A meghívott többi újságíró számára az volt a hír, hogy a sétány utolsó, még épülő háza, a Grand Corvin 2 a befejezéséhez közeleg, és ezzel véget érnek itt az építkezések. De erről mi már beszámoltunk, mint sok egyéb részletről és számról is, mivel folyamatosan hírt adtunk az építkezés haladásáról. Engem az érdekelt – egyszerű józsefvárosit, aki csak találgatja, milyen itt élni –, hogy végre megtudhatom, mi van a házakon belül.

Kovács Gábor főépítész a Vajdahunyad utcai Cordia One irodaház aulájában fogadott minket, ahol a Corvin Sétány-projekt makettjén mindjárt megmutatta, ez volt az első épület, amit átadtak. A Corvinnegyed megújítása kétségtelenül Józsefváros legnagyobb városrehabilitációs projektje, és Budapesten nincs is hasonló belvárosi városfejlesztési projekt, ami teljesen új negyed felépítésével járna. Kovács Gábor elmondta, miként alakult ki az az elrendezése a sétánynak, amit ma látunk, és ezzel mindjárt beavatott egy olyan szakmai gyakorlatba, amit kívülállóként egészen másként képzeltem.

Úgy gondoltam, hogy egy ekkora beruházás minden részlete jó előre ki van találva, csupán fel kell építeni a kész tervek alapján, azonban ez a valóságban nem így van. A Futureal/Cordia végig erős kézzel tartotta a beruházást, azonban az új negyed funkciói, szerkezete, az épületek részletei „menet közben” lettek véglegesítve, mert folyamatosan módosítottak a terveken a kész épületekkel szerzett tapasztalatok, a leendő megrendelők igényei és a változó gazdasági helyzet alapján. Ezért a beruházó, illetve a főépítész nem az egyes házak tervezésével foglalkozik, hanem az egész projekt egybehangolásával. A projekt indulásakor még olyan funkcionális szerkezetet képzeltek el, amiben a lakó- és az irodaépületek keverednek, ám az első épületek felhúzása után megváltoztatták a tervet, és végül a ma látható kialakítást választották: Corvin Pláza és irodaépületek – sétány lakóházakkal – és a végén egy újabb irodaház csoport. Ez bevált, és így a Corvin sétány egészen a lakóövezet része lett.

Amikor a sétány épületeit mutatta be a főépítész, elmondta, hogy azokat is rugalmasan tervezték. A 2008-2009-es válság után a kisebb lakásokat kezdték keresni az emberek – a befektetők, hiszen itt a lakások nagy részét befektetők vásárolják meg kiadásra –, ezért az akkor épülőfélben lévő házban menet közben is változtattak a lakások beosztásán, és sokkal több kis alapterületű lakást alakítottak ki. Amikor felmentünk a még épülő Grand Corvin 2 hetedik emeletére, láthattam, hogy beépítetlenül minden szint majdhogynem egyetlen tér – nem egészen, hiszen a tartópillérek és strangok kijelölnek határokat –, ahol sokféle, eltérő méretű lakás is kialakítható. Még abban az előrehaladott állapotban is, amit ott láttam, elvileg bármilyen elrendezés kialakítható lenne, bár nyilván már tudják, hogy milyen lakások lesznek ott, hiszen nagy részüket már eladták ¬– mutatták is, hogy itt egy 130 négyzetméteres, ott egy 48 négyzetméteres lesz.

De még mielőtt felmásztunk volna az épülő házra, végigsétáltunk a Corvin Plázán és a sétányon. A Vajdahunyad utcából indultunk, amit a pláza éppen kettészel, zsákutca jobbra, zsákutca balra. De ez nem vonatkozik a tűzoltókra, ők ugyanis keresztülhajthatnak a plázán, és gond nélkül eljuthatnak a Vajdahunyad utca egyik feléből a másikba. A pláza üvegoldala ugyanis nem ablak, hanem hatalmas kapu, amit a tűzoltók kérésére kinyithatnak, és így akár a legnagyobb daruskocsival is keresztülroboghatnak rajta. Úgyhogy ne lepődjünk meg rajta, ha egyszer szirénázó tűzoltók robognak el a fagylaltospult előtt. Erre eddig nem volt ugyan példa, mondta Kovács Gábor, de felkészültek rá.

A sétány házait különféle építészirodák tervezték, de mégis egységes hatást keltenek. Nekem az itteni házak a Volkswagen autókra hasonlítanak, nívós, konszolidált stílus, mindegyikben van valami kis egyedi, mégis azonnal látszik, hogy összetartoznak. Ezt lehet németes unalomnak is nevezni, néhány építésztől hallottam ilyen véleményt, de ez németes minőséget is jelenthet, és ez is sokak véleménye.

Mint megtudtam, a híresztelésekkel ellentétben a házakban nincs uszoda, wellness-terem, amerikai stílusú alagsori mosoda, mert ezek a szolgáltatások mind megtalálhatók a sétányon és a közelében. Garázs sem épül annyi, hogy minden lakáshoz legyen egy (az előírásokat azért teljesítik), mert ezen a belvárosi területen sokan egyáltalán nem tartanak autót. A Cordia értékesítői is velünk jöttek, s elmondták, hogy a sétányon valóban leginkább külföldiek laknak, akik a közeli irodaházakban dolgoznak. Jellemző, hogy egy befektető több lakást is megvesz, de van olyan ház, ami teljes egészében apartman-házként működik. A Cordia, aki a lakásokat értékesíti, maga is belekezdett a bérbeadásba, és a bérlésre vásárolt lakások végleges kialakításával is foglalkoznak.

Érdekes részlet a sétány középtáján az a két fa, ami a házak első emelete felett nő, ahol belső tetőkertet alakítottak ki a ház magasabb szárnyai között. Ez a magas kert az ottani szint lakásaihoz tartozik. Talán fociznak vagy tollasoznak is az ott lakók a kertben, nem tudom – még egy labda sem hullt a fejemre. A legrégibb fa már a sok emeletnyi nyitott rész tetejét súrolja, de mint mondták, olyan fajtákat választottak, amik a nem túl vastag termőrétegben is szilárdan tartják a fát, mert a gyökerei nem mélyre, hanem széltében terjeszkednek.

A séta végén egy éppen üres, bérlésre szánt lakásba mentünk fel. Ez egy másfélszobás, amerikai konyhai lakás volt, méretes erkéllyel, ami körbefutotta a szobát az épület sarkán. Ami nekem feltűnt, hogy a berendezés olyan volt, mint a prospektus komputergrafikáján. Mint megtudtam, nem véletlenül, mert a lakás berendezését itt is lényegében prospektus alapján választotta ki a vevő (a bérbeadó befektető), a Cordiára bízva a lakás berendezését is. Ez már olyan szintje a lakás és bérbeadás biznisznek, amihez mi nem vagyunk hozzászokva, és elgondolkoztató az a profizmus, amivel egy egész városnegyedet menedzselnek úgy, mint egy vállalkozást.

A nagy attrakció az volt, hogy felmentünk az épülő Grand Corvin 2 felső szintjére, ahol a lakások egy elfordított „dobozban” vannak – a ház alsó és a felső része mintha két egymásra tett doboz lenne –, és ott járkálhattunk a munkások között, lenéztünk a sétányra a mélyben, és elképzelhettük, milyen kellemes lakások lesznek itt. Az árak nagyot emelkedtek az utóbbi években, mondták az értékesítők. Aki 5-10 éve vett itt lakást, annak bőven dupláját éri ma, és közben a kiadásból is szépen jövedelmezett. Itt egy négyzetméter egymillió fölött van már, de ebben a kategóriában ez nem extrém ár, a bérleti díjak pedig a 150-250 közötti sávban mozognak lakásnagyságtól függően. Egy kicsit furcsa belegondolni, hogy a szomszédos régi házakban sokan egy év alatt nem jutnak annyi jövedelemhez, amiből akár csak egy négyzetméternyi darabkát megvehetnének itt.

Szöveg: Bányay Géza; Kép: Bányay Géza, Cordia