, kotta nélkül énekelnek. 

A nap lementével semmi nincs már, ami ellensúlyozná a meglehetősen hideg szelet, pulóverek húzódnak fel. Salgó Viki finom akusztikus gitáros éneklős koncertje után klasszikus muzsikaszó csendül a fák alól:  a More von Dir cselló duó Vivaldi, Bach műveivel teremt barokk idillt a sötétedésben, mely egyre jobban elfoglalja a kertet. Helyi infrastruktúra híján a balesetveszélyes sötétben való botorkálást megúszni szándékozva elhagyjuk ezt különleges a helyszínt, közben büszkén megjegyzi valaki, hogy lám, ilyen helyek is csak a Józsefvárosban létezhetnek!

Szöveg: Bujdosó János; Kép: Mile Máté

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben