Budapest Főváros VIII. kerület
Józsefvárosi Önkormányzat

1082 Budapest, Baross u. 63-67.

06-1-459-2100

hivatal@jozsefvaros.hu

Non.Kunst.Ultra, a gyűjtő

A 3,60-as tejeszacskó nyomában

2021. július 25. vasárnap

„Olyan nem volt még soha, hogy kimentem egy ócskapiacra, és üres kézzel jöttem volna vissza. Egy tárgy, ha neked szól, még az is lehet, hogy megvár. Volt már ilyen több is.” Ellátogattunk egy gyűjtőhöz.

Az Instagramon bukkantunk rá a non.kunst.ultra oldalra, ahol érdekes és szebbnél szebb régi vagy retró tárgy fotói között böngészhetünk. A tárgyak többsége nem igazán értékes, műtárgynak semmiképp nem nevezhető, egyszerűen egy elmúlt kor lenyomatai – és ebben nagyon jó elmerülni. Megkerestük a gyűjtemény mögött álló személyt is, hogy beszélgessünk, aki örömmel fogadott minket, de szeretett volna inkognitóban maradni. Nem ő az érdekes, mondta, hanem a tárgyak. A bedobozolt tárgyakkal teli lakásban mi mégis megpróbáltuk kifaggatni arról, hogyan válik valaki gyűjtővé. Megszállott gyűjtővé, ugyanis a tárgyak átvették az uralmat felette és a környezetén.

Veszteségből szenvedély

A kérdésre, hogyan kezdett el tárgyakat gyűjteni, interjúalanyunknak nincs kész válasza. Talán az lehetett meghatározó, hogy a gyerekkori emlékei – játékok, könyvek és minden más – egytől egyig eltűntek, amikor kiürítették azt a fáskamrát, ahol tárolta őket. Aztán kapott ajándékba két régi tárgyat, egy mángorlót és egy ún. császárollót, melyek aztán egy iskolai gyűjteményben végezték. Talán ezek a veszteségek lehettek az elindítói annak, hogy pár évvel később elkezdett járni a régi Ecseri piacra. Ott eleinte alapvetően ezüst kávéskanalakat keresgélt, de gyakorlatilag minden kapható volt a használtpiacok legismertebbikén, és sorra jött a többi szép régi használati tárgy is, kis teáscsészék és más kacatok. Az Ecserit követte a többi ócskapiac, a Petőfi Csarnok, a XVII. kerületi Bakancsos utcai piac, a budaörsi piac, s nagy ritkán egy-egy vidéki hely is. Egy ideje pedig főleg az interneten böngészik, a Facebookon is van vintage/retró adás-vételi csoport, és van néhány barátja is, akik, ha meglátnak valami érdekeset, megveszik neki. Sokszor kap ajándékba is tárgyakat, és aztán lehet cserélgetni is természetesen. Van olyan tárgy is, amit azért vásárol meg, hogy eladja jobb áron, aztán másnap már a sajátjának érzi, és nem szívesen válik meg tőle. És van, hogy utólag is költeni kell a tárgyak megjavítására vagy felújítására.

Beskatulyázva

Gyűjtőnk eredetileg használta is azokat a régiségeket, amiket megszerzett. Amikor 1980-ban vett egy akkor 50-60 éves teáscsészét, az még nem számított annyira réginek, ám ahogy teltek az évtizedek, rádöbbent, hogy ezekre a pótolhatatlanná vált tárgyakra jobb lenne vigyázni, és inkább eltette őket, főleg ami törékeny vagy feliratos. Az idővel változott az is, mit talált érdekesnek. Főleg magyar tárgyakat szeret gyűjteni, lehetőleg a feliratosakat, hogy könnyebben utána lehessen járni a tárgy mögötti történetnek és emberi szálaknak. Ezeket, ha lehetséges, mindig igyekszik felkutatni. Kedvencei a porcelánedények és -csészék mellett a dobozok: paprikás, púderes, kozmetikai dobozok, fémdoboz, papírdoboz, fadoboz – mindenféle méretben.

Kértük, mutasson nekünk érdekes józsefvárosi tárgyakat is. A József körúti egykori Spolarich kávéház teaszűrője; az Iparművészeti Múzeummal szembeni Valéria kávéház gyufatartós hamutartója; a jódtinktúrás üveg az Örkény István édesapja által vezetett Csillag patikából a Blahán; a Corvin áruház különböző korszakaiból származó zacskók; a Hungária írógépszalag, amit Herczeg Géza és Geiger Miksa árultak a Mária utca 13. alatt, vagy mondjuk az a doboz, ami a Koszorú utcai Fischer testvérek Marbrunit márványüvegét hirdeti. És ezek csak azok, amiket sikerült az interjú alatt megtalálnia, mert a legtöbb tárgy egy doboz mélyén lapul valahol, ami egy másik dobozban van, mint a matrjoska babák.

A csehszlovák dizájn himnusza

Érzelmekkel azokhoz a tárgyakhoz tud kötődni leginkább, amikhez valamilyen emlék vagy történet fűzi a gyerekkorából. Az Instagram oldalt nézegetve nekem is azoknál a tárgyak képeinél dobbant meg a szívem, melyeket gyerekkorom óta nemigen láttam. Ezért is lehet akkora sláger egy ideje a retró: ezek a tárgyak nem igazi régiségek, még sokan emlékezhetnek rájuk. És mindehhez ad némi bájt a kelet-európai formatervezés a szocialista korszakból. Szerinte ebben messze a csehszlovákok jártak az élen.

Nem műtárgyakról van tehát szó, értékük sokszor nehezen meghatározható, hiszen mennyit érhet ma egy régi szalvéta? Néhány száz vagy ezer forintot? A ritkaságuk persze mindig befolyásolja az árat. Vannak olyan régi gyufák, amiket 800-1000 forintért lehet az aukciós oldalakon megvenni. Neki is rengeteg gyufája van, többek között a Kőfaragó utcai Talál-lom üzletből, amit nagyon dicsér, mert jók a tárgyak, az üzlet vezetője pedig nem csupán kedves, de nem is pénzsóvár. Egyszer itt barátkozott össze egy másik gyűjtővel, aki szintén régi fa gyufásdobozokat gyűjt. Vele csokipapírokra cserélt gyufákat. Nem feltétlenül járt jól, de ilyenkor nem csak az a szempont, hogy értékben ugyanannyit érjenek a tárgyak, hisz mindenkinek más számít értékesnek. Az egyik kedvenc dobozát például a PeCsa bolhapiacán találta meg, amiért több ezer forintot is adott volna, de 700-ért az övé lett. Régóta kereste, és neki valószínűleg többet ért, mint másnak.

Dobozból múzeumba?

Több évtizedes kitartó munkájának eredményét egyszer majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban szeretné kiállításon bemutatni, amit az intézmény felajánlott. Ahhoz azonban előbb a tárgyakat valamilyen módon rendszereznie kell, és ebben segít valamennyire az is, hogy az Instagramra kiteszi a képeket.

És mit szeretne leginkább megszerezni a gyűjteményébe? A kedves házigazdának bizonyuló gyűjtőnk régóta vágyik egy brill fülbevaló mellett egy régi 3,60 forintos tejeszacskóra, arra fajtára, amin fehér alapon kék és piros betűs felirat van. Ha valaki tud ilyenről, ne habozzon megkeresni a non.kunst.ultra Instagram oldalt, de ha nekünk ír a szerkesztőségbe, mi is segítünk a kapcsolat felvételében.

Szöveg: Pálinkás János; Fotók: Pálinkás János és non.kunst.ultra

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Részletes leírás Rendben